• Megint több mint hatezer covidos beteg fekszik a kórházainkban.
• Ahogy nő a terhelés, úgy romlik az ellátás minősége, miközben a fertőzötteken kívül alig marad erő más betegekre. Ez azokat is érinti, akiket elkerül a vírus.
• Egyre többen fekszenek intenzív osztályon is, de nem szabad a végtelenségig bővíteni az ágyakat, mert annak a betegek isszák meg a levét. Egy ponton túl nincs elég szakember, aki ellássa őket, hiába fekszenek az ágyon..
• A kormány sosem ismerte el ezt a problémát, és nem tett igazi erőfeszítést azért, hogy két járványhullám közt felkészítse a rendszert a következőre.
• Érdemi intézkedések pedig ismét csak akkor érkeztek, amikor már nagyon meredeken ment fel a görbe.
• A kormány a szakemberek véleménye helyett az emberekére hallgat, miközben nem látja el őket információval.
• Svéd Tamás intenzív terápiás szakorvossal, a Magyar Orvosi Kamara titkárával beszélgettünk.

Ugyanazokat a köröket futjuk: a második és a harmadik járványhullám után megint annyi covidos beteget kell kórházban ápolni, hogy az egészségügy lassan semmi mással nem tud foglalkozni. Egyre több helyen függesztik fel a halasztható ellátásokat, így azok a betegek is nehéz helyzetbe kerülnek, akik megússzák a koronavírust.

A terhelés növekedésével a fertőzöttek is egyre rosszabb ellátást kapnak, nem azért, mert kevés lenne az ágy vagy a lélegeztetőgép, hanem mert nincs elég szakdolgozó. Bergamo-szerű, gyors összeomlás helyett lassan, kívülről nézve szinte észrevétlenül repedezik a rendszer most is.

„Ezeket az embereket elnyeli a kórház, a falak nem átláthatók, a nagyközönség legalábbis nem tudja, mi történik odabent. Az egészségügyi dolgozókat különböző módokon hallgatásra kötelezik, a végeredményeink pedig nem tiszteletre méltóak” - mondta Svéd Tamás intenzív terápiás szakorvos, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) titkára.

link Forrás

Az intenzív osztályok tavaly szeptember óta szinte folyamatosan a sokéves átlagnál nagyobb terhelés alatt vannak. Ott ápolják a legsúlyosabb betegeket, a túlélési esélyeiket pedig nagyban meghatározza, hogy mennyi képzett ápoló tud figyelni rájuk. A lélegeztetéshez, a műszerek kezeléséhez, a betegek forgatásához speciális tudásra és alaposságra van szükség.

„Elfogyott az utánpótlás, mint számos más szakdolgozói területen. És nem lehet őket egyszerűen csak leakasztani valahonnan, mert évekig tart kiképezni egy jó intenzíves ápolót” - mondta Svéd.

Az elmúlt másfél évben azért lett volna idő arra, hogy legalább részben felkészítsenek ápolókat erre a feladatra. Svéd szerint mégis csak egy-egy kórházban, saját hatáskörben próbálkoztak a legnehezebb hetekben, amikor a legtöbb emberre volt szükség. Központi szándék, ütemezés, beiskolázás, tananyag nem volt.

„Magyarországon két hullám közt pihegni szoktunk. Nem nagyon történnek olyan lépések, amik felkészítenének minket. Valahogy mindig él a remény, hogy ez volt az utolsó, a következőre már kialakul a nyájimmunitás, így az már nem érint minket. Aztán mindig »őszinte meglepődéssel« vesszük tudomásul, hogy mégis.”

Svéd szerint a készültség hiányát jelzi, hogy az ellátási módszerekről szóló központi protokollokat sem frissítik elég gyakran, így a kórházakon múlik, mennyire figyelik a nemzetközi ajánlásokat. Az ország különböző pontjain dolgozó intenzíves orvosok nem tehetik közzé a halálozási, gyógyulási statisztikákat, pedig ezek alapján tudnák elemezni, melyik módszer bizonyult hatékonynak, és melyik kevésbé. Amikor tavaly egy nyilvános eseményen adatokat tettek volna közzé, rájuk szóltak felülről, hogy ne jusson eszükbe. Azóta legfeljebb nem hivatalos fórumokon tartanak előadásokat egymásnak.

Százan ülnek egy zuhanó repülőn

Kásler Miklós miniszter múlt héten 12 ezer ágyat szabadíttatott fel a kórházakban, és előírta azt is, minimum hány embernek kell dolgoznia a covidos intenzív osztályokon. Ez alapján négy ágyanként kell biztosítani egy ápolót, csakhogy nem pontosította, milyen szaktudással, gyakorlattal kell rendelkeznie, ez tehát önmagában semmit sem garantál.

