Először egy különösen nagy vaddisznót pillantottam meg a Noé Állatotthonba érve, aki egy kert méretű kifutón osztozott egy falkányi hatalmas kutya haverral, mármint akkor éppen nem aktívan osztozott, hanem az oldalán feküdt egy pocsolyában. 

Mire felpillantottam, már ott csóválta a farkát a teljes fogadóbizottság, 

ami 2 kerekes alelnökből 

és 1 hagyományosan négy lábon közlekedő kutyából, vagyis az elnökből állt.

A sajtóesemény apropója az volt, hogy a Cofidis Kutyaszemmel néven menhelyeket segítő jótékonysági akciót futtat a "felelősség" jelszavával, menhelyről kutyát befogadni viszont igazi felelősségvállalást jelent.

Hogy ez a felelősségezés nem csak egyszerű vállalati PR-maszlag, az hamar kiderült Schneider Kinga, a telep vezetőjének a szavaiból. Elmondta ugyanis, hogy a legnagyobb állat- és kutymenhelyként a Noéban is jól érzékelik azt az "egyértelmű tendenciát", hogy az 

utóbbi időkben sokkal több örökbefogadott kutyát visznek hozzájuk. És ez nem elszigetelt jelenség, a többi nagyobb menhely is hasonló jelenségről számol be.

A Noé úgy működik, hogy az adoptáló ezt elvileg bármikor megteheti, akár évekkel később is. De nem érzelmi következmények nélkül. Schneider szenvedélyesen mesélt arról, hogy persze a kutyaotthonba kerülés is komoly sokk az állatoknak, de szerinte ezen is túltesz az, ha szerető családhoz kerülnek, feloldódnak majd ezek után visszaadják őket. 

"Azokat a szemeket, amikor újra visszakerülnek a kennelbe."

De miért lett divat a kutyavisszaadás? 

Az érintettek tapasztalatai szerint ennek 3 fontos oka van. Ezek közül az első az, ami önmagában pozitív: Magyarországon egyre elfogadottabb dolog a kutyaörökbefogadás, de annyira, hogy egy 2018-as közvélemény-kutatás szerint pont ugyanannyian terveznek telepről kutyát befogadni, mint tenyésztőtől vásárolni. Így eleve több kutya kerül menhelyről családokhoz, mint korábban. 

A következő ok már nem ilyen rózsás. A noésok tapasztalatai szerint sok olyan kutyára vágyó ember van, aki annak ellenére ragaszkodik ahhoz, hogy kis kölyköt fogadjon örökkbe, hogy nincs felkészülve egy kutyakölyök otthoni pusztítására és a nevelés nehézségeire, ezért csak pár hónapos kiskutyát hajlandó hazavinni, hogy néhány további hónap alatt besokalljon. Pedig a hozzáértők eléggé egyetértenek abban - erről mesélt például nekünk Korom Gábor, a híres tükör-módszer kitalálója - hogy felnőtt kutyával ugyanúgy kialakítható a mély érzelmi kötelék és róluk sokkal pontosabban meg lehet ítélni, hogy hogy fognak viselkedni és milyen környezetbe, milyen életmódot élő családba valók.

Hasonló jellegű ok, hogy sokan annyira nincsenek tisztában a kutyatartás költségeivel és életmódbeli kötöttségeivel, hogy még a menhelyi aktivistáknak sem hiszik el az ezirányú tájékoztatást, aztán az első komolyabb betegség vagy külföldi út költségeivel szembesülve már szabadulnának az örökbefogadott családtagtól. 

Miután Korom Gábor kutynevelő guruként szórakoztató előadást tartott arról, hogy

• bődületes baromság, hogy a kutya a kertben érzi jól magát, hiszen az ember kábé 150 ezer éve él együtt a kutyával, aki ebből 147 ezer éven át a hálószobában lakott.
• milyen jó társ egy keverék kutya, a fajtatenyésztők viszont jellemzően egy tulajdonság kidomborítására koncentrálnak, ami miatt a többi tulajdonság sérülhet.

elindultunk sétáltatni, mivel a Noét pénzen és tárgyadományokon kívül sétáltatással is lehet támogatni. 

Nekem Tündérke, a érett muraközi ló erejével és egy csikó robbanékonyságával bíró, irtó rokonszenves, a lelkesedése ellenére láthatólag nyugodt idegzetű, fiatal, farkaskutyaszerű csaj jutott, akivel azonnal eljutottunk a szívélyes haveri szintig, többet pedig egyikünk sem akart a másiktól. 

A Noéban annyi kutya lakik, hogy az önkéntes felajánlásokkal együtt is csak szombatonként tudják kivinni őket, úgyhogy a keddi lehetőségtől minden érintett megkergült. A kivonulásunk emiatt úgy nézett ki, mintha nem kutyákat, hanem 10-40 kilós sárkányokat próbáltunk volna megsétáltatni. A szomszédomat, Dalmát a szupermozgékony boxerje, akinek valami római neve volt a Brutus, Tacitus, Ovidius vagy hasonló, majdnem be is rántott a sisnyásba, de Korom mester a segítségére sietett.

A baromi meleg miatt egy relatíve árnyas ösvényt választottunk és vittünk magunkkal kulaccsal egybeépített itatótálakat is, amikre a rövid sétafikálás alatt kétszer is szükség volt.

Ha valaki örökbefogadást tervez, jó tippnek tűnik önkéntes sétáltatóként kezdeni, mert én például már ezalatt a párszáz méteres séta alatt is meg tudtam bizonyosodni arról, hogy a játékos, mozgékony, de közben abszolúte kiegyensúlyozott Tündérke milyen remek új tag lenne egy mozgékony életet élő családban. 

Alig vontam le ezt a következtetést, már vissza is értünk a telepre, ahol elbúcsúztam Tündérkétől, megvakartam az alelnököket

és az elnököt, aztán távoztam. 

Csak azért kutya nélkül, mert 2 tacskó és 1 macska vártak otthon, mármint nem emberi értelemben vártak, hanem így: