• Az USA 25 százalékos büntetővámot vetett ki 34 milliárd dollár értékű kínai árura múlt pénteken, és augusztusban további 16 milliárdnyira is kivet.
  
• Kína ugyanekkora értékben vámolja az amerikai termékeket.
  
• Az USA büntetővámot tett idén még a mosógépekre, a napelemekre, az acélra és az alumíniumra is, és hamarosan keményen megvámolja az európai autókat is.
  
• Ez teljes fordulat az elmúlt 70 év amerikai politikájához képest, ami eddig a szabadkereskedelem nagyszerűségét hirdette. 
  
• Sokak szerint Trump megőrült, vagy direkt gyengíti a saját országát. Ám az is lehet, hogy az új politika mögött valódi megfontolás van: addig kell gyengíteni Kínát és az EU-t, amíg nem lesznek túl erősek Amerika mellett.
  

Donald Trump nemzetközi politikája teljes fordulatot vett attól, amit a második világháború óta az USA képviselt. Ennek politikai vonatkozásairól itt már írtunk részletesen, a lényeg az, hogy Trump egymás után mondja fel azokat a megállapodásokat, amelyek alapján nemzetközi intézmények és a nemzetközi jog simítják el az országok közti konfliktusokat. Ez a nemzetközi rendszer a világkereskedelmen alapult, és az USA eddig azon dolgozott, hogy minél kevesebb gátja legyen a globális kereskedelemnek. 

Most viszont kéthavonta jelent be új büntetővámokat az amerikai kormány, amire válaszul a többi ország is vámokat emel.

Kitört a vámháború

Trump az elnöksége első évében sorra lépett ki a nemzetközi intézményekből,  és most, a második évben, sorra állít akadályokat a globális kereskedelem elé is. 2018-ból még csak bő fél év telt el, és máris:

• januárban 30 százalékos vámot vetett ki a napelemekre és a mosógépekre,
  
• márciusban 25 százalékos vámot vetett ki az acélra, és 10 százalékosat az alumíniumra,
  
• júliusban 25 százalékos vámot vetett ki több száz kínai termékre, amelyek összesen 34 milliárd dollár értékben érkeztek tavaly az USA-ba,
  
• és már bejelentette, hogy a kínai termékek közül heteken belül újabbak kerülnek a listára, hogy összesen 50 milliárd dollárnyi árut érintsenek a büntetővámok, továbbá 20-25 százalékos vámot készül kivetni az európai autókra is.
  

Válaszul az EU, Kína és Kanada is büntetővámokat vetett ki amerikai termékekre. 

Kereskedelmi háború kezdődött a világ legnagyobb gazdaságai között, aminek lehetséges gazdasági hatásait még senki sem látja. A legtöbb nemzetközi tekintélynek örvendő közgazdász szerint nagyon csúnya károkat okoz majd a vámháború: visszaveti a világgazdaságot, és a háborúban részt vevő országok mind rosszabbul járnak majd.

Trump: Kihasználnak

Trump azzal indokolja a büntetővámokat, hogy véget akar annak vetni, hogy más országok élősködnek az USA-n. Ezzel arra utal, hogy Kína és az EU is több terméket ad el az USA-nak, mint amennyit vásárol onnan. E logika szerint kimegy a dollár Amerikából, és más gazdagszik meg, ráadásul kevesebb amerikai munkahely lesz, ha külföldi termékeket vesznek az emberek az USA-ban.

Trumpnak ez a megközelítése mindenképpen leegyszerűsítése a világnak. A világkereskedelem ugyanis mára bonyolult beszerzési láncolatokról szól, és egyáltalán nem egyértelmű, hogy ki mekkorát nyer egy üzleten, ha az árunak csak a végső mozgását nézzük. Három amerikai közgazdászprofesszor például az Iphone példáján magyarázza itt el, hogy hogy egy Kínában gyártott, 240 dollárba kerülő telefonból valójában csak 8,46 dollár marad Kínában, a többit az amerikai Apple, illetve koreai, tajvani és japán beszállítók teszik el.

