Március 20-án dönt az ENSZ nemzetközi törvényszéki mechanizmusa (MICT) a boszniai mészáros, Radovan Karadzic sorsáról. A délszláv háború egyik legrettenetesebb alakját, a boszniai Szerb Köztársaság volt elnökét a jugoszláviai háborús bűnök felderítésére létrehozott, a működését azóta beszüntető Nemzetközi Törvényszék (International Criminal Tribunal for the former Yugoslavia, röviden ICTY) 2016-ban 40 év börtönbüntetésre ítélte, a döntés ellen Karadzic és a vád is fellebbezett. Ezekről döntenek most Hágában. 

Az ügyészség négy fontos pontban várja a bíróság állásfoglalását - ezeket a Balkan Insight részletezte. Egyrészt nem értenek egyet a büntetés időtartamával, azt kérik, a srebrenicai népirtásért, a szarajevói civilek terrorizálásáért, illetve húsz másik boszniai településen elkövetett üldözésért életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéljék a most 73 éves férfit. Az ügyészek szerint mindaz, amit Karadzic a háború évei alatt művelt, az ICTY elé került valaha volt legsúlyosabb, ugyanahhoz a személyhez köthető bűncselekmény-sorozat.

A vád szerint az ICTY tévedett abban, hogy a boszniai szerb erők csak Bratunac, Foca, Kljuc, Prijedor, Sanski Most, Vlasenica és Zvornik lakosságának 1992-es kitelepítéséért felelősek, az ebből következő gyilkosságokat, szexuális erőszakot és rombolást csak előrelátható következménynek tartották, nem egy előre kitervelt népirtási terv részének. Az ICTY arra jutott, Karadzicnak nem volt célja, hogy ezek a bűncselekmények megtörténjenek, csak nem tett eleget azért, hogy megakadályozza azokat. Az ügyészek szerint viszont ennek az ellenkezője igaz: amit Karadzic és társai csináltak, a népirtás iskolapéldája, pontosan tudták, mit miért tesznek, ahogy azt is, tetteiknek milyen következményei lesznek horvát és bosnyák foglyaikra nézve. 

A fellebbezés második része a koncentrációs táborokat érinti. Bár a boszniai szerbek által létrehozott táborokban elkövetett számos bűncselekményért felelősnek találták Karadzicot, első fokon azt mondták ki, nincs elég bizonyíték arra, hogy a táborok létrehozásának az volt a célja, hogy a bosnyák és horvát foglyokat „fizikailag elpusztítsák”. Az ügyészség szerint az ICTY számos bizonyítékot hagyott figyelmen kívül, melyek igenis azt bizonyítják, hogy a táborokban tömeggyilkosságokat követtek el, és a súlyos bántalmazás a napi rutin része volt.

Az első fokú ítéletet meghozó hágai Nemzetközi Törvényszéket azért is kritizálják, mert - az ügyészek szerint - túl szűken értelmezték a népirtás fogalmát, és csak azt vették figyelembe, számszerűleg hány bosnyák és horvát vesztette életét a vizsgált időszakban. 

Arról azonban nem esett szó, milyen hosszú távú hatásai voltak a boszniai szerb hadsereg által elkövetett szörnyűségeknek, és azt sem vizsgálták, célja volt-e Karadzicnak és társainak, hogy megakadályozzák, hogy ezek a közösségek újraépítsék magukat. Az ügyészek különösen sérelmezik, hogy első fokon nem mondták ki, hogy ami 1992-ben Prijedorban történt, népirtás volt. Prijedor mellett működött a háború egyik leghírhedtebb tábora, az Omarska, ahol óvatos becslések szerint rövid idő alatt legalább négy-ötezer bosnyákot gyilkoltak meg. A tábort azután számolták fel, hogy a Guardian újságírója, Ed Vulliamy, majd még több kollégája tudósított róla.

Fellebbezett az elsőfokú ítélet ellen Radovan Karadzic és ügyvédje, Peter Robinson is, ők felmentést, de legalábbis a büntetés időtartamának csökkentését szeretnék elérni. Szerintük az egész tárgyalássorozat, melynek végén a volt boszniai szerb elnököt 40 év börtönbüntetésre ítélték, nem volt fair. Karadzic sérelmezi, hogy a bíró nem engedte, hogy elbeszélő formában tegyen vallomást, hanem ragaszkodott hozzá, hogy az ügyvéd tegyen fel neki kérdéseket, és azokra válaszoljon. Arra is panaszkodik, hogy a vádirat pontatlanságokat tartalmazott, és hogy a háborús bűnök szarajevói helyszíneinek bejárásán ő nem volt jelen.

