Elfoglalja az állam a könyvpiacot? Vagy jön az Amazon, és letarolja az egészet?

A Petőfi Irodalmi Múzeumban két és fél órán keresztül vitatkozott L. Simon László, Kolosi Tamás és Gyurgyák János a könyvpiacról, és a végére már olyan „párbeszédek” zajlottak, mint az alábbi:

L. Simon: A lényeget azt úgy kerülgettük eddig, mint a forró kását. A Jánosnak halálos félelmei vannak, hogy a kormány megindul, mint az Aranyhorda, és összetalálkozik valahol félúton az Amazonnal. Tamás szerint meg, mint Leibniznél, érted, ez a lehető világok legjobbika, mert tökéletesen működik minden...

Gyurgyák: Te meg itt ülsz középen, és az igazságot osztod.

Kolosi, L. Simon és GyurgyákFotó: botost/444.hu

A beszélgetésben idővel megszaporodtak az ehhez hasonló személyeskedések, pedig kifejezetten kollegiális légkörben indult, az pedig végig sokat segített, hogy a résztvevők tényleg értettek a meghirdetett témához, a könyvpiac és az állami szerepvállalás viszonyához. 

  • L. Simon ugyebár parlamenti képviselő, nagyjából az egyetlen párbeszédképes fideszes kultúrpolitikus, de emellett író-költő, akinek könyvkiadója is volt és két nagy irodalmi szervezet vezetésében is részt vett.
  • Kolosi Tamás egyrészt szociológus, a Tárki alapítója, másrészt pedig a két nagy könyvkereskedő vállalat közül az egyik, a kiadócsoportként is meghatározó Líra elnöke, mellesleg pedig Németh Miklós és Orbán Viktor miniszterelnökök tanácsadója is volt a rendszerváltáskor, illetve 1998 és 2002 között.
  • Gyurgyák János egyrészt történész, másrészt az egyik legnevesebb tudományos kiadó, az Osiris igazgatója, mellesleg pedig anno Orbánékkal közösen szerkesztette a Századvég folyóiratot, de az utóbbi években többször szólalt meg mint az Orbán-rendszer konzervatív kritikusa.

Valami készül

A PIM köszöntőt mondó főigazgatója, Prőhle Gergely is jelezte, hogy szokatlanul nagy az érdeklődés, a beszélgetést szervező Örökség Kultúrpolitikai Intézet vezetője pedig elmondta, hogy a regisztrációk szerint 50 kiadó munkatársai ülnek a közönség soraiban. Az ok elég egyértelmű: Orbán Viktor tusványosi beszéde, amiben elhangzott a sejtelmes mondat: 

„Új szellemi és kulturális megközelítésre van szükség a harmadik kétharmad után, és mi tagadás, szeptembertől nagy változások előtt állunk!”

Azóta többek között a könyvpiac szereplői is azt találgatják, hogy melyek lesznek ezek a változások. Egyértelmű választ persze kedd délután sem kaptak, elhangzott viszont néhány meredek ötlet, találgatás és pletyka.

Gyurgyák JánosFotó: botost/444.hu

Bennfentes infókat természetesen leginkább L. Simontól lehetett volna várni, aki viszont sietett leszögezni, hogy ő „csak egy vidéki országgyűlési képviselő”. Gyurgyák erre azzal replikázott, hogy ő meg csak szokta használni az agyát, amelynek segítségével a következő forgatókönyveket írta össze a kormányzati beavatkozásra. 

  • Néhány igazgató repülni fog - itt többen az időközben a termet elhagyó Prőhle Gergely üres székére néztek.
  • A kormánynak leginkább az emlékezetpolitika lehet érdekes, illetve az irodalom egyes részei. Ebből következik, hogy rendszerszintű változásokra leginkább a könyvpiacon lehet számítani. 
  • Ez jelentheti azt, hogy megveszik a két nagy kereskedelmi hálózat egyikét, tehát a Lírát és a Librit. Vagy mindkettőt. 
  • Vagy létrehoznak egy önálló kereskedelmi hálózatot.
  • Kiadót szerinte nem vesz a kormány, legfeljebb erőteljesen támogat, hogy elérje azokat az emlékezetpolitikai céljait, amelyeket a gombamód szaporodó tudományos intézetekkel nem sikerült.

Elég pikáns helyzet volt, hogy a két említett nagy könyvkereskedő egyikének vezetője ott ült a pódiumon. Kolosi a felvásárlás többször felmerülő kérdésére egyszer sem reagált egyértelműen, de nem volt világos, hogy azért, mert nem vette komolyan, vagy azért, mert ki akart térni a válasz elől.