Egyes termékek esetében persze lehetséges, hogy több gyári munkást kell felvenni az USA-ban a büntetővámok miatt, más esetben viszont lehet, hogy az amerikai cégek az exportra szánt termékek gyártását kiviszik majd az országból, ami meg a munkanélküliséget növeli. Az egész vámháború végső summája a legtöbb előrejelzés szerint inkább negatív lesz, még az USA-nak is.

Minek?

Miért csinálja akkor ezt Trump, és miért megy szembe az amerikai gazdaság- és külpolitika azzal a vonallal, amit évtizedek óta következetesen erőltetett, képviselt és népszerűsített a világban? Jeffrey Goldberg, az USA talán legjobban tájékozott külpolitikai újságírója nemrégiben megpróbálta megérteni Trump manővereit, és arra jutott, hogy a hivatalos irány lényege az, hogy mindent pontosan ellenkezőleg kell csinálni, mint eddig. Mert ami eddig volt, az a Trump-kormány szerint nem működött. Amerika mozgástere a világban nem nőtt, másoké viszont igen. 

Hogy pontosan mi nem működött, azt már nehezebb megfejteni, hiszen az USA gazdasága évek óta növekszik, a munkanélküliség nagyon alacsony, és ugyan a szövetségi kormány nagyon eladósodott, de látszatra Amerika ereje teljében van. Leginkább a vagyoni különbségek növekedése szokta aggasztani a szakértőket, ám ez a probléma pont nem aggasztja a Trump-kormányt, sőt, a leggazdagabbak adójának csökkentésével inkább erősítik ezt a folyamatot.

Trombita elvtárs beszervezve

Az egyik népszerű magyarázat a világrend lebontására az, hogy Trump valójában az oroszok ügynöke, és tudatosan gyengíti az USA pozícióit a világban. Magára haragítja a régi és megbízható szövetségeseket (EU, Kanada), diktátoroknak keresi a kedvét (Kim Dzsung-un, Duterte, Putyin), miközben a demokrácia hívein gúnyolódik, és ezzel leépít minden pozíciót, amit elődei felépítettek a nyugati világban. Sokan Amerikában annyira durvának látják Trump külpolitikai húzásait, hogy egészen komoly elemzések is készülnek erről az eshetőségről.

Még időben lenyesni mindenkit

Azonban van egy olyan magyarázat is vagdalkozásnak tetsző cselekedeteire, amely szerint Trump kormányának mostani manőverei az amerikai hegemóniát hivatottak fenntartani a világban, mégpedig úgy, hogy még azelőtt gyengíteni kezdenek mindenkit, hogy a többiek elkezdhetnék utolérni az USA-t. És ugyan e vagdalkozásban az USA is elszenved majd károkat, de az elmélet szerint jóval kisebbeket, mint a többiek.

Katonai szempontból az atomhatalmak, gazdaságiból pedig az EU és Kína lehetnek az USA vetélytársai. Az USA katonai fölénye a világban jelenleg megkérdőjelezhetetlen, továbbra is többet költ évente a hadseregére például, mint az utána következő 10 ország összesen, de mindenki egyre többet költ fegyverekre a világon, és így az előnyt egyre nehezebb tartani. Ahogy a többiek gazdagszanak, erősödnek, felmerülhet, hogy egyszer utolérik majd Amerikát.

Európa együtt nagyon erős lenne

Az EU gazdasága már nagyobb mint az USA-é. A második világháború óta az EU-t alkotó országok a legfontosabb szövetségesei voltak Amerikának, de a Trump-kormány egyre inkább riválisként tekint a régióra. 

Amennyiben az EU tovább menne föderatív irányba, és lenne egységes külpolitikája, és egy közös hadsereget is képes lenne kiállítani (ettől most nagyon távol van), akkor méretében és erejében néhány évtized alatt az USA szintjére emelkedett nagyhatalom lehetne. Innen nézve a Trump-kormány törekvése az EU megosztására és gyengítésére logikus politikának is tekinthető. 

