Egy induló újságot az első száma alapján képtelenség megítélni. Duplán igaz ez, ha ez az első szám ráadásul csak egyfajta ízelítő, hiszen a lap naponta csak január közepétől kezdve fog megjelenni. Mégis egészen felajzva lapoztam bele a legújabb Pesti Hírlap mutatványszámába, hiszen kevés újságot előz meg akkora ingyenes hírverés, mint ezt. 

Ha valaki dobozban élt volna mostanában: miközben a főváros új vezetése azon igyekszik, hogy a kizárólagos szerződés alapján terjesztett, Lokál című ingyenes Fidesz-propagandakiadvány minél hamarabb elveszítse az exkluzív jogait a fővárosi tömegközledésben és közterületeken, a Csehországban élő Milkovics Pál vállalkozó Pesti Hírlap címen ingyenes terjesztésű napilapot indít a fővárosban. 

A főszerkesztője az a Kerényi György, aki volt ős-Magyar Narancs-os, a Kossuth adó főszerkesztője, vezette a vs.hu szerkesztőségét, dolgozott a szlovákiai, magyar nyelvű Pátria Rádiónál és volt az MSZP, illtve Botka László szegedi polgármester sajtőfőnöke is.

A különleges helyzethez különleges címlap jár: a Pesti Hírlapé egy egész oldalas önreklám, ami - finom utalásként az utcán, rikkancsok által terjesztett újságok utolsó fénykorára - úgy fedi el az eggyel alatta található igazi címlapot, mint a Kádár-kor jellegzetes terméke, a perzsaszőnyegvédő fóliatok védte meg az összetaposástól a lakótelepi lakás ékességét, a Fekete-tengeri nyaraláson vett gépi perzsát.

Maga a reklám egy tojásból éppen kikelt csirke fotója azzal a titokzatos szöveggel, hogy

Mindegy, mi volt előbb. Megérkezett, Pesti Hírlap.

Mi az, hogy "Mindegy, mi volt előbb." ? Arra céloznak, hogy ők nem olyanok, mint a régi PH? Na de melyik? Arra utalnak talán, hogy Kossuth Lajos ős-Pesti Hírlap-szerkesztő radikalizmusával szemben a lapot kritizáló Széchenyivel értenek egyet? Vagy arra, hogy nem szimpatizálnak a leghíresebb, 1878-tól 1944-ig létező PH azon, akkoriban igen furcsának tűnő újításával, hogy a lap irányvonalát nem a szerkesztőség, hanem a tulajdonosa, Légrády Károly szabta meg? Vagy arra, hogy nem olyanok, mint az 1990 és 94 között létezett, mérsékelt jobbos mutáció Bencsik András főszerkesztésében?

Ha pedig ennyi bajuk van a pestihírlapsággal, hogy már a nyitó reklámjukban el kell határolódniuk saját maguktól, miért pont ezt a nevet vették meg?

Hát ez nem derül ki, így marad a lapozgatás. 

A címoldal abszolúte hűségesen előrevetíti azt, amit odabent kapni fogunk. Négy ember jelenik meg rajta arccal: 2, egészen más okból híres balos - Gálvölgyi János színész és Lackner "Fehér Por És Kerületi Korrupció" Csaba kispesti MSZP-képviselő, illetve 2 ismert fideszes: Pokorni Zoltán örökös hegyvidéki polgármester és Demeter Szilárd kultúrharcos. 

Van rajtuk kívül 2 aktuális hír - az oroszok dopping miatta kitiltása a világversenyekről és a kultúrfinanszírozási törvény elfogadása - és 3 olyan, ami nem napi hír, mégis kurrens téma: drága albérletek, focigazdaság és a leendő budapesti atlétikai stadion utóélete. 

A lap belső, tartalmi része egy szerkesztőségi beköszöntő cikkel indul, amiben a sok korábbi PH közül a leghosszabb ideig létezőt nevezik meg példaképükként, felidézve, hogy az gyors volt, olcsó, és - a saját állítása szerint legalábbis - nem csatlakozott egyetlen létező párthoz sem. Az a Pesti Hírap valójában egy, a tulajdonosa által rövid pórázon tartott kormánylap volt, amit olyan fokon cenzúrázott a saját tulaja, hogy egyszer az egész szerkesztőség felállt, hogy felháborodásában konkurens újságot alapítson, dehát a mai PH-t nem sajtótörténészek olvassák, úgyhogy ugorjunk is tovább. 

A 2. oldal a szerkesztőségi publicisztikán túl az aktuális közéleti híreké. A nyitó anyag egy miniinterjú Demeter Szilárddal, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójával. Remek szerkesztői választás, hiszen a parlament a próbaszám szerdai megjelenésének a napján szavazta meg a kulturális törvényt, amit szinte mindenki Demeter művének tartott. Na pont ez az alapvető elem teljes egészében kimaradt a Demeter-cikkből, így aki nem újságíró, mint én, hanem rendes olvasó, az ki nem tudná találná, hogy miért pont őt szólaltatták meg. De legalább megszólal egy releváns kormánypárti szereplő, ami a "rendes" független újságokban sem gyakori manapság és nem az újságok hibájából. 

Az interjú alatt egy hosszabb képaláírással ellátott hírfotó mutatja be, mi lesz a délután megjelenő Pesti Hírlap egyik versenyelőnye a nyomtatott konkurenciájával szemben. Az, hogy be tud tenni kicsiben aznap történt híreket is. 