Kolosi figyelFotó: botost/444.hu

Első nekifutásra elképzelhetetlennek tűnik, hogy a magyar könyvkereskedelem nagy részét bonyolító könyvesbolt-hálózatot üzemeltető, illetve a sok bestseller mellett a minőségi kortárs irodalom és gyerekirodalom jelentős részét kiadó Librit és Lírát megvegye az állam. L. Simon is azt mondta, hogy nem tud ilyen kormányzati tervről, de aztán a beszélgetés másik pontján, egy meglepően nyíltan fogalmazott hasonlattal mégis felvillantott egy alternatív megoldást:

„Ha az elmúlt évek piaci folyamatait nézzük, lásd a magyar sajtó szerkezetének átalakulása, akkor egyébként sem látom annak sok esélyét, hogy az állam megvenne egy nagy könyvkereskedelmi rendszert. Akkor már vannak olyan vállalkozók, akik szóba jöhetnének. Ha lennének ilyen ambíciók. De most tényleg! Azért ennél intelligensebb és differenciáltabb a Nemzeti Együttműködés Rendszere!”

Az utolsó mondat után azért volt egy kis nevetés.

Csak ötletek, de milyen ötletek!

L. Simon érdekes pozícióba helyezte magát: azt érzékeltette, hogy mezei képviselőként, kormányzati pozíció nélkül nem tud a kormány nevében beszélni. Közben viszont az a helyzet, hogy a kormány nem kommunikál semmit, csak pletykák vannak és félelmek, ezért aztán jobb híján sokan tőle - mint a könyvpiachoz leginkább értő fideszes kultúrpolitikustól - várják az iránymutatást. Ráadásul L. Simon hiába álszerénykedett a kívülálló szerepében, tervei azért vannak. 

Például tervezgeti, hogy végre benyújtja azt a törvényjavaslatát, ami már a választások előtt kész volt, és a lényege egy a banki betétbiztosítási alaphoz hasonló megoldás lenne, amibe a könyvpiac szereplői befizetnek, és ha valaki bedől, abból lehetne kártalanítani a többieket. Azt is szeretné, ha újra napirendre kerülne régi terve a dohánytermékekhez hasonlóan kötött áras könyvekről.

Fotó: botost/444.hu

Nem csak piacilag, hanem politikailag is érzékenyebb felvetés a könyvek ÁFA-jának machinálása. L. Simon korábban a Gyurcsány-kormány egyetlen jó intézkedésének nevezte, hogy 5 százalékra vitte le a könyvek áfakulcsát. Most azzal állt elő, hogy esetleg érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy emelnek a kulcson, és a befolyó pénzt mondjuk a tudományos könyvkiadásra fordítják. Ami a gyakorlatban ugye azt jelentené, teszem hozzá én, hogy a könyvkiadóktól elvesznek egy halom pénzt, és azt a saját szempontjaik szerint osztják újra. 

A legnagyobb izgatottságot azzal váltotta ki L. Simon, hogy támogatandónak minősítette azt a kormányközeli írókörökben többször felmerült elképzelést, hogy 

nemzeti könyvkereskedelmi láncot kell létrehozni.

 L. Simon szerint nem feltétlenül kellene így nevezni, a lényeg, hogy a kormány segédkezzen egy új könyvkereskedelmi rendszer létrehozásában. Ez szerinte csupán „indirekt beavatkozás lenne”, ami a sokszínűséget és a piac élénkítését segítené elő. Az új nemzeti könyvboltokban is lehetne mindenféle kiadó könyveit kapni, de a kirakatba más - gondolom, nemzetibb - kiadványok kerülnének, mint a Libriben és a Lírában.

Fotó: botost/444.hu

Erre reagálta azt Kolosi, hogy akkor megint az lenne, mint a 2000-es évek elején, amikor háromszor akkora volt a könyvesbolti alapterület Budapesten, mint Bécsben, tehát masszív túlkínálat volt. L. Simon cinikus megjegyzéséhez, hogy akkor majd bezárnak azok, akik nem bírják a „versenyt”, Kolosi gyorsan hozzátette, hogy igen, és ezek pont a kis könyvesboltok lesznek, nem a multik.

A két óriás

A beszélgetés szorosabban vett könyvszakmai részén végigvonult az a bírálat, amelyet L. Simon és Gyurgyák közösen hangoztatott, szemben az érintett Kolosival, hogy az Alexandra csődje után gyakorlatilag két szereplő uralja a piacot, a Líra és a Libri. Gyurgyák és L. Simon szerint egészségtelen összefonódás, hogy egy kézben vannak a vezető kiadók és a piac másik szegmense, a könyvesboltok többsége. A Líra vezetője azzal érvelt, hogy ennek egyrészt hagyománya van Magyarországon (és Olaszországban), másrészt divatja az egész világon. 

