• Nyerges Zsolt közleményben jelentette be szerda délután, hogy megvásárolja üzlettársa, Simicska Lajos üzleti érdekeltségeit. 
  
• A szolnoki ügyvéd átmenetileg veszi át a cégcsoportot: a végállomás alighanem még idén Mészáros Lőrinc, azaz Orbán Viktor lesz. 
• Orbán számára a média- és közterületi érdekeltségek a legértékesebbek. 
• Valószínűleg örökre titok marad, mit kap ezért cserébe az egykori pártpénztárnok, a szabad életen kívül. 

A közlemény egyértelműen fogalmaz: a megállapodás a Simicska és családja tulajdonában lévő összes építőipari, mezőgazdasági, média- és közterületi reklámpiaci, illetve vagyonkezelői érdekeltséget érinti, ezek mind Nyerges Zsolthoz kerülnek. 

Simicska teljesen kivonul a magyar üzleti és politikai életből.

Az üzletről néhány hete már lehetett hallani az üzleti és politikai életben: a mondás szerint „megállapodás” született Orbán és Simicska között, és az egykori pártpénztárnok minden fontosabb cégét Nyerges Zsolton keresztül átadja a miniszterelnök köreinek. Az első lépés megtörtént szerdán, a második - a versenyhivatali engedélyeztetés és papírmunka után - alighanem valamikor ősszel következik. 

Orbán és Simicska elmérgesedett viszonya miatt iktatták be az üzletbe a szolnoki üzletembert, hogy rendezze el a tranzakciót. Ugyanebbe az irányba mutatnak a G7 szerda esti cikkének információi is. 

A hírvivő

Az ügyvéd Nyerges Zsolt hosszú ideje Simicska legfőbb bizalmasa és üzlettársa, 2010 után 2015-ig a Fidesz gazdasági hátországának egykori kulcsfigurája, akit annyi üzleti szál fűz Simicskához, hogy a gecibotrány után sem fordított neki hátat. 

Mégis, Nyerges egyike azon keveseknek, akik a miniszterelnök és volt pénztárnoka szakítása óta sem vágtak el minden kapcsolatot a hatalom felé. Orbán és Simicska a 2014-es választás után találkoztak utoljára, azóta 

csak közvetítőkön keresztül tartottak és tartanak kapcsolatot, a kevés - többek szerint az egyetlen - ilyen közvetítő egyike pedig Nyerges. 

Nyergesről fontos tudni, hogy miközben üzletileg ezer szálon kötődik Simicskához,  családi vonalon Orbánhoz kapcsolódik. Mivel mindketten szolnokiak, Nyerges fiatal kora óta ismeri Lévai Anikót, és legjobb barátja, Ökrös Imre élettársa Lévai Gizella, Lévai Anikó testvére. 

Nyerges a 2010 és 2014 közötti ciklus egyik legfontosabb üzletembere volt: az ő szolnoki köreiből kerültek ki a fejlesztési minisztérium és a legfontosabb szakhatóságok - köztük a Közbeszerzési Hatóság - vezetői, Simicska „operatív igazgatójaként” beszéltek róla a politikában. 

2010 után Nyerges Orbán engedélyével erősödhetett meg, és a nyilvánosságot ugyan kerülte, rettegett figura lett az építőiparban: dúvadként tárgyalt, mindig keresztülverte Simicska érdekeit az alvállalkozókon. Jellemző, hogy A gecibotrány előtti egyik utolsó csepp volt a pohárban, amikor a Közgép nem kezdte el a munkát a Pancho Arénában, mert a Puskás alapítvány nem utalt időben. Nyerges és Mészáros akkor nagyon összekaptak. 

Az Orbán-Simicska balhé után Nyerges is hátrébb lépett - lemondott a Közgép elnöki posztjáról is - de közvetítő szerepe miatt nem hurcolták meg látványosan. 

„Orbán benne sem bízik igazán, de politikai és jogi eszközökkel könnyebben meg meri szorongatni, mint Lajost, ha arra kerül sor” 

- mondta róla egy korábbi üzlettársa, utalva arra, hogy a gecibotrány óta az Orbán-Nyerges-Simicska „hotline”-t nem a bizalom, hanem érdekek és kölcsönös függések mozgatták.  

