A ferencvárosiak október 13-án nem csupán Bácskai Jánost és a 9 éve regnáló városvezetést küldték el. Csodával határos módon, minden ravaszság ellenére elzavarták a Fidesszel fura szimbiózisban működő helyi szocialista erős embert is, akinek befolyása a teljes hivatali apparátusra kiterjedt. Ugyanis Ferencvárosban, ahogy több más kerületben is, a sötét ügyekben nem csak a Fidesz van nyakig benne, hanem a helyi MSZP szervezet is, aminek vezéralakjától, úgy tűnt, még ezen a választáson is lehetetlen lesz megszabadulni, mivel egy ügyes trükkel előre bebetonozta a székét a testületben. 

De a IX. kerületi lakosok fogták a légkalapácsot, és feltörték a betont. 

Az MSZP-s Pál Tibor, aki Moszkvában tanult, és már 1985 óta bent ül a tanácsban, később az önkormányzatban, a kerület legtapasztaltabb politikusa. Ravaszsága, simulékony modora legendás. A helyi fideszesekkel való harmonikus kapcsolatának hosszú története van. Gegesy Ferenc, aki 20 évig vezette a kerületet így nyilatkozott róla: 

„Az MSZP helyi vezetőjének legalább tíz év óta kimutatható, gyümölcsöző együttműködése van a Fidesszel” 

Annyi bizonyos, hogy a kerületi parkolást, amit mára közismerten alvilági módszerekkel üzemeltetnek, 9 éve támogatja Pál Tibor és csapata. Hiába küzdött azért évekig Csárdi Antal, majd Baranyi Krisztina, hogy bontsák fel a kerületieket szisztematikusan kifosztó parkolási szerződést, az MSZP a szavazásoknál mindig besegített a Fidesznek. Pál Tibor ebben a kampányban minden követ megmozgatott, minden befolyását és kapcsolatát bevetette, hogy nehogy egy olyan polgármester kerüljön a kerület élére, aki kiebrudalná a parkolási vállalkozókat és elszámoltatná a kerületiek kárára gazdagodókat. Baranyi Krisztina pedig pont ezt ígérte.

Pál Tibortól sem függetlenül alakult úgy, hogy Budapesten egyedülálló módon a nyáron Ferencvárosban ellenzéki előválasztást kellett tartani. Ugyanis ennek az egyébként nagyon demokratikus kezdeményezésnek volt egy elég fura záradéka. Az előválasztás indulóinak, ha részt akartak venni a versengésben, kötelezően alá kellett írniuk, hogy a szocialisták kapják a kompenzációs lista második helyét. (Az első hely a polgármesterjelöltnek járt.) Ezt az MSZP támogatottsága messze nem indokolta. Az EP választáson csupán 7,69 százalékot értek el. Baranyi közleményben kérlelte az MSZP-t, hogy ne Pál Tibort rakják a biztosan befutó helyre:

„Elismerve a párt jelöltállításra vonatkozó autoritását, arra kérem a szocialista vezetőket, hogy tartsák magukat a megállapodás vonatkozó pontjához, és ne jelöljenek képviselőnek olyan személyt, aki korábban szavazataival támogatta a fideszes kerületvezetés politikáját.”

Az előválasztást Baranyi nyerte. A Pál Tiborék által is támogatott jelölt, Jancsó Andrea veszített. A szocialista erős ember még aznap úgy nyilatkozott a hvg-nek, hogy a párt őt teszi a kompenzációs lista befutó, második helyére.

Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy csak akkor maradhat ki Pál a képviselőtestületből és a kerületi politikából, ha a 12 egyéni választókerületből az ellenzék legalább 11-et megnyer. Ez teljes képtelenségnek tűnt. Egészen október 13-ig, amikor is csoda történt: a 12 körzetből az ellenzék megnyert 11 körzetet. Csupán egyetlen helyen nyert a Fidesz 11 szavazattal. 

A sötét ügyek fő felelőseit követve, tehát Martos Dániel kincstárnok, Varga József fideszes parlamenti képviselő és főtanácsos, Rudits Tibor helyi vállalkozó után Pál Tibor is kiszorult a ferencvárosi közéletből. Persze vannak még érintettek a hivatalban, a vagyonkezelőben, a vagyonirodán, a FESZOFE-ban, a bérleményüzemeltetőnél, de ők már csak kis halak, akik most irányítás nélkül maradtak. 

A IX. kerület megszabadult a legsúlyosabb figuráktól. 

Baranyi mögött nem állt párt, sem befolyásos támogatók, nem volt pénze, közben pedig egyszerre kellett megküzdenie a hozzá képest végtelen forrásokkal rendelkező Fidesszel, és a vele látszólag szövetkező, valójában végig ellene konspiráló szocialista erős emberrel, Pál Tiborral. A IX. kerületi kampány azért is volt speciális, mert itt nem csak a Fideszhez köthető kamujelölt indult el a választáson, hanem miután az előválasztáson nem jöttek be Pál Tibor számításai, hűséges embere, Cséplő Dániel is bejelentette, hogy megméretteti magát a polgármesteri székért. Ennek megfelelően extrém kampány jutott a kerületieknek, amiben a szokásos szardobálás odáig fajult, hogy Baranyit azzal vádolták, megharapott egy parkolóőrt, és a lakcímét is kiszórták a postaládákba, hátha valakinek kedve támad a családját is inzultálni. Ezek az egyébként drága kampánytrükkök teljesen hatástalannak bizonyultak.  Baranyi fölényesen megnyerte a választást. Ahol az egyébként valóban a kerületiek érdekében dolgozó fideszes önkormányzati képviselőket, például Kulpinszky Eleonórát is elsodorta a népakarat.

Most országosan is egyedülálló lehetőség előtt áll a kerület. Megtisztulhat a rendszerszintű korrupciótól. A Ferencvárost fojtogató polip kimúlt, a csápjai le lettek vágva. 

Ráadásul, ami a kampányban hátrány, az a győzelem után hatalmas előny. Az elmúlt években Baranyi Krisztina mögé pár apró szervezeten, és a helyi polgárokon kívül nem állt be senki, egyedül harcolt, nem voltak szövetségesei. Így viszont most nem tartozik senkinek semmivel. Nem kell gesztusokat tennie senki felé, nincs adóssága egyetlen párt, egyetlen gazdasági csoport vagy óriásvállalat felé sem. Nincsenek hatalmasságok, pártigazgatók, sportegyesületi vezetők, vállalkozók, akik benyújthatnák a számlát. Nem kötik a kezét pártalkuk sem. Az új városvezetésnek kizárólag a ferencvárosi lakosok felé kell elszámolnia. Nagy felelősség, nagy lehetőség.