Még szomorúbb, hogy hiába követelne Kásler négy ágyanként egy intenzíves szakápolót, Svéd szerint ezt az intenzíves ágyak számának növelése mellett képtelenség lenne teljesíteni. Sőt, ha sikerülne, az is kevés lenne.

Részben, mert az intenzív ápolásra szoruló, fertőző betegeket nem nagy kórtermekben, hanem kisebb szobákban lenne célszerű elhelyezni, mert egy ponton túl általában megtámadják őket különböző újabb kórokozók, amiket egy légtérben, azonos személyzet által ápolva könnyebben átadnak egymásnak.

„Ha feltételezzük, hogy négyágyas kórtermek vannak, akkor az előírás szerint egy nővér jut egy kórteremre. De ha olyan részleget alakítanak át, ahol 2-3 ágyas kórtermek vannak, akkor nem jut minden kórteremre nővér. Márpedig az intenzív terápiának alapvető feltétele, hogy a betegek folyamatos figyelem és monitorozás alatt legyenek, mert nagyon gyorsan és radikálisan tud változni az állapotuk. Ha egy gép meghibásodik, egy cső szétesik, vagy a beteg egy mozdulatával megszakít valamilyen kapcsolatot, akkor azonnal cselekedni kell. Ha nincs a szobában személyzet, sőt ha még be is kéne öltözni a bejutás előtt, az végzetes lehet.”

A harmadik hullámban, a mostaninál magasabb betegszám mellett szerinte előfordult, hogy 6-8 beteg jutott egy szakápolóra. A betegszámok alapján most még nem tartunk itt, de részletes adatok híján nem tudjuk, milyenek a viszonyok a különböző kórházakban.

A MOK-nak sincs információja arról, hogy „a keleti megyékben, ahol a hírek szerint most a legrosszabb a helyzet, mennyire képesek a szakmai követelményeknek megfelelően ellátni a betegeket, vagy mennyire kényszerülnek olyan döntésekre, amiket alapesetben nem kellene meghozniuk” - mondta Svéd Tamás. Csak abban lehetünk biztosak, hogy az ápoló-beteg arány romlásával egyre több ilyen probléma lesz.

Az intenzív ágyak bővítése egy ponton túl nem segíti, sőt rontja az ellátás minőségét. Svéd Tamás egy ejtőernyős példával illusztrálta ezt korábban:

„Százan ülnek egy zuhanó repülőn, van húsz ejtőernyő. Széttéphetem és összevarrhatom őket másként, csinálhatok kisebbeket. Megoldhatom, hogy 30 ember kapjon ejtőernyőt, így ennyien élnek túl, de néhányan nagyon össze fogják törni magukat. Adhatok 40 embernek is ejtőernyőt, akkor 25-en fogják túlélni a becsapódást, de még mindig megmentettem plusz öt életet az eredeti 20-hoz képest, a 30-nál már öttel kevesebbet. Ha viszont 50 embert próbálok megmenteni ugyanígy, mindnyájan meg fognak halni. Ezt a határt nem szabad átlépni az intenzív ágyak bővítésekor.”

A kormány a harmadik hullám idején sem ismerte el, hogy van felső határ. Innentől kezdve a kórházak vezetésén múlik, milyen módon teljesítik az utasításokat. Svéd szerint több stratégia létezik:

• van, ahol akár az eredeti ágyszám hat-nyolcszorosának megfelelő számú intenzíves ágyat is kialakítanak, lefektetik a betegeket, de elegendő számú szakszemélyzet hiányában nem tudják őket megfelelően ellátni,
• máshol papíron ugyan megvan a megkövetelt ágyszám, de ennek egy részén valójában nem intenzíves ellátás zajlik (így még a halálozási statiszitka is javul, hiszen azokon az ágyakon jobb állapotban levő betegeket kezelnek, akik könnyebben gyógyulnak),
• és vannak, akik vállalják: ha 20 intenzíves ágyra van elég emberük, akkor többet nem hajlandók kialakítani.

Vagyis jelentős részben a helyi kórházi vezetés hozzáállásán múlik az ellátás minősége, és hogy milyen eséllyel élnek túl a betegek.„Az egészségügy nagyon egyenletlen, ez semmit sem változott a járvány alatt, jelentős különbségek vannak ellátásban, terhelésben és protokollokban is.”

Svéd Tamás mindhárom megközelítésre látott már példát, az utolsóra a legkevesebbet. Ez nemcsak lojalitási kérdés, hiszen a vezetők sem tudják, mi a helyzet a szomszéd kórházban. „Ha ez nem átlátható, nehezebben mondják egy betegre, hogy őt már nem vállalják, hiszen nem tudják, hogy ezzel másik kórházba küldik, vagy halálra ítélik őt.”

