Csak három év múlva rendezik meg, de már most a futballtörténet egyik legmocskosabb világbajnoksága

Michel Platinit, az UEFA egykori elnökét és a FIFA végrehajtó bizottságának volt tagját múlt kedden órákon át hallgatták ki a francia hatóságok a 2022-es katari világbajnoksággal kapcsolatban. Az egykori világsztár és nagyhatalmú sportvezető leizzadva, meggyötörten nyilatkozott a sajtónak, miután szerda hajnalban szabadon engedték. Ártatlanságát hangoztatta.

Platinit azért vitték be a francia rendőrség antikorrupciós osztályára, mert vesztegetések sorozata és csalás övezte a 2022-es világbajnokság megrendezéséről döntő folyamatot, és ebben a döntésben neki is szerepe volt. Válaszolnia kellett a 2018-as oroszországi világbajnoksággal és a katari kézben lévő Paris St. Germain futballklub belügyeivel kapcsolatos kérdésekre is. Nem emeltek ellene vádat, de erre később még sor kerülhet.

Michel Platini a francia labdarúgás történetének egyik legnagyobb alakja. Az, hogy a francia ügyészség előállította, pontosan jelzi az ügyben zajló nyomozások súlyát.

Michel Platini nyilatkozik, miután elhagyta a párizsi antikorrupciós nyomozóiroda épületét 2019. június 19-énFotó: ZAKARIA ABDELKAFI/AFP

A 2022-ben megrendezésre kerülő katari torna odaítélése óta sorozatos botrányok vannak, és egyre gyakrabban hangzik el sportszakmai körökben, hogy a FIFA-nak felül kéne bírálnia korábbi döntését, és más országnak adni a rendezés jogát.

A szövetség - amit az ítélet idején még a svájci Sepp Blatter, ma viszont már az olasz Gianni Infantino vezet - emiatt az elmúlt évek során szorult helyzetbe került. De hiába volna politikailag hasznos újragondolni a kérdést, az előrehaladott munkálatok és a rengeteg áldozat után a FIFA aligha áll majd el a 9 éve hozott döntéstől. És nem csak a presztízsveszteség miatt, hanem mert Katar az elmúlt években kellően megszilárdította hatalmát az európai futballdiplomáciában ahhoz, hogy megakadályozzon egy ilyen lépést. 

Stadionok a semmibe

A FIFA végrehajtó bizottsága 2010 decemberében döntött úgy, hogy 2018-ban Oroszország, 2022-ben Katar rendezheti meg a világbajnokságot. Főleg a második döntést kísérte meglepettség, majd egyre hangosabb felháborodás, miután első pillanattól fogva világosan látszott, hogy egyetlen indok szól az emírség győzelme mellett: 

az irdatlan mennyiségű pénz. A világbajnokságok odaítélése körül állandó korrupciógyanú, sőt talán alig volt olyan torna, ahol a végső győztes intézői ne „lobbiztak” volna valamely bizottsági tagnál szavazatokért. (Régi hagyomány ez: Benito Mussolini már a második, 1934-es vébé előtt megkente a szövetséget, hogy az olaszoknak adják a rendezési jogot.) Olyan is előfordult már, hogy a FIFA fejletlenebb futballkultúrával rendelkező országokba vitt vébét (Dél-Korea, Dél-Afrika), ezt azonban többé-kevésbé indokolta a piacok bővítése és a sport népszerűsítésének igénye is. 

A katari rendezés megítélése azonban ezekhez képest messze kirívó és sportszakmailag teljesen megmagyarázhatatlan döntés volt.  

Az évtizedeken át brit fennhatóság alatt álló Katar 1971-ben mondta ki függetlenségét. Alig több mint 2,5 millió ember él ezen a Perzsa-öbölbe nyúló aprócska félszigeten, de közülük csak néhány százezer katari állampolgár, a többség külföldi, javarészt a környező arab országokból érkezett munkaerő. 

Katar akkora földgáz- és kőolaj-nagyhatalom, hogy vásárlóerő-paritás alapján, az egy főre jutó GDP-t tekintve – az IMF legfrissebb adatai szerint több mint 130 ezer dollárral – a világ egyik leggazdagabb országa.Katart az sem viselte meg különösebben (és a FIFA-t sem érdekelte), hogy a szomszédos országok 2017-ben gazdasági blokád alá vonták, és megszakították vele diplomáciai kapcsolatukat is, amiért túl szoros viszonyt épített ki Iránnal és állítólagosan terroristaszervezeteket pénzel. 

