• A kormány egy olyan helyzetben is ragaszkodik a munkaalapú társadalom filozófiájához, amikor az nem működik - mondja Zsiday Viktor befektetési elemző.
• Szerinte kifejezetten ortodox válságkezelő eszközökhöz nyúl a magát unortodoxnak tartó kormány.
• Ha megszűnnek a vállalkozások, mert nem kapnak segítséget a bajban, az hosszú távon okoz kárt, nem lehet csak úgy újraindítani a gazdaságot,
• Ha a forint árfolyama tényleg nagy bajt okoz, Zsiday szerint Orbán meg fog hátrálni.

Hogyan értékeli a gazdaságvédelmi terv eddig bejelentett intézkedéseit?

Az MNB-vel elégedett vagyok, gyorsan meglépett mindent, amit meg tudott. Gyakorlatilag megteremtették a lehetőségét annak, hogy az állam egy ideig korlátlan mértékben költekezzen. A kormány viszont ezt nem akarta megtenni.

A kormányzati csomag túl későn jött, túl kicsi, és nem jó a szerkezete.

Félreértelmezik a helyzetet: azt gondolják, hogy egyszerűen majd újraindítják a gazdaságot. Pedig olyan most a helyzet, mint amikor egy súlyosan beteg ember nem kap levegőt: ha nem kerül gyorsan lélegeztetőgépre, akkor később már hiába.

Az látszik hogy nagyon szűk körű a csomag, nagyon kicsi a támogatás mennyisége, és éppen azokon a vállalkozásokon nem segít, akiken kéne, mert éppen leállnak. Leáll az élet két-három hónapra, addig kellene életben tartani minél több vállalkozást. Mit tud kezdeni ezekkel a kedvezményekkel például egy bezárt étterem, és annak dolgozói? Értem az elméletet, munkaalapú társadalomban vagyunk, amiben csak annak adunk pénzt, aki dolgozik, de ez egy nagyon speciális helyzet. Keynes óta, vagyis a nagy gazdasági válság óta tudjuk: amikor a magánszektor hirtelen összezsugorodik, és most ez történik, akkor az állami szférának kell a helyére lépnie, különben halálspirálba kerülünk. A munkaalapú társadalom ebben a helyzetben nem működik. Ez egy gazdaságfilozófiai tévedés.

Tehát az világos, hogy továbbra is ez a filozófia van a döntések mögött, nem pedig rögtönzés?

A nyilvános megszólalásokból is látszik, hogy továbbra is ehhez a filozófiához ragaszkodnak. Közben a legtöbb állam most azzal próbálkozik, hogy mondjuk 100 vállalkozásból 98-at életben tartson a korlátozások végéig. De ha náluk mondjuk csak 80 marad életben, mert nem kap segítséget, annak az lesz az eredménye, hogy tartósan csökkenni fog a GDP, a foglalkoztatás, a magyarok jövedelme, és irgalmatlan munkanélküliség lesz.

A másik dolog, amihez Orbán ragaszkodik, mert a 2008-as válságból ezt tanulta meg, hogy nem szabad nagy költségvetési hiányt csinálni. 

Gyurcsány is belebukott a nagy költekezésbe, nem szabad külső erőktől függeni, ezért alacsonyan kell tartani a hiányt. Ebben a helyzetben viszont ez sem fog menni. A 2,7 százalékos hiány, amiről beszélnek, irreális: ha nem csinál semmit az állam, akkor is olyan zsugorodás történik a gazdaságban, hogy magától is 3-4-5 százalékra ugorhat fel a hiány, de közben szükség is van állami intézkedésekre. Szerintem idén minden országnak 5-10 százalék lesz a költségvetési hiánya, sőt, lesz 10 százalék felett is, de ez nem baj: minden háborús helyzetben ez van, és a mostani háborús helyzetnek felel meg. Ilyenkor az államnak túl kell költekeznie, különben meghal a gazdaság.

Éppen akkor választ ilyen konzervatív megoldást a magyar kormány, amikor a világban mindenfelé tabudöngető gazdaságpolitikai hangulat van? Még a Financial Times is a vagyonadó és az alapjövedelem mellett érvel vezércikkben.

Miközben elvileg mi vagyunk az unortodoxok, ehhez képest most kifejezetten ortodox válságkezelést próbálunk csinálni, ami ráadásul matematikailag nem jön ki. Tényleg tabudöngető hangulat van, de nem is a vagyonadót, vagy alapjövedelmet emelném ki főleg, hanem azt, hogy eljött a modern monetáris elmélet ideje, és ezt meg is valósítják most az államok a gyakorlatban.

Ez mit jelent?

A modern monetáris elmélet szerint azokban az országokban, amelyeknek van saját jegybankja, és amelyek saját devizában vannak eladósodva, a kormány költekezésének gyakorlatilag semmi nem szab határt. Recesszió idején nyugodtan költhet akármennyit egy ország, többet, mint amennyi adót beszed, és ezt nyugodtan finanszírozhatja a jegybank pénznyomtatással, ez nem fog problémát okozni. 