„Nem vészes ez a monopólium”, 

mondta lazán Kolosi, aki szerint még a nagy piacokon is természetes ez, Amerikában a Barnes & Noble és az Amazon, Németországban a Thalia és a Hugendubel uralja a könyvkereskedelmet. Kolosi az egész könyvszakma most is sokat emlegetett nagy mumusát, a bedőlt Alexandra romjai között kifizetetlen számlák tömkelegét hátrahagyó Matyi Dezsőt is felhozta példának, aki utcai könyvárusként is felfogta, hogy könyvet árulni akkor éri meg, ha ő is adja ki.

Fotó: botost/444.hu

L. Simont ez nem hatotta meg, még egy olyan gondolatmenetbe is belebonyolódott, hogy a Libri és a Líra piaci fölénye olyan mértékű esélyegyenlőtlenséget teremt, hogy az már 

sérti a kultúrához való hozzáférés alkotmányos alapjogát. 

Ide tartozik a politikusnak az a kirohanása is, hogy miért forgalmazhat könyveket a Libri a posta hálózatán: „Hogy kerül oda? Miért nem más került oda? Az állam akkor szerepet vállalt vagy nem? Nem lesz nehéz megmagyarázni, ha az ember beüti a keresőbe, hogy Spéder vagy Lázár.” (Itt arra utal a művész, hogy az akkor még kormányközeli üzletember, a Postát felügyelő Lázárral különösen jó kapcsolatot ápoló Spéder CEMP-je fuzionált a Libri tulajdonosával még 2013-ben.) 

A másik apokalipszis

Eltértek a vélemények abban az általános kérdésben, hogy milyen állapotban van egyébként a magyar könyvpiac. Kolosi volt a legoptimistább, gyors történeti áttekintése szerint 

  • 2007-8-ig volt egy aranykorszaka a magyar könyvkiadásnak, évről évre bővült a piac, az értékes szépirodalmi művek aránya a duplája volt a nyugatinak;
  • utána jött a válság: világszerte a Gutenberg-galaxis végét vizionálták, beütött a gazdasági világválság, jött az eladósodás és túltermelés, 
  • az utóbbi években, az Alexandra csődje óta azonban konszolidáció van, megszűnőben a körbetartozások, az évenként megjelenő címszám nő, bár az aranykori 15 ezer helyett még most is csak 10-11 ezer.

L. Simon szerint az optimizmus nem indokolt, sok a baj, és az sem igaz, hogy a könyvpiac tisztán piaci alapokon áll, hiszen az államnak vannak pályázatai könyvkiadásra, fordításra, rendezvényekre, és a tankönyvpiacba is elég látványosan beavatkoztak ugyebár.

Gyurgyák azzal kezdte, hogy „olyan kicsi vagyok, hogy magamat se látom, már kirúgtam magamat a kiadótól, csak a lányom van ott alkalmazásban”, később pedig azt is bevallotta, hogy imádott alsóörsi nyaralója bánta az Alexandra bedőlését. Ő főleg a tudományos könyvkiadásról beszélt, amelyet szerinte évi 300-350 millióból rendbe lehetne rakni. Abban Kolosi is egyetértett vele, hogy míg a többi területen az államnak nincs keresnivalója, addig az akadémiai könyvkiadáshoz kell támogatás. 

Fotó: botost/444.hu

Az Osiris vezetője kifejtette, hogy ő mindig is az erősebb állami szerepvállalás mellett érvelt, de nem mindegy, hogy milyen az az állam, amely beavatkozik: 

„Tusványos után úgy vagyok, hogy félek a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is.”

Gyurgyák ugyanakkor arra is figyelmezetett, hogy a kormány tervezett/állítólagos befolyásszerzése mellett lehetnek más radikális változások is: „Keletről megindult az Alibaba, Nyugatról az Amazon, és itt fognak találkozni. Ha ez megtörténik, akkor a magyar könyvszakmában kő kövön nem marad, a beszélgetésünk pedig okafogyottá válik. Mert mi lesz akkor, ha ezek tesznek ajánlatot a Librire és a Lírára?”

Mire L. Simon felidézte, hogy Gyurgyákkal már 10 éve is rémüldöztek egy kört az Amazon betörése miatt, aztán mégse történt meg azóta sem, míg Kolosi azzal nyugtatott, hogy a magyar közönség vásárlási szokásai nagyon lassan változnak.

Bónusz

A két és fél órás, a végére alaposan ellaposodó beszélgetést végig színesítették L. Simon kitörései, aki többször átvette a moderátor, Zsuppán András újságíró szerepét is, és többek között

  • felháborodott azon, hogy Kolosi a szürkegazdasághoz sorolta Matyi Dezső meggazdagodását, mert ez nagyon súlyos vád;
  • ellenben felszólította az oknyomozó újságírókat, hogy járjanak utána a Mezőgazda Kiadó régi sikereinek, bár annak vezetőjét személy szerint nagyon kedveli;
  • egyszer pedig félbeszakította Gyurgyákot, mert az csak per Viktorként hivatkozott a miniszterelnök úrra.

Kapcsolódó
Népszerű
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.