Ha elismerjük, hogy az intenzíves kapacitásokat egy ponton túl nincs értelme bővíteni, el kell ismernünk azt is, hogy végső esetben sorrendet kell felállítani, ki kerüljön előbb intenzívre. A minisztérium az elmúlt másfél évben nem tett közzé iránymutatást arról, hogy ezt milyen elvek mentén lehetne megtenni, egyedül a MOK állított össze egy etikai irányelvet még az első hullám idején.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma októberben, egy külső bejelentés után törvényességi felügyeleti eljárást indított a Kamara ellen, mondván, hogy ilyen típusú dokumentumot a miniszter alá tartozó szakmai kollégiumok adhatnak ki.„Ez egy ajánlás arra az esetre, ha valaki használni akarja, hogy mindenki előtt tisztán, a saját lelkiismeretét is tisztán tartva, a lehetőségekhez képest objektív döntéseket hozzon egy kiélezett, erőforrás-hiányos helyzetben. Mi úgy gondoljuk hogy a MOK etikai kollégiumának joga van ilyen ajánlást közzétenni” - mondta Svéd.

A MOK titkára szerint „egy - hosszú ideje példa nélküli - pándémia során minden országban, akár ismételten előfordulhatnak olyan időszakok, amikor a megbetegedettek száma meghaladja az ellátórendszer kapacitását, hiába mozgósítanak minden tartalékot. A MOK ismételten hangsúlyozta, az egészségügyben mindenkit ellátnak erejük szerint. Azonban tiszta szabályokkal, átlátható szervezéssel, őszinte kommunikációval mind az ellátás, mind a megelőzés hatékonysága nagyban javítható lenne”.

„Fontos mindez azért is - hangsúlyozta -, mert a betegszámok növekedése az intenzív osztályok mellett hasonlóan hatalmas terhelést rak az ellátólánc korábbi elemeire is. Óriási és sokszor ellentmondásos, rossz hatékonysággal elvégezhető feladatmennyiséggel birkóznak már most is az alapellátók, a házi- és gyermekorvosok, a mentőszolgálat, valamint a COVID-osztályok dolgozói is. Az utóbbiakon is rengeteg már a beteg, hatalmas fizikai és pszichés nyomás nehezedik az innen-onnan idevezényelt, sokszor fiatal és tapasztalatlan vagy más területen jártasságot szerzett orvosokra, nővérekre. Ez a nyomás csak a járványgörbe laposításával lenne kezelhető.”

Súlyos eseteket a nagy kórházakban

Kásler október végén arról is rendelkezett, hogy a súlyos covidos betegeket a nagy, megyei központokban, a közepes és enyhébb eseteket pedig a kisebb kórházakban kell kezelni. Ez logikus annak fényében, hogy Gulyás Gergely miniszter júniusban elárulta: a nagyobb kórházakban sokkal jobbak a covidosok túlélési mutatói, mint a kisebbekben. (Akkor azt mondta, ezt az adatot tudományosan kell elemezni, majd nyilvánosságra hozni az eredményeket, de azóta sem tették meg.)

Egy nagyobb centrumban „többen vannak egyszerre, könnyebb megoldani a műszakváltást, és pótolni, ha valaki megbetegszik a csapatból. Többféle műszer van, elérhető a CT és más, fejlett diagnosztika is, miközben a kis kórházakban esetleg néhány ember rettenetes hősiességgel próbálja állni a sarat egy röntgennel a háttérben” - mondta Svéd.

Szerinte ez is mutatja, hogy járványtól függetlenül is túlságosan szétaprózott a magyar egészségügyi ellátás, túl sok helyen kezelnek betegeket. „Egyáltalán nem mindegy, hogy valakit a legközelebbi kis kórházba tolnak be az infarktusával, vagy a 40 kilométerre levő kardiovaszkuláris centrumba.”

Emellett, ha a covidos betegeket a centrumokban ápolják, akkor a többi intézmény lehetőség szerint elvileg „tiszta sziget” maradhatna, folytatódhatna a szokásos, nem járványügyi betegellátás, csökkentve a „láthatatlan áldozatok” számát. Ők azok a nem covidos betegek, akik a járvány alatt nem kapták meg a szükséges ellátást, vagy késve diagnosztizálták őket, így rosszabb helyzetbe kerültek.

Valamit tenni kell

A kórházban ápolt covidosok száma továbbra is gyorsabban növekszik, mint egy évvel ezelőtt. Ahogy korábban írtuk, több oka van annak, hogy megint ilyen súlyos a helyzet, kezdve azzal, hogy az emberek 40 százalékának egy oltása sincs, ráadásul sokaknál megkophatott a védettség, mióta megkapták az első kettőt.