Nyergesről régóta beszélik, hogy külföldön vett ingatlanokat, és ha elvégezte dolgát, (ami ősz közepéig tarthat), üzletileg kivonul az országból. Ugyanezt járja Simicska másik közeli üzlettársáról, a médiaportfóliót összeszervező Fonyó Károlyról is.

Orbán és Nyerges a nagy szakítás óta nyilvánosan egyszer mutatkoztak: 2016 áprilisában mindketten részt vettek a szolnoki futballstadion átadásán. Akkor a miniszterelnök név szerint köszönte meg az üzletembernek, hogy segített tető alá hozni a Tiszaligeti Stadion újjáépítését. 

Teljes visszavonulás vagy minden idők színjátéka?

Simicska komolynak látszó áldozatokat hozott a kormány megdöntéséért: 2015-től tovább finanszírozta médiaportfólióját azután is, hogy Rogán Antal kommunikációs miniszter megtiltotta az állami szektornak, hogy hirdessenek a Nemzet-csoportnál. Látványosan támogatta a Jobbik törekvéseit is. 

A nagy kérdés az, mi vitte rá a 2015 óta politikai háborút folytató Simicskát a „kiegyezésre”. 

A Hír TV 2016-ban több mint 700, tavaly 1,4 milliárd veszteséget termelt, a Magyar Nemzet 900 millió után 2017-ben 1,1 milliárd mínusszal zárt, rászálltak Simicska cégeire a hatóságok, rádióit bezáratták, embereit elszipkázták, és a kormánysajtó célkeresztjébe került.

Miközben Simicska gyakran csinált bohócot magából a nyilvánosság előtt, emberei a parlamenti folyosókon és háttérbeszélgetéseken azt terjesztették, minden csak a mesterterv része, és bosszú készül a 2018-as választások előtt. „Én tettem naggyá, és én is tiprom el” - üzente többször is a politika világában közlekedőknek.

Ősszel központosítás kezdődött a szerkesztőségekben, és úgy tűnt, indul a felvezetés: a Nemzet egymás után hozta az izgalmas sztorikat Semjén vadászatától Szita Károly felmelegített ügynökügyén át Kósa Lajos és a csengeri nő történetéig. Aztán a választás előtt váratlanul mégis elnémult a fegyverropogás, győzött a Fidesz, április 9-én pedig bejelentették, hogy megszűnik a Magyar Nemzet és a Lánchíd Rádió, és megkezdték a Hír TV leépítését is.

Felsőbb körökben - stadionok VIP-páholyaiban - 2016 óta beszéltek róla, hogy Orbán nyitott lenne a békülésre, Simicska viszont „nem is reagál a hívásokra” - most mégis minden jel szerint született valamilyen megállapodás. 

Van, aki úgy gondolja: Simicska tényleg „robbantani” akart, de végül olyannyira fenyegetve érezte magát, hogy inkább kiegyezett. Az tény, hogy hisztérikus interjúiban többször utalt a fenyegetettségére („Kinyírnak, lelőnek, elüt egy autó”) és szűkebb körben arról is beszélt egy időben, hogy „régi félelme, hogy egyszer beviszik”. 

Többek szerint ennél mégis valószínűbb, hogy Simicska időben felismerte, a Jobbik és az ellenzék esélytelen a választáson, így inkább kötött egy jó üzletet. Az elmúlt hónapokban már alighanem tudatos erőfitogtatás zajlott Simicska és médiája részéről, folyamatos volt a kommunikáció és az alkudozás a felek között, és Orbán végül jelentős vagyonért cserébe veszi át a cégbirodalmat.

Orbánnak a média a legfontosabb 

„Simicskának nem lehetnek eszközei, amivel politizálni lehet Magyarországon. Pénze, ha nem itthon tartja, lehet” 

- magyarázta egy forrás az egyezség egy lehetséges szempontját: Orbán számára szerinte a legfontosabb, hogy Simicska vonuljon ki a közéletből és az üzleti világból, és ezért hajlandó áldozni is. 

A 444-en többször írtunk arról, hogy a miniszterelnök prioritássá tette a média elfoglalását - és épp a Simicskával kitört konfliktusa tette számára átélhetővé, mennyire fontos a nyilvánosság az érvényesülése szempontjából. A simicskátlanítás a 2015-ös év legfontosabb feladata volt a médiában: ezért született részben a Rogán-féle kommunikációs minisztérium, és ezért központosítottak minden állami hirdetést. 