Az ország futballkultúrája, mondjuk úgy, nem igazán jelentős: világbajnokságon soha nem szerepelt, Ázsia-kupát idén nyert először, korábban negyeddöntőig is csak egyszer jutott el a csapat. Tény, hogy az elmúlt tíz évben nagy fejlődésen ment keresztül a válogatott, de ehhez azért kellett egy jelentősebb honosítási hullám is. Így is 1934 óta a katari lehet az első vébé, ahol a házigazda újoncként mutatkozik be.

Gianni Infantino FIFA-elnök és Tamim bin Hamad Al Tani katari emír az Al-Dzsanúb stadion átadásán 2019. május 16-ánFotó: Mohammed Dabbous/Anadolu Agency

Katarban 2009 előtt összesen három darab jelentősebb futball-létesítmény működött: a 40 ezres dohai Kalifa-stadion, továbbá a 600 ezer lakosú Al Rayyanban álló, nagyjából fele ekkora kapacitású Ahmed Bin-Ali-stadion és Tani bin Jasszim-stadion; ezeket a tornára egyaránt hozzávetőleg 45 ezer férőhelyesre bővítik.

Azóta, 2014 és 2019 között, Al Wakra városában felépült egy új aréna, a Zaha Hadid által tervezett 40 ezres Al-Dzsanúb, ami egymagában 2,1 katari riálba, azaz szűk 600 millió dollárba került. 

Építenek egy stadiont a partmenti Al-Khor városába, és még egyet Luszailba - utóbbi azért különleges, mert még a helyszínként szolgáló város sem készült el 100 százalékig. Luszail egy 500 ezer ember által lakható üdülő város (lesz), aminek kialakításához a 2000-es évek közepén fogtak hozzá; a döntőt az itt épülő, 80 ezres luszaili stadionban rendezik majd. És a fentiek mellé csak Dohában felhúznak még három (!) 40 ezres kapacitású stadiont.

Épül a Lusail stadion, 2018. december 15.Fotó: KARIM ABOU MERHI/AFP

Pedig a helyiek nemigen járnak meccsre. A katari liga, a QSL meccseit átlag 3-7000 ember látogatja hétvégente. Egy-két stadion kapacitását visszametszik majd a vébé után, de ezzel együtt el lehet képzelni, mekkora szükség lesz ezekre a létesítményekre a 2022-es torna után. Csak a stadionprogram 8-10 milliárd dollárt emészt fel, és ebben nincsenek még benne még a közlekedés és infrastrukturális fejlesztések.

A rendezés elnyerése elképesztő beruházási hullámot indított el Katarban. Stadionok mellett szállodák és egyéb kiszolgálólétesítmények százai épülnek a Perzsa-öbölben. Hiába adott a FIFA garanciákat, hogy szorosan felügyeli majd a munkálatokban résztvevők jogait, Katarban évek óta tömeges rabszolgamunkával épül az infrastruktúra: több tízezer, jelentős részben nepáli, indiai és Fülöp-szigeteki vendégmunkás dolgozik éjt nappallá téve, hogy a létesítmények időben elkészüljenek. Őket a munka idején embertelen körülmények között szállásolják el Doha mellett felállított, több ezer fős munkatáborokban.

A világ legnagyobb szakszervezeti tömörülése, az ITUC (International Trades Union Confederation) adatai szerint az elmúlt évek során legalább 1200-an haltak meg a munkálatokban, és a teljes infrastruktúra kiépüléséig, és a kezdősípszó elhangzásáig ez a szám elérheti a 4000-et is. Katart folyamatosan ostromolják a jogvédő szervezetek a stadionépítéssel járó rabszolgamunka miatt. 

