A szakértők legrosszabb rémálmában sincs olyan forgatókönyv, amiben szükség lenne a Kínából 300 milliárdért vásárolt 16 ezer lélegeztetőgépre

Nem igazán áll össze, hogy miért rendelte túl magát brutálisan a Külügyminisztérium kínai lélegeztetőgépekből, elköltve az eszközökre több mint 300 milliárd forintot. Darabját messze a békeidős ár felett, átlagosan 18,7 millió forintért. 

Hetek óta próbáltuk megtudni a Külügyminisztériumtól, hogy összesen hány lélegeztetőgépet vettünk és mennyiért, de kérdéseinkre nem válaszoltak. Végül közérdekű adatigénylést is benyújtottunk, ennek a határideje még ketyeg.

Sziijártó Péter facebookos információmorzsáiból úgy számoltuk majdnem két hete, hogy eddig már legalább tízezer lélegeztetőgépet vettünk Kínából, ami jóval több, mint amennyire szakemberek szerint szükség van. 

Végül Menczer Tamás, a külügy „tájékoztatásért” felelős államtitkára inkább a Hír TV-ben, majd a köztévében beszélt a beszerzésekről szerdán. Megerősítette a számításainkat az eddig érkezett 10 ezer darabról, de hozzátette azt a meghökkentő információt is, hogy érkezik még további 6000, amiről szerződés van. 

Menczer azt mondta, nagy volt a bizonytalanság az ismeretlen vírus miatt. Virulógus, matematikus, statisztikus szakértők azt mondták, hogy a legrosszabb esetben akár 8500 lélegeztetőgépre is szükség lehet. Az operatív törzs ezt a több szakma által jóváhagyott legrosszabb forgatókönyvet tovább rontotta, és úgy döntött, hogy 10 ezer lélegeztetőgépre van szükség. De a legrosszabbnál is rosszabb forgatókönyvnél is volt rosszabb forgatókönyv. „Miután a kínai piacon óriási harc folyt a lélegeztetőgépekért, és nem volt biztos, hogy amit megrendelünk, az meg is jön, ezért végül több, mint 16 ezer gépet rendeltünk, több mint 300 milliárd forintért” - közölte Menczer Tamás. És ezek most meg is jönnek. Akkor is, ha a mostantól érkező, a túlbiztosítás túlbiztosításának szánt 6000 darabra már az égvilágon semmi szükségünk nincs.  

Mindezt ráadásul úgy, hogy eleve voltak lélegeztetőgépek itthon és már a hazai gyártás is megindult.

A járvány legelején, miután felmérték a hazai készleteket, március 10-én Müller Cecília tiszti főorvos azt mondta, hogy 1600 lélegeztetőgép van az országban.

Alig három nappal később - az iskolabezárások bejelentésekor - Orbán Viktor papírból olvasva már 2000 lélegeztetőgépről, plusz 2 ezer altatógépről beszélt, ami szerinte „sok tízezer megbetegedés esetén is elegendő ellátást nyújt majd, de újabb gépek beszerzéséről is intézkedtünk”. 

Hogy mi a leltári különbség magyarázata, az nem derült ki (az erre akkor rákérdező Hadházy Ákost válasz helyett kiosztotta Rétvári Bence államtitkár, merthogy az ellenzéki képviselő nem szavazta meg a felhatalmazási törvényt, ezzel pedig szégyenletes módon akadályozta a vírus elleni küzdelmet). 

Az biztos, hogy az Orbán által emlegetett 2000 darabba a kínai szállítások nem tartoznak bele, mert az első lélegeztetőgépek csak március 24-én érkeztek meg Kínából, akkor még csak 86 darab. 

De akár a Müller által mondott 1600-zal, akár az Orbán-féle 2000-rel számolunk, a szakma által legrosszabb esetben szükségesnek tartott kapacitáshoz nem nulláról kellett indulni.

Az sem világos, hogy a szakma végül mit mondott a legszélsőségesebb igényként. Orbán április 10-én a rádióban azt közölte, hogy „amikor majd a nagy terhelés alatt leszünk, akkor azért 7500-8000 olyan intenzív kórházi ágy és lélegeztető készülék is kellhet, ahol az időseket – mert leginkább róluk van szó – el tudjuk látni, és életet tudunk menteni. Normális, békeidőben Magyarországon a lélegeztető készülékek, altatógépek – mert azok alkalmasak erre – olyan kétezer körül vannak, ezt kell nekünk fölfuttatni nyolcezerre, és nemcsak a gépek számát, nemcsak az ágyakét, hanem az azt kezelni képes orvosok, ápolónők számát is.”

Menczer most már 8500-ról beszélt, mint ami a szakma lehető legrosszabb forgatókönyvében szerepelt, és amiből lett végül 16 ezer megrendelt gép. 

Azt valóban nem lehetett tudni az első beszerzéseknél, hogy az Orbán által elkerülhetetlennek mondott tömeges fertőzés szakaszát végül szerencsére elkerüljük, és elég lett volna a hazai kapacitás. Erre tényleg óriási kockázat lett volna alapozni, maga az eszközbeszerzés nem volt indokolatlan. De az már jó ideje látszik, hogy 16 ezer darabra biztosan nincs szükség. 

A legtöbben egyszerre az operatív törzs adatai szerint április 21-én voltak lélegeztetőn Magyarországon az igazolt koronavírusos betegek közül, ekkor sem sokan, összesen 82-en. Ráadásul ez szinte biztosan téves adat - előfordul ez az operatív törzsnél -, mert az előtte és az utána lévő napokban is 60 körül volt a számuk. (A második legtöbben a statisztika szerint május 8-án szorultak lélegeztetőre. Ugyanaz a helyzet, mint az április 11-i adatnál. Ezen a napon kiugró számokat jelentett az operatív törzs a kórházban kezelteknél is, azt utólag korrigálták, a lélegeztetőn lévőknél ez elmaradt.)

