Nincs fontosabb feladat a mai Magyarországon, mint a tisztességes és az igazságos közélet megteremtése. A politikai osztály a rendszerváltás óta egyre inkább úgy gondol a választásokra, hogy ott valójában az dől el, hogy kinek a nevére írják Magyarországot, és nem az, hogy kik és milyen elképzelések mentén szolgálják azt.

Arra, hogy hazánkban jelenleg a joggal és az igazsággal komoly, rendszerszintű gondok vannak, Rogán Antal pályája önmagában bizonyíték. Ezt kormánypárti és ellenzéki szavazók egyaránt tudják.

A sokat látott választó üdvrivalgás helyett némi szkepszissel olvassa Fekete-Győr András acéltökös elszámoltatási hadüzenetét, amit a 444-nek adott interjúban így fogalmazott meg: „A felcsúti per lesz a magyar történelem legnagyobb és legfontosabb számonkérése(…)A felcsúti per az Orbán-rendszer politikai és gazdasági felépítőinek, ha úgy tetszik a rendszer fő bűnöseinek a pere lesz. Politikusok és oligarchák ülnek majd a vádlottak padján. Magyarország kontra Orbán, Mészáros, Rogán és társaik.”

Nem először halljuk, hogy most végre eljön az igazság pillanata. Emlékezzünk vissza, hogy mit ígért Orbán Viktor a Nemzeti Együttműködés Programjában 2010-ben:

„Sokan érzik úgy, a leváltott kormány egy bűnszervezethez hasonlít, amely fosztogatott és szétesett a korrupciótól. Az elmúlt nyolc évben az állami és kormányzati szervezetek maffiaszerű működését hallottuk és tapasztaltuk. Nemzeti ügynek tekintjük, hogy a leköszönő kormány számoljon el az adófizetők rábízott forintjaival.”

Ezt a nemzeti ügyet a Fidesz első körben a legendásan tisztakezű Papcsák Ferencre bízta. Majd őt váltotta a köztiszteletben álló Budai Gyula. Egyikük sem jutott semmire. Hagyó Miklóstól, Hunvald Györgyön át, Molnár Gyuláig nagyjából mindenki megúszta a nagy elszámoltatást.

De láttunk mi már baloldali elszámoltatót is vesztesen elkullogni a pályáról. A szocialista Keller László, közpénzügyi államtitkár nemrég mesélte el a Partizánnak, hogy 2002 után a saját párttársai hogyan lehetetlenítették el korrupcióellenes munkáját, amikor Csányi Sándor és Polt Péter ellen vizsgálódott. Hogy ez igaz-e, azt nem tudjuk. De az tény, hogy egyetlen visszaélésnek sem lett következménye. Mi meg azóta is csak hülyén bámulunk bele a tök üres nokiás dobozunkba. Rosszak a tapasztalataink elszámoltatás ügyben.

És ezen az elmúlt 1- 1,5 másfél év sem változtatott, amióta a fővárosban, több nagyvárosban és számos kerületben az ellenzék került hatalomra.

Ez nem nagy idő, de ilyen rövid távon is lehet komoly eredményeket elérni a korrupcióellenes harcban. Elég csak Hadházy Ákos vagy a kutyapártos Kovács Gergő XII. kerületi tényfeltáró munkájára gondolni. A Momentumban is voltak olyan politikusok, akik valódi eredményeket értek el. Ilyen volt Gelencsér Ferenc, az I. kerület alpolgármester vagy Paróczai Anikó, a kispesti önkormányzat képviselője. Viszont voltak olyan helyek, ahol a momentumos politikusok keresztbe feküdtek a visszaélések felszámolásánál.

De ezeknél sokkal fajsúlyosabb a fővárosi korrupciós bizottság körüli mély hallgatás.

A vizsgálóbizottságot a Momentum politikusai, Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettes és Havasi Gábor javaslatára a Fővárosi Közgyűlés hívta életre 2020 júniusában. Elvileg azért hozták létre, hogy az elmúlt 25 év visszaéléseit feltárják, nyilvánosságra hozzák, és ha lehet, feljelentést tegyenek. A terv szerint 10 súlyos üggyel foglalkoznak. Olyanokkal mint az állatkerti Biodóm, a 3-as metró felújítása, a Bálna eladása, a 4-es metró, a parkolás, a Combino villamosok beszerzése vagy az elektronikus jegyrendszer milliárdokat felemésztő botrányai. Olyan komplex ügyekről van szó, amiket egyenként is évekig tartana kinyomozni.

A bizottság munkájával nem is az a fő probléma, hogy az elmúlt nyolc hónapban az információink szerint el sem indultak a meghallgatások (csupán két ülést tartottak eddig), hanem az, hogy az ellenzék láthatóan eleve nem gondolta komolyan a korrupció elleni harcot. Erre nem csak az utal, hogy szinte komikusan túlvállalták magukat, de az is, hogy a bizottságba majdnem kivétel nélkül pártpolitikusokat válogattak be, és nem egy független bizottságot hoztak létre.

Márpedig, ha a pártok által delegált politikusok vizsgálják ki a korrupciós ügyeket, abból még soha semmi jó nem sült ki.

Arról nem is szólva, hogy az MSZP azt a Horváth Csabát delegálta az antikorrupciós csapatba, aki azzal lökte be a zuglói polgármesterkedését, hogy megerősítette, felduzzasztotta és visszarendezte a Fidesz-MSZP paktummal létrehozott, ezer sebből vérző parkolási rendszert. A másik aggasztó jel, hogy a munka mellé nem rendeltek megfelelő forrásokat. Egy 4-es metrós ügy feltárása önmagában is grandiózus vállalás. Ha az ellenzéki pártok ezt a feladatot valóban komolyan vették volna, akkor szakembert, pénzt, kommunikációt, eszközt, jogkört adtak volna a bizottságnak. Ez nem történt meg. A munka érdemben el sem indult. Azóta, hogy megalakult szinte egyetlen szót sem hallottunk a fővárosi korrupciós bizottságról.

Ez így egyszerűen tét nélküli bohóckodás, ami elveszi a reményt is, hogy egyszer végre elindul a közélet megtisztulása.