Trump nemcsak a Brexitet üdvözölte - Nagy-Britannia kiesésével az EU gazdasága máris kisebb lesz, mint az USA-é - de állítólag felajánlotta a francia elnöknek, hogy kedvező kereskedelmi szerződéseket köt vele, ha kiléptetné országát az EU-ból.

Trump leginkább a németeket sújtaná az európai autókra kivetendő vámjával, és ezzel az EU legerősebb gazdaságát próbálja megrogyasztani. Az amerikai kormány német-ellenessége nagyon feltűnő lett, az új berlini nagykövet például teljesen nyíltan kimondta, hogy feladatának érzi a Merkel-kormány megbuktatását. Ilyen keményen régi ellenségekkel sem szoktak bánni a diplomaták. Lehetséges, hogy az amerikai agresszió mögött az a 19. és 20. századi angolszász tapasztalat van, hogy a németeket nem szabad hagyni megerősödni. Németországnak már sok pénze van, de katonailag még nem erős, és az amerikai logika talán most azt diktálja, hogy addig kell ütni őket, amíg nem is lesznek azok. 

Trump elődje, Barack Obama nem így gondolkodott. Az előző amerikai kormány nem fenyegetést, hanem lehetőséget látott az EU és Németország erősödésében. Az volt a terv, hogy az USA és az EU szabadkereskedelmi megállapodást kötnek (ez lett volna a TTIP), létrehozva a világ legnagyobb és legerősebb egységes gazdasági térségét. Trump hivatalba lépése után azonnal leállította az erről szóló tárgyalásokat, és azóta inkább korlátozni igyekszik a két kontinens kereskedelmét.

Kína veszélyes

Kína esetében már kevésbé éles a különbség két adminisztráció hozzáállásában, azonban a kihívásra adott válaszok már nagyon mások. 

Az Obama-kormány is úgy vélte, hogy Kína erősödése veszélyt jelent az USA-ra nézve. Az egyik válasza erre az volt, hogy erősítette az USA katonai jelenlétét a Csendes-óceán térségében, miközben Európából elkezdte kivonni a csapatait, és igyekezett kevesebb figyelmet szentelni a Közel-Keletnek is. (Az európai csapatkivonást az orosz - ukrán konfliktus nyomán leállították, míg az Iszlám Állam megjelenése miatt a közel-keleti háborúkból sem tudtak kimaradni.) A másik válasza az Obama-kormánynak az volt, hogy a térség többi államának ajánlottak erős szövetségi rendszert, amiben Ausztráliától Kanadáig, Mexikótól Új-Zélandig, Japántól Chiléig, Perutól Vietnámig számos országgal kötöttek szabadkereskedelmi egyezményt, kihagyva Kínát. Ez a TTP, amiből Trump hivatalba lépése után azonnal kilépett.

Közben azonban a kínai - amerikai kereskedelem folyamatosan nőtt, amitől politikai szinten Washingtonban azt várták, hogy ha Kína gazdagodik, akkor az egyre erősödő kínai középosztály majd szabadságjogokat vív ki magának, és lassan Kína is betagozódik a demokratikus világrendbe. Ez azonban egyelőre éppen fordítva alakul: Hszi Csin-ping elnök vezetésével Kína egyre keményebb diktatúrává válik ezekben az években, és egyáltalán nem úgy néz ki, hogy az emberi jogok terén bármit is javulna a helyzet belátható időn belül.

Kínában a Trump-kormány is fenyegetést lát, de teljesen más módszerrel igyekszik kezelni a helyzetet, mint Obama. 

Trumpnak két fontos panasza van a kínaiakkal szemben hivatalosan: egyrészt az, hogy többet adnak el az USA-nak, mint amennyit onnan vesznek; másrészt hogy Kína csak azzal a feltétellel engedi be a nyugati cégeket, ha azok átadják a technológiai vívmányaik licenszét a helyi cégeknek. Hogy valóban ezek-e Washington legfőbb gondjai, az viszont már egyáltalán nem biztos. Kína ugyanis a múlt hét végén élesített amerikai büntetővámok bejelentése előtt több körben is igyekezett engedékenynek mutatkozni, májusban például felajánlották, hogy az eddiginél több árut és szolgáltatást vesznek az USA-tól, majd ezt megtoldották azzal, hogy csökkentik bizonyos amerikai termékek vámját, de az ajánlatok nem hatották meg az amerikai kormányt.

