Úgy tűnik, a kormány egyszerűen államosítani akarja az MTA 500 milliárdos vagyonát

  • Egyértelmű, átlátható tervek helyett továbbra is kiszivárogtatott dokumentumokból tájékozódik a magyar nyilvánosság az MTA kutatóhálózatát érintő átalakítási tervekről.
  • A legújabb tipp szerint egy alapítványba szuszakolnák az MTA 500 milliárdos vagyonát.
  • Az államnak ennyi pénze nincs, mégis megszerezné az alapítványban a többséget.
  • A vagyonnál nemcsak az ingatlanokra kell gondolni, hanem a hihetetlenül értékes gyűjteményekre, adattárakra.
  • Olyat pedig már láttunk, hogy Magyarországon az Orbán-kormány alatt az alapítványi vagyon „elvesztette közpénz jellegét”.
  • Talán azt sem túlzás állítani, az állam egyszerűen államosítja az eddig jelentős részben tőle függetlenül működő Akadémiát.

„A kormány azt akarja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) önként adja oda a székházait és az összes vonatkozó vagyontárgyát egy új alapítványnak, melynek a törvényi kereteit csak most kezdi tárgyalni a parlament” - írja az Index egy birtokába került jegyzőkönyv alapján, amely múlt szerdán, az MTA vezetése és a fejlesztési minisztérium (ITM) delegációja közötti tanácskozásról készült.

A jegyzőkönyv szerint a szerdai találkozón az MTA főtitkárával, Török Ádámmal és az MTA gazdasági vezetőivel a Corvinus kancellárja, Pavlik Lívia és két jogász tárgyalt, egyikük, Czermann János a volt államtitkár, Gál András Levente ügyvédi irodájából érkezett, másikuk, Bogdán Tibor Trócsányi László igazságügyminiszter saját korábbi irodájából érkezett.

A kormánydelegáltak azért érkeztek, hogy „megismertessenek egy új, kedvező gazdálkodási formát, a vagyonkezelő alapítványt (trust)”. Mint a jegyzőkönyvből kiderül, a delegáció ezután ismerteti, hogy Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes tegnap nyújtotta be a Parlamenthez azt a törvénycsomagot (.pdf), amely szerint a Corvinus Egyetem 2019. július 1-jétől működni fog.

Bogdán Tibor jogász magyarázatképpen hozzáteszi, a magyar szabályozás idejétmúlt, ami az alapítványok működési formáját illeti, ezért „volt most szükség a vagyongazdálkodásra alkalmas, megkötöttségektől mentes, angol és német jogrendben alkalmazott trust-i modell hazai kidolgozására”.

Na, de mi köze van mindennek az MTA - 500 milliárd forintra becsült - vagyonához? Éppen az az aggasztó, hogy a legrosszabb forgatókönyvre is lehet gyanakodni.

Az, hogy pontosan mi a kormány célja a Magyar Tudományos Akadémiával, illetve annak nagy értékű kutatóhálózatával, továbbra sem tiszta: a feladattal megbízott miniszter, Palkovics László nyár óta dolgozik a terveken, de pontosan nem derült ki - nemhogy a nyilvánosság, de sokáig az MTA elnöksége számára sem -, hogy mik azok pontosan.

Amit eddig ismertettek belőle, azt nem támogatta sem az MTA közgyűlése decemberben, sem az elnökség február 12-én. Múlt héten az MTA vezetése bejelentette, addig nem működik együtt, amíg a kormány átlátható, követhető módon nem folytatja az egyeztetéseket.

Annyi már biztos, hogy az MTA kutatóhálózataira fordítható, idei évi 20 milliárdos forrást az ITM elvonta az MTA-tól és egy pályázati rendszer keretében meghirdette a pénzeket. Jelenleg a kutatóintézeti dolgozók havonta kapják a fizetésükre a keretösszeget a Minisztériumtól, ám semmiféle egyéb dologi költségre (rezsi, működés, stb.) nincs keret. A kutatóintézeteknek a működésükhöz szükséges forrásokért pályázniuk kéne, ám ezt egyelőre azért nem teszik, mert azzal legitimálnák a kormány szándékait: az új rendszer még nem állt fel, de a kutatóintézetek finanszírozása már nem az MTA-n keresztül történik.

