Kedden az Egyesült Államokban nyilvánosságra hozták Bill Clinton elnök és az Orosz Föderáció első elnöke, Borisz Jelcin több telefonbeszélgetésének leiratát. Az 1993 és 1999 között zajló beszélgetésekből több, eddig nem ismert információ is kiderült, például, hogy Jelcin 1996-ban 2,5 milliárd dolláros kölcsön kért, hogy finanszírozhassa elnökválasztási kampányát.

De a beszélgetésekben szó esik Putyinról és arról is, hogy Jelcin hogyan élte meg Magyarország és a Varsói Szerződés többi államának 1999-es NATO-csatlakozását. Bár Jelcin az orosz történelemben a Szovjetunió szétesése után tántorgó orosz állam megalázottságának szimbólumává vált, a telefonbeszélgetésekből kitűnik, hogy ez a nemzeti megalázottságérzés megvolt Jelcinben is, csak nem volt lehetősége úgy úgy politizálni, hogy érdemben javítson a helyzeten.

„Szeretnél tiszta képet kapni arról, hogy te hogy képzeled a NATO bővítését, mert én itt semmi mást nem látok, mint Oroszország megalázását, ha ezt tovább folytatjátok” - mondta az orosz elnök Magyarország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, valamint a balti és balkáni államok tervezett NATO-csatlakozásáról 1996-ban. „Mit gondoltok, hogy néz az ki előttünk, ha az egyik (hidegháborús) blokk tovább él, míg a Varsói Szerződés Szervezete felbomlott? A bekerítés új formája, ha az egyetlen megmaradt hidegháborús blokk egészen Oroszország határáig bővül. Sok orosz fél ettől. Mit akartok elérni ezzel, ha már egyszer Oroszország is a partneretek? - ezt kérdezik. Megkérdezem én is: miért akarjátok ezt tenni? Új szervezetet kell kialakítanunk az európai biztonsági együttműködésre, nem a régieket tovább használni!”

Jelcin a megmaradt orosz kommunisták fanatizmusára is figyelmeztette Clintont, azt mondta, ezek az emberek a Krímet is visszafoglalnák, polgárháborút akarnak, és a volt Szovjetunió tagköztársaságai közötti határokat is eltörölnék.

Jelcin az 1996-os orosz elnökválasztási kampányra is kért egy hatalmas, 2,5 milliárd dolláros hitelt Clintontól. Az amerikai elnök figyelmeztette Jelcint, hogy már az orosz adósság kedvezőbb átütemezésében is sokat segített, de Jelcin azt mondta, az rendben van, de ez a pénz bérekre és nyugdíjra kéne, mert ha azt nem fizetik, úgy nehéz lesz elnökválasztást nyerni.

Nyilvánosságra került az a beszélgetés is, amiben Clinton közölte Jelcinnel, hogy a NATO bombázni fogja Szerbiát, de reméli, hogy ez nem veti majd vissza az amerikai-orosz kapcsolatokat. Jelcin természetesen ellenezte az orosz szövetséges Szerbia ilyen megtámadását, de nem volt elég erélyes (nem is tudott volna az lenni) ahhoz, hogy Clinton komolyan vegye a szavait.

Jelcin elmondta azt is, hogy Putyin fogja követni őt a hatalomban, és biztosan ő nyeri az elnökválasztást is, hiszen Jelcin mindent meg fog tenni ennek érdekében, ami törvényesen lehetséges. Az elnök dicsérte Putyint, azt mondta, nagyon okos, és jól ismeri a Nyugatot. Jelcin azt mondta, Putyin a Nyugat barátja lesz elnökként, aminek Clinton természetesen nagyon örült.

Jelcinnek akár még igaza is lehetett volna ezzel kapcsolatban, hiszen Putyin  elnökségének első éveiben bizonyos ügyekben tényleg kifejezetten kereste a Nyugat és az USA elismerését, ahogy Adam Tooze is leírja 2018-as Crashed című könyvében, 2001. szeptember 11. után az orosz elnök azonnal (és az orosz nacionalisták rosszallását kiváltva) kifejezte részvétét, és támogatásáról biztosította az amerikaiak afganisztáni háborúját. A kapcsolatkeresés azonban viszonzatlan maradt, a Bush-adminisztráció ugyanis nem volt hajlandó tényleges partnerként kezelni Putyint, és abban sem voltak partnerek, hogy Putyin véres Csecsenföldi háborúját az iszlamista terror elleni közös nemzetközi fellépés részeként kezeljék. (The Bell - Medium)