Stadont építő bevándorló munkások ebédelnek DohábanFotó: KARIM JAAFAR/AFP

A bevándorlók jelentős része nem kapja meg a beígért fizetést, munkáltatóik megtiltják számukra az ország elhagyását is. Többségük végletegesen eladósodott közép-ázsiai munkás, akik ezt a kiszolgáltatottságot is kénytelenek vállalni valamennyi fizetségért. 2013-ban a Guardian forgatott egy nagyhatású videót a munkatáborokban, aminek nyomán valamelyest javult a helyzet az ellátás körülményeit tekintve. Viszont közben annyira sürgősek lettek a stadionok, hogy a katariak még azt sem engedélyezték a nepáliaknak, hogy hazautazzanak a 2015-ös fölrengésben elhunytak temetéseire.

A futballvilág sem túl lelkes a katari rendezés miatt. A profi focistákat tömörítő szervezet, a FIFPro már 2014-ben bejelentette, szó sem lehet arról, hogy a játékosok a katari 40-50 fokos hőségben edzenek és játszanak, kockáztatva ezzel akár egészségüket is.

Hiába ígért Katar légkondicionált hipermodern stadionokat, jelen állás szerint a tornát végül 2022 novembere és decembere között bonyolítják majd le. Ez viszont teljesen keresztbevágja a hagyományos nemzetközi futballmenetrendet – át kell alakítani majd nem csak az európai kupaversengések, de bajnokságok kiírásait is. 

Klímaberendezés a megújult Kalifa-stadionbanFotó: PETER KNEFFEL/dpa Picture-Alliance/AFP

Hogy lett mégis Katar?

A vébék helyszínéről minden esetben a FIFA végrehajtó bizottsága dönt, aminek a pályázat kiírásakor, 2009 tavaszán 26 tagja volt: a svájci elnök Sepp Blatter és alelnökök mellett az egyes kontinentális szövetségek küldöttei. 

Az utolsó fordulóban Katar 14-8 szavazati arányban kerekedett felül az Egyesült Államokon (jellemző a FIFA-ra, hogy több küldöttet korrupciós ügyek miatt korábban felfüggesztettek a voksolás alól). Platini a FIFA alelnökeként vett részt a zürichi szavazásokon.

2011 tavaszán a Sunday Times cikkezett elsőként arról, hogy a kameruni alelnök Issa Hayatou és az afrikai szövetséget képviselő elefántcsontparti Jacques Anouma 1,5 millió dollárt fogadott el cserébe azért, hogy Katart támogassa. Nem sokkal később kiszivárgott egy email Jérôme Valcke FIFA-főtitkár postájából, amiben az érintett arról írt, hogy az ázsiai szövetséget vezető katari Mohamed Bin Hammam-on keresztül Katar megvette a vébérendezés jogát. 

A FIFA a tagszövetségek megnyugtatásaként végeztetett egy belső vizsgálatot a katari pályázat odaítéléséről, ami aztán persze később kiszivárgott. Ugyan nagyon szilárd, bizonyító erejű tényeket nem tárt fel, de Michael Garcia jelentése beszámolt több gyanús találkozóról, köztük arról, hogy a végrehajtó bizottság három tagja is magángéppel utazott Brazíliába, hogy ott a végső döntés előtt katari emírrel találkozzon. 

Amikor még egymást védték: Blatter és Platini a FIFA zürichi kongresszusán 2015. május 29-énFotó: PATRICK SEEGER/dpa Picture-Alliance/AFP

A FIFA 2015 májusi kongresszusa előtt az amerikai bűnüldöző hatóságokkal együttműködő svájci nyomozók összesen 14 szövetségi vezetőt vettek őrizetbe egy zürichi szállodában. csalás, vesztegetés és pénzmosás gyanúja miatt. Blatter nem volt köztük (két alelnök viszont igen), de hónapokkal később lemondani kényszerült posztjáról. Innentől kezdve egyre több mocskos ügy került nyilvánosságra, és már nem csak az orosz és katari pályázatokkal kapcsolatban. (Kiderült például, hogy több szállítmány rakétagránátot küldött Németország 2000-ben Szaúd-Arábiának, hogy az arab ország támogassa a németek 2006-os vébérendezését.)

Michel Platinit ezekben a hónapokban még Blatter lehetséges utódjaként is emlegették, de nem sokáig. Hamarosan fény derült ugyanis egy rejtélyes 2 millió svájci utalásra, ami a FIFA és Platini között zajlott le nem sokkal azután, hogy a svájcit 2010-ben megerősítették a székében. Később, egy franciaországi házkutatás során bizonyítékok is előkerültek arról, hogy az utalásra - amelynek írásos nyoma egyébként nem volt – Blatter jóváhagyásával került sor.  

