Európában utoljára 1972-ben, Jugoszláviában okozott járványos megbetegedéseket az azóta már sikerrel, és a kórokozók közül egyedül teljesen kipusztított feketehimlő. A harmadikutas szocialista ország hatóságai három héten belül a húszmilliós lakosság 90 százalékát, 18 millió embert oltottak be ellene. Az oltópontokon, melyek előtt rendezetten sorakoztak az oltakozók, három műszakban dolgoztak, közben mobil egységek járták az ország legeldugottabb vidékeit.
De még Hannoverben is, ahova egy jugoszláv fertőzött valahogy eljutott, napokon belül 700 ezer embert oltottak be - többet, mint most országszerte hetek alatt sikerült, írja Bojan Pancevski a Wall Street Journalban megjelent cikkében, amelyben annak okát kereste, hogy miért akadozik most ennyire a vakcináció, ha az emberiség egykor képes volt nagyon rövid időn belül is sokakat beoltani.
Például 1947-ben, New York város széles környékén három hét alatt hatmillió embert oltottak be, szintén a feketehimlő ellen. Háromszor annyit, mint ahányat most az oltakozás kezdete óta, három hónap alatt sikerült a koronavírus ellen.
Pancevski a múltbeli sikerek és a jelenidejű kudarcok legfőbb okának a politikusok hitelvesztését, illetve az orvosokban és általában a tudományban megingó közbizalmat látja. "A kormányzatok hitelessége, és általában a közbizalom velük szemben jelentősen csökkent. Ennek következményeként az emberek most már nem sorakoznak csak úgy fel a védőoltásért" - mondta neki Moncef Slaoui, az amerikai kormány vakcinaprogramja, az Operation Warp Speed vezető tudósa.
Fontos tényező emellett az oltásellenesség felfutása is. Pancevski adatai szerint Franciaországban az idősotthonokban dolgozók fele utasítja el a védőoltást, Németországban a BeneVit nevű idősotthon-üzemeltető cég saját felmérése szerint dolgozói 30 százaléka kívánja csak beoltattni magát. Ebben a két országban amúgy milliószámra porosodnak az adagok az AstraZeneca védőoltásából, melyekkel szemben maga a politikai elit ébresztett gyanakvást, például személyesen Emmanuel Macron francia elnök.
Az 1972-es jugoszláv tömeges oltás egyik koordinátora, Zoran Radovanović szerint "akkor még az emberek nem kérdőjelezték meg az orvosi tanácsot. Most viszont van ez a posztmodern hitünk, hogy az orvosok autoritását meg kell kérdőjelezni, és ahelyett, hogy sorba állnánk a vakcináért, az interneten kell kutakodni információért".
Pancevski meglátása szerint emellett olyan új módszerek, amiktől alapvetően a folyamatok gyorsítását várnánk, valójában lassították a folyamatot. Például sok országban az online regisztráció olyan kettős azonosításhoz kötött, ami még a fiatalabb jelentkezőknek is nehézségeket okoz, nemhogy az idősebbeknek. Az adatvédelmi szabályok is lassítják a folyamatot, egyes német tagállamokban például csak azok regisztrálhatnak, akiket hivatalos levélben értesítettek a regisztráció lehetőségéről.
Pancevski szerint az is inkább gátja a gyors vakcinációnak, hogy a kormányok mereven ragaszkodnak a klinikai vizsgálatok alapján javasolt eljárásrendhez a vakcinák adagolásában. Pedig, mint az időközben már a covidvakcinák esetén is igazolódott, a klinikai tesztek során vizsgált ütemezés nem az egyetlen járható út: az AstraZeneca vakcinájának két dózisát a klinikai vizsgálatokban például négy hét különbséggel adták, ám azóta kiderült, hogy akár 12 hét eltéréssel is beadhatók. Mi több, úgy még hatásosabb is a vakcina.
Ugyanígy lassítja a vakcináció ütemét a merev ragaszkodás ahhoz, hogy a népességet a veszélyeztetettség mértéke alapján oltják. Az említett korábbi esetekben a vakcináció mindenki számára nyitott volt, a kormányok pedig pragmatikus oltási rendeket alakítottak ki.
Pancevski végül azt is megemlíti, hogy a múlt század második felének sikeres vakcinációs kampányaiban az egymással hidegháborút vívó világhatalmak, az USA, Nyugat-Európa, a Szovjetunió és Kína képesek voltak együttműködni. Most viszont nyugaton kétségbe vonják a keleti oltások hatásosságát, amit persze Oroszország és Kína se enyhít azzal, hogy visszatartják a releváns adatokat a vakcináikról.