Ha a statisztika szerinti csúcsnapot nézzük, április 21-én a 82 lélegeztetőn lévő beteg napján 1598 aktív (vagyis éppen akkor fertőzött) igazolt koronavírusos volt. Vagyis közülük nagyjából minden 20. volt lélegeztetőn. (Ha azzal számolunk, hogy valami elromlott az adatszolgáltatásban, és a reálisabb 62-t vesszük, akkor minden 25. igazolt és éppen beteg fertőzöttet kellett mesterségesen oxigénhez juttatni.)

Menczer Tamás most azt mondta, hogy a második hullámban biztosan nem fordulhat elő, hogy valaki nem kap lélegeztetőgépet, akinek szüksége lenne rá. Az valóban szinte biztos, ettől az elsőben is messze voltunk. Ha maradunk a fenti arányoknál, azaz minden 20. beteg szorulna lélegeztetőgépre, akkor a 16 ezres kapacitás 311 804 aktív beteg esetében érne a határára. Ha ehhez hozzávesszük a 2000, már korábban meglévő lélegeztetőt, akkor már 350 ezer aktív beteg kellene a kapacitás teljes kihasználásához. És ha még azt az ezer darabot is idevesszük, amit a kormány megrendelésére a nyár végére szállít le egy váci gyár, akkor már 370 ezer beteg kellene, hogy ne legyen elég a túlturbózott lélegeztetőgépkapacitás. 

Miközben Magyarországon - a tömeges fertőzést elkerülve - a legtöbb aktív eset 2055 volt május 4-én. Ekkor 55-en voltak lélegeztetőn. 

Játék a számokkal, de ha azt a valódi arányt nézzük, hogy a 82 lélegeztetőn lévőre 20-szor annyi aktív eset jutott, akkor igencsak brutális második hullámnak kellene jönnie, hogy szükség legyen az összes lélegeztetőgépre.

Azt már említeni sem érdemes, hogy ha a reálisabb, 25 regisztrált fertőzött/lélegeztetőgépre szoruló koronavírusos adattal számolunk, akkor 489 ezer aktív beteg feszegetné a lélegeztetőgépkapacitás határait. 

Menczer azt mondta, hogy a szakemberekre bízzák, hogy az első hullám tapasztalatai alapján hány gépre van végülis szükség (nem mintha ez nem lett volna mindegy a vásárlásnál). Aztán az államtitkár abban állapodott meg egymás között a köztévé riporterével, hogy tízezer a limit, vagyis hatezer felesleges eszköz lehet. Ami pont annyi, mint ami még csak most jön majd. A számítással egyébként csak az a gond, hogy kihagyták belőle a korábban meglévő eszközöket. Vagyis nem 6000, hanem 8000 felesleges készülékünk lesz. Bár kétezer ide vagy oda szinte mindegy már. 

A felesleget az államtitkár szerint majd eladjuk, mert van rájuk kereslet a világban, érdeklődnek Afrikából és Ázsiából, de - mondta a külgazdasági és külügyi tárca államtitkára - nem szempont, hogy haszonnal adjunk tovább rajtuk. 

Lehetetlen is lenne, mert amikor mi kialkudtuk az árat a duplaannyi gépre, mint amennyire sokszorosan túlbiztosítva szükségünk lett volna, akkor a világban szinte csak Kínában gyártottak lélegeztetőgépeket. Az országok utolsó pillanatos kétségbeesett vevőként egymásra licitáltak elkeseredetten, így szinte bármennyit elkérhettek a kínai gyártók készülékekért. Mint látjuk a 18,7 milliós átlagárból, tényleg nem voltak szemérmesek. Ezt emelgette márciusban Gulyás Gergely, amikor azt mondta, hogy „ezen a piacon a szabadkereskedelem jelenleg a szabad rablásra hasonlít”.

A szabad rablás mostanra szelídült, számos helyen elindult a gyártás, így nálunk is. 

Olyan árat, mint amennyiért vettük, messze nem fogunk kapni a még csak most érkező feleslegért. 

És akkor itt van a másik dillema. Menczer nagyon büszkén emlegeti a számára valamiért különösen fontos váci gyárat, ahol átálltak a lélegeztetőgépgyártásra, „ez a munkák egyik nagyon fontos eredménye”. Rendelt is ezer darabot a magyar kormány, mintha nem lenne amúgy is felesleges készülékünk. Nyár végére szállítják le az eszközöket. Arra a kérdésre, hogy ezek maradnak-e Magyarországon, Menczer azt mondta, hogy „természetesen, hiszen ez a világ egyik legjobb gépe, tehát nem ezt szeretnénk értékesíteni”. Amiből az következik, hogy Kínából nem a világ legjobb gépeit vettük meg, (voltak is kritikák), de azért reméljük el tudjuk majd adni.

Menczer aztán gyorsan kapcsolt, hogy „természetesen a cég majd szeretne exportra termelni, vannak is már nála is érdeklődők, több országból, és igen komoly volumenben szeretnének a jövőben rendelni”. Komoly konkurenciája lesz a magyarországi cégnek a külgazdasági minisztérium, amelyik kínai lélegeztetőgépekkel házal majd a világban. Közben pedig a Műszaki Egyetem is fejlesztett saját lélegeztetőgépet. 

Hogy pontosan milyen gépeket vettünk, melyiket mennyiért, azt továbbra sem árulja el a minisztérium, ahogy az első, 200 darabos SOTE-s beszerzéseket nem számítva szerződéseket sem hoztak még nyilvánosságra.