Németországon csattanhat Trump kereskedelmi háborúja, és ez nekünk is rossz

A G7 drámai csúcstalálkozójának négy főszereplője, Angela Merkel (b) Justin Trudeau (háttal), Donald Trump (középen) és Emmanuel Macron (j). A beszámolók szerint Trump ideje java részét a másik három parodizálásával töltötte a zárt ajtók mögött folytatott megbeszéléseken.Fotó: MICHAEL KAPPELER/dpa Picture-Alliance/AFP

"Egész jónak indult a találkozó, mert végre beszéltünk egymással, nem pedig elbeszéltünk egymás mellett" - jellemezte a G7 hétvégi kanadai csúcstalálkozóját Peter Beyer, aki a transzatlanti koordinációért felel a német kormányban. A folytatás azonban nagyon másként alakult. A csúcstalálkozóra eleve késéssel érkező, arról idő előtt távozó Donald Trump még haza se ért, már az Air Force One fedélzetéről visszavonta aláírását a csúcstalálkozó zárónyilatkozatáról. "Egyre inkább úgy tűnik, hogy az Egyesült Államok többé nem megbízható partner a nemzetközi megállapodásokban. Ez rossz" - lamentált Beyer a New York Timesnak adott nyilatkozatában.

A G7 csúcstalálkozója minden, a tárgyalásokon részt vevők beszámolóin alapuló sajtóhír szerint totális katasztrófa volt. A New York Times szerint Trump eleve el se akart menni Kanadába. Végül a tanácsadói rábeszélték, bár a lap szerint "tartottak tőle, hogy ebből katasztrófa lesz, mert olyasmire kényszerítették, amit eredendően nem akart". Az, hogy direkt késve érkezett a csúcstalálkozóra, majd idő előtt távozott onnan, már Trump lázadása volt.

Pedig lett volna miről beszélni. Trump egy héttel a kanadai csúcstalálkozó előtt élesítette az EU-val és Kanadával szemben az acél- és alumíniumipari védővámokat, melyre válaszul Kanada és az EU is ellenvámok bevezetésével fenyegetett. Az EU fellépése papíron egységesnek tűnt, a Spiegel értesülései szerint azonban a valóságban nagyon megosztott a közösség, erős törésvonal van a két vezető állam, Franciaország és Németország között. Az acélra és az alumíniumra kivetett védővámok ugyan a németeket sújtják leginkább, mégis ők az engedékenyebbek, Macron elnök és környezete kemény válaszcsapásért lobbizik: olyan szimbolikusan amerikai termékekre vetnének ki védővámokat, mint a Harley Davidson motorkerékpárok, vagy a farmernadrág.

Németország viszont nem igazán akarná feszíteni a húrt. Az alumíniumra kivetett védővámok ugyan leginkább a német nehézipar érdekeit sértik, de egy kereskedelmi háború további lépései még érzékenyebben érintenék őket.

Miről is van szó?

Az acélra és az alumíniumra kivetett amerikai vám nem közvetlenül fejti ki káros hatását a német termelőkre. Németország ugyan évi 1,3 millió tonna acélt exportál az Egyesült Államokba, de ez még a teljes német acélexport 4 százalékát se éri el. Az igazi veszélyt inkább az jelenti, hogy az acéliparban már évek óta túltermelési válság van, a gyilkos árverseny miatt még olyan globális óriásvállalatok, mint a ThyssenKrupp is arra kényszerült, hogy összefogjon ázsiai riválisaival - a cég most alapít 50-50 százalékos leányvállalatot az indiai Tatával. Trump döntése a védővámok bevezetéséről ennyiben egyértelműen szolgált amerikai érdekeket, mert a túltermelés felvevőpiaca eddig az Egyesült Államok volt, a védővámok miatt a fölösleg most Európába irányulhat. Ha pedig az európai piacot több millió tonna olcsó keleti acél árasztja el, az tényleg tönkreteheti a német acélipart. Amióta Trump az év elején védővámot vetett ki a kínai, török és orosz acélra, már 14 százalékkal nőtt az Európába irányuló export - ez önmagában több millió tonna acél, több, mint amennyit a németek az USA-ba exportáltak.