Miután három év alatt a Fidesz gyakorlatilag felzabálta a szabad sajtót, a miniszterelnök februárban még mindig arról beszélt, hogy „van teendő ezen a területen.”

A vicc az, hogy mostanra Simicska médiabirodalmából alig maradt valami: a Metropol, a Magyar Nemzet, a Lánchíd és a Class FM bezárt, helyükön ma már Lokál, Magyar Idők és Vajna-rádió van, gyakorlatilag vége a Heti Válasznak is, egyedül az erősen veszteséges Hír TV maradt meg a portfólióban, aminek finanszírozása csak év végéig megoldott. 

Nagy kérdés, hogy hogyan érinti mindez a Fidesz holdudvarában főellenségnek tekintett Index.hu Zrt.-t, ami egy éve Simicska közvetítésével került alapítványi tulajdonba. Ennek az alapítványnak az alapítói jogai - az NP Nanga Parbat 17 Tanácsadó Zrt.-n keresztül - Bodolai László Index-jogász tulajdonában vannak, de az opciós szerződésekkel sűrűn operáló Simicskának lehet jogi lehetősége arra, hogy magához vonja a kiadót. Az ilyen részletekre valószínűleg legkorábban ősszel kaphatunk csak választ. 

Az Index mellett a közterületi plakátcégeknek van még politikai jelentősége: a Mahir Cityposter megérezte az oszlopháborút, de talpon maradt: 2014-ben 1,1 milliárdos forgalmat bonyolítottak, ez mára az állami megrendelések megcsappanásával 674 millióig esett vissza, míg a Publimont közterületi hirdető forgalma a 2014-es 8 milliárdról tavalyra 3,9 milliárdra zuhant be, de a cég (politikailag is) értékes, a tulajdonába tartozó több mint 11 ezer reklámfelület miatt. 

Kissé megkopott áru

Ahogy a G7 elemzése is rámutat, a cégbirodalom értékének felbecsülése nem könnyű feladat, mivel Simicska évtizedes nagymestere a tulajdonviszonyok maszkírozásának. Jó példa erre a Közgép, amely nagykoalíciós alkuk révén már 2009-ben februárjában részt vehetett a Tárnok és Székesfehérvár közötti vasúti pálya 55 milliárdos felújításában, mégis 2012-ig sikerült eltitkolni, hogy Simicskáé. 

Öt év alatt a Simicska-érdekkör közel 58 milliárd forintnyi osztalékot vett ki a cégekből, - csak 2014-ben közel 30 milliárdot -, de ennek a pénznek a hollétéről keveset tudunk, csak annyi sejthető, hogy nem forgatták vissza a magyar gazdaságba. A csomag eszközeinek összértéke a lap szerint hozzávetőleg 50 milliárd forint.

Értékes és eredményes lába a birodalomnak a mezőgazdasági portfólió. A Mezort, a Dél-Pest Megyei Mezőgazdasági Zrt., Sárvári Mezőgazdasági Zrt., a Lajta-Hanság Zrt. és a Szombathelyi Tangazdaság Zrt. eszközértéke adja a cégvagyon jelentős részét; a vállalatok idén is több mint 16 milliárdos forgalmat generáltak. 

A vállalatok jelentős része eleve közbeszerzésekre lett optimalizálva, rendre kiterjedt alvállalkozói hálózattal és kis belsős stábbal dolgoztak, politikai ellenszélben pedig látványosan alulteljesítenek. 

Árulkodó, hogy a vagyonkezelő cégek milyen gyorsan elsorvadtak: a médiaportfóliót kezelő B-Reklám és Infocenter.hu sem működik már, a cégbirodalom közepét jelentő Pro-Aurum vagyonkezelő 2014-ben még 4,3 milliárdos osztalékot termelt ki, a Neo-Met 8,42 milliárdot -  ma már gyakorlatilag forgalmuk sincs.

A Közgép a második Orbán-ciklus két éve alatt több mint 300 milliárdnyi közbeszerzésben vett részt, forgalma 2014-ben még 112 milliárd, 2015-ben 101 milliárd volt, 2016-ban 27 milliárd, tavaly már csak 8 milliárd - ennek több mint háromszorosa volt egyedül a profit négy évvel ezelőtt. Az építőipari vállalat csúcskorszakában több mint 800 alkalmazottal dolgozott, jelenleg 103 teljes munkaidőben foglalkoztatott személyt tart el.