Az 500 milliárdos alapítvány kormánytöbbsége

Az, hogy egy alapítvány vagy egy „Társaság” venné át az MTA-tól a kutatóhálózatok működtetését, felmerült már korábban, maga Palkovics László is beszélt erről, még ugyan alapítvány említése nélkül, de már kuratórium emlegetésével együtt február 3-án azt mondta (a telefonbeszélgetés leirata, amelyet a miniszter egy professzorral folytatott, időközben nyilvánosságra került):

„A Kormány és az MTA egyaránt adja át az alapítói jogaikat ennek a kuratóriumnak, amely ezután teljes felelősséggel gyakorol minden jogot a rendszerben. Így válik teljesen függetlenné a két alapítótól az intézethálózat, ahogy ez a német példákban is van.”

A hétfői új elem tehát a vagyonkezelői alapítványi formátum, amely azt is jelentené, hogy az MTA speciális működési formája - amelyet jelenleg az MTA-törvény szabályoz - megszűnne. Gyakorlati szempontból ez azt jelentené:

  • A parlament nem szavazhatna az akadémiai költségvetésről, a kormány. országgyűlési hozzájárulás nélkül befolyásolhatná, hogy mire mennyit költene.
  • A jelenlegi törvényekhez képest alacsonyabb védelem illetné meg az akadémiai intézeteket.
  • A kutatók és a többi munkatárs elvesztené a közalkalmazotti státuszát.

További kérdéseket vet fel az MTA vagyonának a kérdése, hiszen az alapítványi formával az egész MTA-vagyon apportálása lenne a kormány célja, cserébe az MTA nem kapna tulajdonképpen semmit.

A Corvinus-modellel szemben ugyanis az MTA nem részesedne jelentős részvénycsomagban cserébe azért, hogy alapítványba vinné a kutatóintézeteit, amelyekhez nemcsak kb. 200 iroda és labor, hanem adattárak, gyűjtemények is hozzátartoznak. Ezek jelenleg az MTA tulajdonát képezik, nem köz- hanem magángyűjteménynek számítanak, óriási vagyont jelentenek. (A Budapesti Corvinus Egyetem alapítványi fenntartásba került, de az alapítvány 380 milliárd forint értékben részvényekhez jutott. Ezzel nemcsak a rapportált vagyonért kapott cserébe valamit az egyetem, de az éves hozamból 10 milliárd forintos értékben gazdálkodhat.)

Ezt az „500 milliárdos alapítványi vagyont” az állam nem tudja kifizetni, ezt maga Palkovics jelentette ki ama ominózus telefonbeszélgetés során. Tehát az állam úgy kerülne birtokon belül, hogy annak vagyoni részesedéséért nem fizetett.

Hogy pontosan mekkora arányban lenne többségben a kormány az MTA-val szemben, megint csak nem tudható. Február 3-án Palkovics azt mondta a telefonban - de ekkor még alapítványi formáról nem volt szó -, hogy az újonnan megalakuló szervezet kuratóriumában 3:1 arányban lennének többségben a kormány emberei: 

„a Kormány és az MTA közösen alapítson egy »Eötvös Loránd Társaságot«, ennek legyen egy kuratóriuma, amelyet természetes személyek alkotnak, akiket személyes felelősség terhel a döntéseiért. A tagok 75%-át az állam, 25%-át az MTA delegálja.

Azaz, miközben az MTA 500 milliárd beszáll a buliba, az állam nem ad mellé - döntéshozói erejéhez arányosan - 1500 milliárd forintot sem részvényben, sem sehogy.

Erről a kormányzati többségről a most kiszivárgott jegyzőkönyvben is szó van, Palkovicsék ezt azzal indokolják, hogy majd úgyis a kormány működteti a rendszert:

Ezt a jogászok így magyarázták: „azért van a kormánynak többsége, mert bár nem tudja biztosítani azt a mintegy 500 milliárdra becsült alapítványi vagyont, amiből üzemelhetne a létrehozott alapítványi rendszer, de vállalja, hogy törvényben előírt módon folyamatosan biztosítja az alapítvány alá helyezett intézethálózat működését. Ezáltal nagyobb kockázatot vállal a rendszerért, mint az MTA, amely csak az eddig nála elhelyezett, de tőle ide átkerült intézetek által kezelt vagyona mértékéig járul hozzá az új rendszerhez.”

Azaz az állam azzal a magyarázattal tenné rá a kezét a kutatóintézetre, amit tulajdonképpen eddig is biztosítania kellett és biztosított is: a működésre és kutatásra fordítandó pályázati pénzek folyósításával.

„Ellenőrizhetetlen lesz fenntartásuk, egyben tartásuk, megőrzésük, illetve egyértelmű, hogy szétkapják őket. Ez még 1949-ben sem történt meg! (...) Csak egy kép, amely mindenki számára ismerős kell legyen: Friedrich von Amerling Széchenyi Istvánról festett egészalakos arcképe (1836). Magyarországon az egyetlen, életében készült, egészalakos arckép. Értéke kb. 700 millió Ft.”