Karadzic ugyancsak sérelmezi, hogy az ügyészeket akkor sem büntették meg, amikor késve adtak be bizonyítékokat, illetve hogy jogellenesen szerzett hangfelvételeket használtak bizonyítékként. Azt sem tartja jogosnak, hogy nem kapott mentességet azokért a politikai beszédekért, melyeket még a Boszniai Szerb Köztársaság elnökeként tartott. A fellebbezésben megemlítik azt is, hogy a hágai Nemzetközi Törvényszék nem tudta tanúskodásra bírni a többek közt népirtásért életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Ratko Mladicot. Azt is igazságtalannak érzik, hogy Karadzicot bűnösnek találták 20 boszniai település lakosainak elüldözésében. Arra hivatkoznak, nem kizárható, hogy a volt elnök csupán „politikai autonómiát” szeretett volna elérni a szerbek számára Bosznia-Hercegovinában. 

„A Nemzetközi Törvényszék Karadzic elnök 65 különböző beszédét, beszélgetését és nyilatkozatát vizsgálta, melyek inkonzisztensek voltak arra vonatkozóan, hogy szándékában állt-e fizikailag is, erőszak alkalmazásával elválasztani a nem szerb lakosságot” - írják a fellebbezésben. 

Az irat további részében a srebrenicai tömegmészárlásról és Szarajevó három és fél éves ostromáról, lakosainak terrorizálásáról esik szó. Karadzic és ügyvédje azt állítják, a volt elnök nem olvasta el a hetes számú utasítást annak aláírása előtt. Ebben a parancsban rendelték el, hogy a hadsereg „teremtsen olyan teljesen bizonytalan helyzetet, ami Srebrenica és Žepa lakosai számára elviselhetetlen, és amelyben reménytelennek látszik a túlélés”. Az utasítást Karadzic 1995. március 8-án írta alá. 

A boszniai szerb csapatok 1995. július 11-én foglalták el Srebrenicát, és a békefenntartók szeme láttára mintegy nyolcezer bosnyák férfit és fiút hurcoltak el, akiket a következő napokban lemészároltak. A vérengzést, amelyet a hágai Nemzetközi Törvényszék népirtásnak minősített, a második világháború óta elkövetett legszörnyűbb mészárlásnak tartják Európában.

A védelem az első fokú bíróság egyik legfontosabb bizonyítékát is elutasítja: ez egy telefonbeszélgetésről készült hangfelvétel, melyen Karadzic srebrenicai megbízottjával, Miroslav Deronjic-tyal beszél 1995. július 13-án, azután, hogy a boszniai szerb csapatok megszállták a területet. A felvételen a volt elnök azt kérdezi Deronjictól, hány ezer fogoly van a Srebrenicához közeli Bratunacban, amire azt a választ kapja, kétezer, és még több várható. „Az összes cuccot holnap 12 előtt el kell helyezni a raktárakban… nem az ottani raktárakban, hanem valahol máshol” - mondja a felvételen Karadzic Deronjicnak. 

Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, amikor Karadzic a „cuccokról” beszélt, a foglyokra gondolt, akiket ezután Zvornik térségében különböző helyekre szállítottak, és 1995. július 14. és 17. között agyonlőttek. Karadzic a fellebbezésben azt állítja, amikor azt mondta, „nem az ottaniakban, hanem valahol máshol”, nem arra gondolt, hogy végezzék ki az embereket, hanem hogy vigyék őket koncentrációs táborba. 

A szarajevói lakosság terrorizálásáról azt állítja, az ICTY tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a boszniai szerb hadsereg a felelős minden bombázásért, köztük a szarajevói piac 1994-es lebombázásáért, ami 68 ember halálát okozta. Karadzic azt állítja, ő épp hogy következetesen tiltotta, hogy a hadsereg civileket vegyen célba. Azt is sérelmezi, hogy a bíróság nem vette figyelembe azokat a tanúvallomásokat, melyek az ő vallomását igazolták. A szarajevói civilek legyilkolását az amerikai hadsereg által végrehajtott dróntámadásokhoz hasonlította.

Karadzic azt is tagadja, hogy az ENSZ békefenntartók 1995-ös túszul ejtése bűn lett volna. „Karadzic elnök nézőpontjából ők jogszerűen letartóztatott háborús foglyok voltak” - olvasható a fellebbezésben. Végül azt kérik, a bíróság jelentősen csökkentse Karadzic börtönbüntetését, tekintettel az eljárás során elkövetett hibákra és a vádlott a tárgyalássorozat során tanúsított jó viselkedésére. 

A délszláv háborúnak 100 ezer halottja volt, és 2,2 millió ember kényszerült elhagyni otthonát. Az eredetileg költő és pszichiáter Radovan Karadzicot 13 év bujkálás után, 2008-ban fogták el. Addig álnéven, magát természetgyógyásznak kiadva élt. A délszláv háború egyik legsötétebb alakja, tettei súlyossága csak az életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Ratko Mladic tábornokéihoz foghatók. Szerbiában most attól tartanak, a ma is sokak által hősnek tartott Karadzic elítélése az etnikai feszültségek  és a nacionalista retorika felerősödéséhez vezet majd.

 A délután kettőkor kezdődő tárgyalást élőben - 30 perces késleltetéssel - közvetítik.