Az oldalt egy virtigli belpolitikai cikk zárja a parlamentben elfogadott új házszabályról, ami drasztikusan növeli a képviselőkre kiróható büntetéseket és megvon egy rakás, a normális parlamenti demokráciákban alapnak számító jogot a független képviselőktől. Az anyagban - mint az egész politikai oldalon - láthatólag kínosan ügyeltek arra, hogy darabra ugyanannyi ellenzéki és kormánypárti megszólaló legyen. 

A lap innentől kezdve egyfajta papírra nyomtatott vegyes saláta vagy még inkább egy olyan öszvér, akinek négy anyja és három apja volt. Mivelhogy annyira eltérő műfajú és igényességű cikkek jönnek egymás után. 

1. Vannak köztük olyan körüljárt, több megszólalós vagy más miatt igényes anyagok, amik simán megállnák a helyüket egy normális, fizetős politikai-közéleti napilapban. Ilyen mondjuk a címlapon is futtatott cikk arról, hogy mit nyerhetnek a budapestiek a leendő atlétikai stadionnal. Vagy a riport a budapesti, nyomortanyaszerű uzsora-albérletekről. Vagy a Mága Zoltánnak kifizetett állami pénzről szóló. De abszolúte épkézláb anyag az ugyancsak címlapos írás a kispesti Lackner Csabáról. 
2. De ugyanúgy akadnak a halódó napilapok szakosított mellékleteiből annyira ismerős funkciótlan töltelékcikkek is, mondjuk az 5g-hálózatról.
3. Van jó pár szolgáltató jellegű anyag, amik mintha az Ablak című egykori tévéműsor szellemét ébresztenék fel. Mint az, ami a praktikusan igénybe vehető év végi adókedvezményeket ismerteti.
4. De olvasható benne igazi, "magazinos típusú", vagyis semmire se jó vattaanyag is jócskán, a gyógyító karácsonyi fűszerekről vagy más népek karácsonyi menüjéről.
5. A Budapestről szóló cikkek egy része pedig eléggé ingyeneslapos, vagyis csak úgy oda van kenve, miközben kritikátlanul édeleg, pedig akár érdekes is lehetne, mint a se hús, se hal riport a Vörösmarty téri vásárról vagy a prospektushangulatú ismertetés a Liget-beli Millenium Házáról. 
6. No és jócskán akadnak benne az ingyenes lapok kedvenceiből, a rövid, érdektelen híresszínész-mininterjúkból.

A sportovat egészen épkézláb, egy print lapban eleve vicces dolog a neten és a tévében ismertté vált Kele Jánostól cikket olvasni. A Pesti Hírlap egyik legfurcsább vonása az, hogy komoly terjedelmű, kétoldalas publicisztika rovata van neki. Olyan, ehhez a rövid írásokkal operáló kiadványhoz képest hosszú véleménycikkekkel, amik terjedelmesebbek egy rakás normál hírnél. Oké, az első próbaszámban vicces, hogy egymás mellett lehet olvasni az eggyel ezelőtti PH főszerkesztője, a békemenetes Bencsik András és Lakner Zoltán cikkét. Meg hogy az alapértelmezetten véresszájú Bencsik sok sikert kíván egy előre balosnak elkönyvelt lapnak. De egy ilyen típusú lapba, ami minden oldalával azt próbálja a fülünkbe megafonozni, hogy 

MINDENKIHEZ SZÓLUNK ÉS NEM VAGYUNK ELFOGULTAK

eleve kockázatos publikat tolni, főleg ennyit és minden nap.

A két legfontosabb dolog persze csak a rendes indulás utáni mindennapokban fog kiderülni.

• Az egyik az, hogy a Pesti Hírlap képes lesz-e tartani ezt a fajta egyensúlyozást, vagyis hogy a közéleti témákban mindkét oldalt megszólaltatja. Ez azért nagy kérdés, mert a dolog nemcsak rajtuk múlik, hiszen a szélesen értelmezett kormányzat tagjai hosszú évek óta egyszerűen levegőnek nézik a független sajtót és nem válaszolnak a teljesen normális, rutinszerű megkeresésekre sem.
• A másik az, hogy a nagyon sokféle műfajú és eltérő minőségű anyagtípusból melyik lesz majd az uralkodó. A funkciótlan töltelék, az RTL Fókusz-zsáner, az érdektelen félbulvár vagy a rövid, de újságírói igénnyel készült igazi cikk. 

Jellemző a magyar sajtóviszonyokra, hogy hiába szólal meg ugyanannyi kormánypárti arc benne és hiába Pokorni polgármesteré a messze-messze legnagyobb felület a lapban, az egész mégis olyan hangulatú, mintha egy visszafogottan, de kormánykritikus lapot olvasnánk. Hogy az ember egy idő múlva arra jöjjön rá, ezt az érzést lényegében csak az okozza, hogy egyáltalán megszólalnak benne ellenzékiek is.

Egy próbaszámmal nem volt kunszt jobbat csinálni az újságnak semmilyen értelemben nem is nevezhető Lokálnál. Nem kérdés, hogy jobban jár az, aki metrózás közben Pesti Hírlapot olvas, mint aki Lokált, még akkor is, ha a legszarabb írásokat mazsolázza ki belőle. De az csak januártól derül ki, hogy a Pesti Hírlap ugyanaz lesz-e magát függetlennek mondó balosban, mint a Lokál volt fideszesben, vagy a kísérletből kijön valami tényleg értékelhető is.