Egy eldurvuló kereskedelmi háborúban az amerikaiak ennél közvetlenebb csapást is mérhetnek a németekre. Donald Trump szenvedélyesen gyűlöli a német luxusautókat, tweetelt már álmáról, hogy kereskedelmi háborúja nyomán eltűnnek New York 5. sugárútjáról a Mercedesek. És bár a BMW és a Mercedes az USA-ban értékesített járművei egy részét eleve ott gyártják - sőt, a BMW X-sorozatának terepjáróit kizárólag a dél-karolinai Greerben -, a legnagyobb német autógyár, a VW nagyon rosszul járna ezzel. Luxusmárkája, a Porsche egyáltalán nem gyártat az USA-ban, miközben termelése negyedét oda exportálja.

Ennek végső soron mi, magyarok is vesztesei lehetünk. A magyar gazdaság szabad szemmel is jól látható részét adják a nagy német autógyártók - például a VW-csoporthoz tartozó, az Egyesült Államokban is népszerű TT sportkocsit gyártó győri gyár, vagy a Mercedes kecskeméti üzeme -, így az európai autóiparra kivetett vámok minket is sújtanának. A franciákat viszont sokkal kevésbé - a nagy francia autógyárak nincsenek jelen az amerikai piacon. Iránban viszont erősek, így őket inkább az atomalku felmondása aggaszthatja, mert az amerikaiak akár szankciókkal is sújthatják azokat a cégeket, amik tovább kereskednek Iránnal.

A németek most inkább időhúzásra játszanának, az acélipari védővámokkal szembeni ellenlépéseket az EU a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) elé terjesztette, amely majd júliusban mérlegelheti, hogy azok arányosak-e.

Ennél kedvezőbb tárgyalási pozíciót Trumpék elképzelni se tudtak volna, ehhez képest a G7 csúcstalálkozóján történtekről beszámoló források szerint a zárt tárgyalásokon Trump javarészt Macron, Merkel és Trudeau karikírozásával és parodizálásával töltötte az idejét, ha éppen nem csukott szemmel, a szemtanúk gyanúja szerint valójában szundikálva ült. Jellemző, hogy a beszámolók szerint Macron felszólalásánál még a tolmácsgépet se volt hajlandó felvenni, pedig a francia elnök franciául beszélt.

A G7 csúcstalálkozójáról távozó Trump mintha csak kereste volna az alkalmat, hogy visszavonja aláírását a nagy nehezen leegyeztetett zárónyilatkozatról. Az apropót Justin Trudeau kanadai miniszterelnök sajtótájékoztatója adta. Trudeau ezen arról beszélt, hogy Kanada nem hagyja magát, és ellenvámokat fog bevezetni. Trudeau visszafogottnak tűnt, és nem is mondott semmi újat, Trump mégis azzal vádolta, hogy Trudeau hátba döfte, hűséges tanácsadói pedig árulással és rosszhiszeműséggel vádolták a kanadai miniszterelnököt.

A G7 európai tagjai viszont egyöntetű támogatásukról biztosították a kanadait. Theresa May, a hagyományosan az amerikaiak legközelebbi szövetségesének számító Nagy-Britannia miniszterelnöke, aki az elsők között találkozott Trumppal megválasztása után, még úton hazafelé azt nyilatkozta, hogy mindenben Justin Trudeau-t támogatja. Macron elnöki hivatala pedig közleményben tudatta, hogy "a nemzetközi együttműködés nem alapulhat haragon és kicsinyességen". "Legyünk komolyak és méltók a népeinkhez. Két napot töltöttünk a zárónyilatkozat megfogalmazásával. És ki is álltunk mellette. Bárki, aki távozik és hátat fordít, az a saját következetlenségét bizonyítja" - írták. Heiko Maas német külügyminiszter pedig összefogásra szólította az európai országokat Trump dührohama után. "Valójában nem meglepő" - mondta már Berlinben újságíróknak. "Ugyanezt láttuk a klímaegyezménynél és az iráni atomalkunál. A bizalmat pár másodperc alatt, 280 karakternyi twitterüzenettel le lehet rombolni. Újra felépíteni ennél sokkal tovább tart" - mondta.

A nagy kérdés most az, hogy az újabb közös tapasztalat inkább egységes fellépésre sarkallja-e majd az EU két legerősebb államát, vagy a német szólamok az összefogásról csak a politikai pr részei. A G7 csúcstalálkozója előtt Peter Altmaier német gazdasági miniszter még arról győzködte az Európai Bizottság kereskedelmi biztosát, a svéd Cecilia Malmströmöt, hogy az EU-nak különmegállapodást kéne kötnie az Egyesült Államokkal az ipari vámokról. A franciák a Spiegel értesülései szerint nem rajongtak az ötletért.

Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.