Kína erősödése nem csak azért aggasztja Amerikát, mert évente 375 milliárd dollárral több terméket exportál az USA-ba, mint amennyiért onnan vásárol. E többlet egy része eleve nem nem marad Kínában, hiszen e pénz jelentős része külföldi tulajdonosok gyárait, vagy harmadik ország beszállítóit gazdagítja, továbbá Kína fontos vásárlója az USA állampapírjainak, vagyis a pénz egy része gyorsan visszaáramlik Amerikába. 

Ami az USA-t igazából aggaszthatja, hogy Kína látványosan fitogtatja katonai erejét a Dél-kínai-tenger térségében, illetve óriási beruházásokon keresztül saját nemzetközi szövetségi rendszer létrehozásán dolgozik, nem csak Ázsiában, de Afrikában és újabban Európában is. Ennek a terjeszkedésnek a része az "Egy Övezet, Egy Út" program, amivel új szárazföldi kereskedelmi rendszert építenének ki Kínától Európa közepéig. 

Ez leginkább azért veszélyes Amerikára nézve, mert az USA világhatalmi státusát elsősorban az adja, hogy ellenőrizni tudja a világ összes tengerét: az USA-nak 19 repülőgéphordozó hajója van, a világ összes többi országának pedig összesen 12. Az USA bármelyik tengeri kereskedelmi útvonalat bármikor blokkolni tudja, akár egyszerre többet is. Azzal, hogy Kína elkezdte felvásárolni a vasúti és közúti hálózatokat Ázsián és Európán keresztül, egy USA ellenőrzésén kívül álló kereskedelmi rendszerhez juthat. 

További problémája az amerikaiaknak, hogy Kínában meghirdették a "Made in China 2025" nevű programot, ami alapján Kínának túl kell lépnie az összeszerelő üzemeken, és saját alapanyagokból, saját fejlesztésű, magas hozzáadott értékű termelésre kell átállítania az iparát. Nem véletlen, hogy a júliusban büntetővámmal sújtott termékek mind ilyen típusú áruk: repülőgépalkatrészek, hajózási eszközök, tévék, turbinák, motorok, munkagépek.

Fájni fog, de kibírhatják

És e vámháborúk nyilvánvalóan az amerikai gazdaságnak is okoznak majd károkat, de az USA valószínűleg ellenállóbb lesz a többieknél. Mert hiába jóval kevesebben laknak ott, mint Kínában, az emberek sokkal gazdagabbak, ezért sokkal több terméket vásárolnak. Vagyis az USA gazdasága kevésbé függ az exporttól, mint Kínáé, vagy akár Németországé, aminek hatalmas ipara mögött egy Amerikánál jóval kisebb belső piac van. Az amerikai termelők kárait inkább enyhítheti a belső piac, mint a kínai vagy német termelőkét.

Lehet tehát racionális magyarázatot is találni arra, hogy Trump nekiesett a szabad kereskedelmen alapuló világrendnek. Ugyanakkor nem véletlen, hogy Trump elődei (és nem csak a demokrata, hanem a republikánus elnökök is), sokkal óvatosabb módszerekkel igyekeztek fenntartani az amerikai hegemóniát a világban. E nyílt konfliktusok ugyanis egyrészt elidegenítik az USA stabil szövetségeseit, másrészt veszélyesebbé teszik a világot. A kereskedelmi háborúkból sokszor lettek már igazi háborúk.

A nemzetközi intézményeken alapuló világrend veszélyben van, és ebből könnyen lehet, hogy a szövetségi rendszerek helyett ismét óriásbirodalmak veszik át az irányítást, befolyási zónákra osztva a Földet. Oroszország mindig is ezt akarta, és úgy tűnik, a mostani amerikai kormány sem hisz már a jogilag egyenrangú felek szerződésein alapuló világrendben.