Sőt, ami fontos, hogy az elmélet szerint még inflációt sem okoz mindaddig, amíg a kapacitáskihasználtság alacsony, és ha a kormány időben visszavonja a stimulust, akkor tartós inflációs károk sem lesznek belőle. Ez utóbbi elképzelés erősen kérdéses, és én nem feltétlenül hiszem el. A 2008-as válság után a jegybankok ezt még egy fokkal közvetettebben csinálták, mintha nem közvetlenül a kormányt finanszíroznák, csak a másodpiacokon vennének állampapírokat, úgymond a jegybank céljainak fokozott megvalósítása végett, és a kormányok is óvatosak voltak, nem csináltak nagy költségvetési hiányt a jegybanki programok ellenére sem. 

Most már ez a gát ledőlt, és a jegybankok gyakorlatilag azt mondják, hogy finanszíroznak mindent, csak költsön végre az állam, tartsa életben a gazdaságot.

Még a kifejezetten ortodox Európai Központi Bank is bejelentette, hogy megvesznek annyi államkötvényt, amennyit csak szükséges. Ez hadigazdaságokban szokásos, mostantól viszont lesz erre példa, és más válságok idején is könnyebben nyúlhatnak majd ehhez az eszközhöz.

És ez biztos, hogy nem pörgeti fel az inflációt?

Az elmélet szerint nem, mert az állam csak addig van túlköltekezésben, amíg a magánszektor nagyon gyenge, és ahogy a magánszektor erősödik, az állam visszavonul. Nem lesz túlzott kapacitáskihasználtság, nem fűtik túl a gazdaságot. Azonban pontosan tudjuk, hogy egy politikusnak költekezni elkezdeni sokkal könnyebb, mint abbahagyni, ezért szerintem az emberi természetből adódóan ennek inflatórikus hatása lesz majd, de csak hosszabb távon.

Mi az, amiben az MNB gyors és hatékony volt?

Induljunk ki abból, hogy van egy csomó vállalkozás, aminek eltűnik az árbevétele, vagy annak nagy része, és ezeket életben kell tartani. Kiadásaik viszont vannak: munkadíj, bérleti díj, hiteltörlesztés. A munkabérre vannak a Kurzarbeit jellegű megoldások: az állam kipótolja azt a munkabért, ami a munkaadó nem tud kifizetni. Ez a kormány dolga. A bérleti díj ügyében lehet szabályokat hozni. Az MNB hatásköréhez az tartozik, hogy a hiteltörlesztések miatt ne menjenek tönkre a cégek. Márciusban meg is hirdették a hitelmoratóriumot, aminek köszönhetően idén nem kell fizetnie annak, aki nem tud. Fontos, hogy ezt gyorsan lépték meg, a moratórium pedig széles körű, és nincs feltételekhez kötve, nem kell hivatalokba járni pecsételésért és igazolásért. Erről kellene, hogy szóljon jelenleg egy állami beavatkozás. Az MNB ezt meglépte, a kormány nem.

Múlt héten arról írt, a forint gyengülésének politikai okai vannak. Mennyire fontos kérdés most valójában a forint árfolyama?

Önmagában a forintárfolyam nem annyira fontos: nem nagyon vagyunk eladósodva devizában, a lakosság szinte egyáltalán nem, a vállalatok közül pedig igazából csak az ingatlanfejlesztő szektor az, ami euróban van eladósodva, de az nem olyan nagy tétel. 

A veszélyt azt jelenti, hogy ha nagyon gyorsan elkezd gyengülni az árfolyam, akkor a lakosság is megijedhet, és megindulhat a tőkemenekítés. A befektetői kiáramlást lehet valahogy kezelni, de ha beijed a lakosság, azt már nagyon nehéz. Az MNB láthatóan próbálja stabilizálni a helyzetet, tologatja felfelé a kamatokat. De ha valóban az van az árfolyamgyengülés mögött, hogy megingott a nemzetközi bizalom azzal kapcsolatban, mennyire demokratikus rendszerben tervezi a magyar kormány az ország jövőjét, azt nem lehet kamatemelésekkel tartósan kezelni. A kérdés folyamatosan napirenden van a nemzetközi sajtóban és a befektetési bankok elemzéseiben, ez nyomást helyez a forintra. Ha ez nagyon nagy bajt okoz, akkor szerintem Orbán Viktor meg fog hátrálni. Ha elmegy a falig, és látja, hogy az valóban fal, akkor megfordul.

A befektetőket érdekli, hogy mennyire demokratikus Magyarország, vagy inkább csak a kiszámíthatatlanságot nem szeretik?

A kötvénybefektetők szívesen finanszíroznak nem demokratikus országokat is, ha azt látják, hogy az egyébként stabil. Az árfolyamváltozást inkább a hitbeli eltolódás okozza: akkor történik, amikor éppen változik az, hogy mit gondolnak egy országról és annak rendszeréről.

Milyen külső tényezők változásai a legfontosabbak most a magyar gazdaság számára? Mondjuk az autóipar helyreállása?

A mostani válság teljesen más, mint az elmúlt száz év válságai. Azok jellemzően úgy néztek ki, hogy az iparban volt megbicsaklás, de a szolgáltató szektor stabil maradt.

Most viszont éppen, hogy a szolgáltató szektor állt le, és most már ez teszi ki a gazdaságok 60-80 százalékát. 

Magyarország számára ezért szerintem az a legfontosabb, hogy ez a szektor hogyan tud helyreállni. De ha sorra halnak meg azok a cégek, akik szolgáltatnak, akkor nagyon nehéz lesz újraindulni – ezért lett volna, lenne nagyon fontos a gyors, széleskörű, kevés feltételhez kötött állami beavatkozás.