Egyre inkább téma az amerikai politikában is az az óriási vagyoni egyenlőtlenség, amely nemhogy csökkent volna, de óriásira nőtt a XX-XXI. században. Csak egy példa: az 50-es években amerikában a vállalatvezetők húszszorosát keresték dolgozóik bérének, ma már ez a szám 300-ra kúszott fel.

A kaliforniai 45-ös körzet demokrata képviselője, bizonyos  Katie Porter a JP Morgan vezérét, Jamie Dimont kérdezte fel nagy nyilvánosság előtt egy pénzügyi bizottsági meghallgatáson erről a témáról, és kisebb matematika előadást tartott a mintegy 12 billió (ezermilliárd) dollárnyi tőke felett rendelkező Dimonnak, akinek éves fizetése 31 millió dollár (kb. 8,8 milliárd forint) körül van.

Porter arra volt kíváncsi, hogy egy a körzetében, Irvine-ban élő családanya, aki egy gyereket nevel és a JP Morgan Chase-nél dolgozik évi 35 ezer dollárért (kb. 9,96 millió forintért), hogyan tud megélni a bank által ajánlott fizetésből.

Itt a videó a lendületes képviselő előadásáról:

link Forrás

Porter le is vezette, havonta, hogyan nem jön ki a matek, ha a bankban dolgozó elképzelt személynek egy hatéves gyereket is kell nevelnie. A fizetést felvezette egy papírra, majd elkezdte levonni a havi költségeket, mint albérlet, adó, olcsó élelmiszer, gyógyszer, telefon, az iskolának fizetendő gyerekelhelyezési díj, mire kijött, hogy havonként 567 dolláros adósságot halmoz fel az Irvine-ben élő, bankban dolgozó elképzelt állampolgár.

Porter ezután azt kérdezte Dimontól, milyen pénzügyi tanácsokat adna neki, hogy ne adósítsa el magát teljesen. 

Dimon tiszteletére legyen mondva:

• Elment a meghallgatásra.
• És nem hazudott a képviselőnek, mint tette azt a milliomossá váló fideszes Zsiga Marcel hírhedt „meg lehet élni 47 ezer forintból” mondatával.

Dimon mindannyiszor csak annyit tudott mondani:

„Nem tudom.”

Az esetről az Esquire magazinban beszámoló Jack Holmes cikkében azt írja, egészen kivételes, amit Porter művelt. Az amerikai képviselők és szenátorok körében ugyanis az elmúlt évtizedek gyakorlata az volt, hogy az amerikai gazdaság hasonlóan sikeres, vagyonos képviselőit nemhogy megszorongatták volna az elszállt fizetések, a vagyoni egyenlőtlenség mélyülése miatt, hanem még ajnározták is őket azért, amit az amerikai gazdaságért tettek. (Esquire)