A történet 2015 őszén vett egy gyönyörű kanyart, amikor is 

Blatter Platinire kenve a balhét próbált tisztára mosni magát a katari vébé ügyében. A Financial Times-nak adott interjújában a már lemondott FIFA-elnök egyenesen azt mesélte, hogy ő az amerikai pályázatot támogatta, ebben partner volt Platini is, és ők ketten azért elegendő befolyással bírtak a végrehajtó bizottságban, hogy befolyásolják a döntést. Blatter szerint viszont Platini Nicolas Sarkozy (akkori francia elnök) nyomására megváltoztatta a véleményét. 

„Egy héttel a szavazás előtt felhívott Platini és azt mondta, hogy »Nem tudom tartani a megállapodást, mert az államfő azt mondta, hogy Franciaország helyzetére is figyelemmel kell lennem.« És mondta azt is, hogy ez nemcsak egy szavazatot befolyásol majd, mert már van egy szavazói csoportja” 

- adta ki saját alelnökét és egykori bizalmasát Blatter a sajtónak. A végeredménye az ügynek az lett, hogy a FIFA mindkét egykori vezetőt nyolc évre eltiltotta minden labdarúgással kapcsolatos tevékenységtől. 

Blatter arra is célzott a beszélgetésben, hogy a francia-katari üzlet a legmagasabb politikai szinten köttetett meg. Egész konkrétan: hogy Katar később 7 milliárd dollár értékben rendelt Rafaele típusú vadászgépeket Franciaországtól cserébe a döntések befolyásolásáért. Az üggyel összefüggésben hozták azt az üzletet is, amely során 2011-ben a Qatar Airways 50 f francia Airbus megvásárlásával bikázta fel repülőgépparkját. 

Platini és Sarkozy a PSG-Chelsea BL-nyolcaddöntőn 2015 február 17-én a párizsi Parc des Princes stadionbanFotó: FRANCK FIFE/AFP

A Le Monde szerint a múlt heti kihallgatás középpontjában egy ebédmeghívás állt, amit Sarkozy elnök intézett Platini felé mintegy kilenc évvel ezelőtt. 2010 decemberében, kilenc nappal a 2022-es vébé rendezéséről szóló döntés előtt Platini, Sarkozy és Tamim bin Hamad al-Tani, az akkori katari emír fia, egyben a jelenlegi katari emír, továbbá az akkori miniszterelnök Hamad Bin Jasszim sejk találkoztak az Elysée palotában. 

Platini ezt korábban sem tagadta, de azt vallotta, hogy már korábban megváltoztatta a véleményét arról, hogy Katart támogatja az amerikai pályázat helyett, Sarkozy és a katariak unszolása ezen már nem változtatott. Kétséges viszont, hogy ezt ténylegesen elhiszi a francia ügyészség is, amely 2017-ben nyitott vizsgálatot az ügyben. Sarkozy után is zajlott nyomozás, de mivel ő formálisan nem vett részt a döntésben, az ügye nem jutott el hasonló fázisba. 

Röpködő dollárszázmilliók

Az ominózus találkozón szóba került a Paris St. Germain sorsa is, amit a következő évben meg is vásárolta az ebéden részt vevő Tamim bin Hamad al-Tani, későbbi katari emír, aki aztán a világ leggazdagabb klubjává tette a párizsi csapatot. 

Katar számolatlanul kezdte önteni a pénzt az európai fociba, hogy a világbajnokság kezdetére valahogy felrakja magát a világ futballtérképére. 

Nem „csak” Neymar 222 milliós, és Kylian Mbappé 180 millió eurós kivásárlása kívánkozik ide (bár mindkettő rekordösszegnek számít)m de például a katari beIN sportcsatorna-hálózat felvásárolta a francia bajnokság közvetítései jogait is. Ezzel az a helyzet állt elő, hogy a PSG-klubelnöke és a bajnokság közvetítési jogait birtokló cég elnök ugyanaz az ember lett: Nasszer Al-Helaïfi.