- posztolta ki aggodalmait a kiszivárgott hírekkel kapcsolatban az MTA Művészeti Gyűjteménye hétfőn (az említett festményből készült ennek a cikknek Palkoviccsal díszített címlapképe).

AZ MTA főtitkára, Török Ádám rá is kérdez arra a delegációnál, hogy miért nem kap tulajdonosi részesedést az MTA, de azt a választ kapja, hogy az alapítványba bármikor beszállhat egy kockázati tőkebefektető. Kérdés, miért tenné, ha az alapítványból nem tudna pénzt kiszedni, teszi fel a kérdést a Hvg.

Az ördög a részletekben rejlik

Az is kérdésként merül fel az MTA főtitkárának a részéről, hogy az alapítványi forma mennyire stabil, azaz nem várható-e egy váratlan átalakítás, megszüntetés, ahogy történt például a magánnyugdíjpénztárak esetében, vagy elég csak a Magyar Nemzeti Bank alapítványokba csomagolt vagyonelemeire gondolni, amelyek „elvesztették közpénz jellegüket”.

Mint azt a jogászok nem túl meggyőzően előadják, nehéz ma egy alapítványt megszüntetni, de nem lehetetlen, ismerik el.

Ebben a „nem lehetetlen” esetben az alapítvány vagyona az államra szállna át:

„Ha később egy jogszabály megszünteti, akkor az az alkotmány szabályai szerinti államosításnak minősíthető. Ez jogszerűen nem lehet, a mai ismeretek szerint.”

A tudományos autonómia kérdése

A vagyon feletti rendelkezésen túl az sem mindegy, hogy mennyire tudja megőrizni tudományos autonómiáját egy ilyen alapítványi formába csomagolt szervezet. Például fontos kérdés, hogy ki és milyen szempontok alapján nyitja és zárja a pénzcsapot, azaz mennyi forrás megy és milyen kutatásra.

Palkovicsék eddig azon voltak, hogy a kormány többségben lenne a kuratóriumban, amely létrehozná a kutatói hálózatot működtető tudományos társaságot (Eötvös Lóránd Társaság). Ennek a szervezetnek a szenátusában azonban már a kutatói oldal kerülne szűk többségbe, legalábbis Palkovics február 3-án ezt mondta: „ Ennek döntéshozó testülete a »szenátus« 5o%+1 fő arányban lehet MTA által kijelölt személy, maradékában pedig a kormány által delegáltakból áll majd.”

A február 3-au telefonbeszélgetés után napokkal, még a múlt heti tüntetés és az újabb tárgyalási forduló előtt - feltehetőleg a kormánnyal egyeztetve - a Professzorok Batthyány Köre jött elő egy hasonló tervvel, innen sejthető, hogy ebbe az irányba mozogna tovább a rohamtempóban reformáló kormány:

„Javasoljuk, hogy az MTA és az ITM közösen hozzon létre egy alapítványt, amely átveszi az akadémiai intézethálózat fenntartását és működtetését egyúttal biztosítva a kellő tudományos autonómiát. Az új struktúrát paritásos elven javasoljuk létrehozni, ahol az irányító-felügyelő testületbe a Kormány, míg a szakmai-tudományos testületbe az Akadémia delegálná a tagok többségét. Ez a modell véleményünk szerint megfelelő alapot teremtene a vagyonnal kapcsolatos kérdések rendezésének.”

Tehát erősen úgy néz ki, a kormány továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a legfontosabb döntések - legyen szó akár vagyonról, akár kutatási pénzekről - a kormány kezében maradna, a többi lehet a kutatóké.

Ezt ráadásul folyamatosan úgy kommunikálja a kormányzat, mintha Németországban is így működne a kutatástámogatási rendszer.

Pedig a kormány által sokat hangoztatott német modell, a Max Planck-társaság minimális állami (szövetségi) kontroll mellett működik, a kormányzat oldaláról mindössze felügyeleti jogosultsággal rendelkezik a delegált, abba például nem tud beleszólni, hogy konkrétan mit és hogyan kéne kutatni.

Az pedig már fel sem merül, hogy az alapítványi struktúrába való átszervezés hogyan kapcsolódik össze a január 31-én kiírt, az MTA-intézetek által egyelőre blokkolt új pályázati csommaggal, a Tématerületi Kiválósági Programmal, amelynek keretösszegébe a kormány egyszerűen az MTA költségvetéséből emelt át 17 milliárdot.