Nasszer Al-Helaïfi, a PSG elnöke, balján Nicolas Sarkozy volt francia államfő a PSG és a Crvena Zvezda BL-meccsén 2018 október 3-án a Parc des Princes lelátójánFotó: FRANCK FIFE/AFP

A katariak úgy nyomultak be az európai futballéletbe, hogy pénzzel felrúgtak minden írott és íratlan szabályt.

Ahogy az a Football Leaks irataiból kiderült, a PSG öt éves, színlelt szerződést kötött a katari turisztikai ügynökséggel 215 millió euró értékben, kicselezve ezzel az épp újonnan bevezetett Financial Fair Play programot, amelynek célja épp az volt, hogy gátat szabjon az európai topcsapatokhoz átláthatatlanul özönlő, kétes eredetű pénzeknek, és fenntartható gazdálkodásra kényszerítse a klubokat. (A PSG-nek 218 millió eurós hiánya a klubnak két év alatt a megengedett 30 millió helyett.) 

A párizsiak végül, akiket szabály szerint a kizárás fenyegetett volna a nemzetközi kupából, a háttéralkukkal megúszták egy nevetséges, összesen 20 millió eurós büntetéssel. Az egész történet nagyon plasztikusan bemutatta, hogy Gianni Infantino új FIFA-elnök sem képes ellenállni az elképesztő pénzügyi háttérrel rendelkező katariak terjeszkedésének. (A Football Leaks jelentéséről itt írtunk részletesen.)

Az elmúlt egy évben aztán nyilvánosságra kerültek olyan számadatok is, amik azt mutatják, hogy Katar minden lehetséges eszközt bevetett a rendezési jogok megszerzéséért. 

Így például tavaly júliusban a brit Sunday Times írt arról, hogy kiszivárgott dokumentumok alapján Katar 2010-ben lejárató kampányt rendelhetett meg a többi ország ellen, melyek pályázták a 2022-es labdarúgó világbajnokság megrendezésére. A munkát állítólag a Brown Lloyd Jones kommunikációs ügynökség New York-i irodája irányította, ahol többek közt egykori CIA-ügynökök szervezték meg a munkát. A feladatuk az volt, hogy az egyes pályázó országokban indítsanak olyan fedett kampányokat, amelyek elbizonytalanítják a helyieket a pályázat szükségességében. Katar persze tagadott. 

Tamim bin Hamad al-Tani katari emír a PSG és a Guingamp bajnoki meccsén 2017 április 9-én a Parc des Princes stadionbanFotó: BENJAMIN CREMEL/DPPI

Most márciusban szintén a Times cikkezett arról, hogy Katar több százmillió dollárt ajánlhatott fel a FIFA-nak 2010-ben a 2022-es döntést megelőzően. 

A lap dokumentumokra hivatkozva írta meg, hogy a katari al-Jazeera televíziós társasági vezetői kötöttek egy szerződést a labdarúgást irányító szervezettel, melyben volt egy 100 millió dolláros záradék, amelyet akkor fizetnek ki, ha Katar kapja a rendezési jogot. Az információk alátámasztották az ausztrál pályázatról cikkező Bonita Mersiades 2018-as állításait. Egy második titkos, a televíziós jogokra vonatkozó szerződés további 480 millió dollár kifizetését helyezte kilátásba három évvel később, méghozzá olyan számlákra, amelyeket a szövetség nevezhetett meg. A szerződést az a Jérôme Valcke főtitkár hagyhatta jóvá, akit azóta kilenc évre eltiltottak bármiféle, labdarúgásban betöltött szereptől. 

A botrányok sokaságától függetlenül nem valószínű, hogy elveszik a vébét Katartól. Az arab ország dollármilliárdokat invesztált a rendezésbe, és a vizsgálatok elsősorban a szövetség oldalát vonják felelősségre a döntés miatt. Olyannyira nem ez a helyzet, hogy Infantino elnök idén még nagy kampányt is folytatott annak érdekében, hogy vonjanak be környező országokat is a torna rendezésébe, és bővítsék 48 csapatosra a tornát. Infantino, aki május közepén maga is részt vett az Al-Dzsanúb átadásán a katari emír oldalán, állítása szerint azt szerette volna, ha a futball feloldja az arab országok közti politikai ellentéteket, de nem járt sikerrel.