Nem arról van szó, hogy az oltások ne működnének. Ez már csak abból is kiderül, hogy hasonló helyzetben vagyunk, mint tavaly ilyenkor, pedig most szinte semmilyen korlátozás nincs érvényben, és a delta variáns gyorsabban terjed a tavalyinál. Bár a kórházban levők oltottsági statisztikáit még nem hozták nyilvánosságra, hazai beszámolókból és más országok adataiból tudjuk, hogy az oltottak erős védettséget szereznek a súlyos betegséggel szemben.

Svéd Tamás is megerősítette, hogy - amennyire ez informális források alapján tudható - sokkal több oltatlan van intenzíven, mint oltott.

Az oltott betegek közt pedig többségben vannak, akik az év elején kapták meg a vakcinát, eleve sérülékenyebbek, vagy „olyan oltást kaptak, ami az ő populációjukban nem lett volna igazán ajánlott”.Fontos tehát, hogy minél többen beoltassák magukat először, másodszor és harmadszor is, de ez nem fogja megállítani a mostani hullámot, hiszen hetekre van szükség, mire a vakcina kifejti a hatását.

Bár a nyilvánosságban megszólaló szakértők - köztük olyanok, akik a minisztériumi elemzőcsapatnak is tagjai -, a Magyar Tudományos Akadémia vagy a Magyar Orvosi Kamara is régóta javasoltak intézkedéseket, a kormány nem akarta rászánni magát. Október végén egyedül a tömegközlekedési eszközökön rendeltek el kötelező maszkviselést, és a kormányinfón is hiába kérdeztük Gulyás minisztert, egyetlen szakvéleményt sem tudott felidézni, ami arra jutott volna, hogy más zárt terekben nem érdemes maszkot hordani.

Szerdán ismét javasolta a MOK, hogy

• legyen kötelező a maszk minden zárt közösségi térben (bevásárlóközpontok, boltok, mozik, színházak, stb.)
• szüntessék be a tömegrendezvényeket,
• kössék tartalommal megtöltött védettségi igazolványhoz (megfelelő számú oltás felvétele hat hónapon belül) vagy friss negatív PCR teszthez a belépést a nem létfontosságú helyekre (szórakozóhelyek, éttermek, színházak, mozik).
• mindemellett kérték az ügyeleti díjak régóta ígért rendezését, valamint a szakdolgozók bérének érdemi, megbecsülésüket tükröző megemelését
  

A kormány végül szombattól elrendelte a maszkviselést zárt, nyilvános terekben. Gulyás azt mondta, a negyedik hullámban a legpesszimistábbnál is pesszimistább forgatókönyv valósult meg, mire megkérdeztük, nem kellett-e volna akkor más intézkedéseket is hozni.

Erre azt mondta, a kormánynak egyszerre kell megőriznie az ország működőképességét, felgyorsítania az oltást és védettséget biztosítania ott, ahol ez lehetséges. Szerinte ezt is tették.

Svéddel még kedden beszélgettünk, utólag megkérdeztük, hogyan értékeli az új rendelkezéseket a MOK.

„Vegyesen.”A beltéri maszkhasználatra vonatkozó szigorításokat üdvözlik. Azt viszont több szempontból is elégtelennek tartják, hogy a védettségi igazolványokat 500 fő feletti rendezvényeken várják el.

„Igen sajátos, hogy eszerint 20 garantáltan oltott orvos nem találkozhat egy továbbképzésen egymással, de 450 ember szabadon bulizhat igazolvány és oltás nélkül. Ehelyett a védettségi igazolvány sokkal szélesebb körű használatának látnánk értelmét. Kötelezővé tétele a szórakozóhelyek, éttermek látogatásához a fertőzések számának csökkentése mellett a megcsappant oltakozási kedv megemelését is szolgálná.”

„További javaslataink elutasítása pedig hatalmas csalódás számunkra és minden, a védekezésben jelenleg is kötelességét teljesítő egészségügyi dolgozó számára” - közölte Svéd.Szerinte mostanra a járványügyi védekezés legszűkebb keresztmetszete, a betegek gyógyulásának legfőbb meghatározója egyértelműen a hozzáértő szakdolgozók és az orvosok száma. Így a járványhelyzet nem indok az ügyeleti díjak rendezésének halasztására, ellenkezőleg, a működés feltétele. Hasonlóan a szakdolgozók megbecsülése, bérük rendezése is az egészségügy működőképességét szolgálná mind rövid, mind hosszú távon.

„Úgy érezzük, a kormányzat visszaél az egészségügy dolgozóinak elhivatottságával és kötelességtudatával, így azzal, hogy a járvány alatt a nyomásgyakorlás kézenfekvő eszközeihez (kilépés, önként vállalt többletmunka felmondása) sem nyúlhatunk.”

„Végül igen visszásnak éreztük Gulyás Gergelynek a kományinfón hangoztatott véleményét is, mely szerint az orvosi kamara nem kezeli felnőttként az állampolgárokat, ezért akar »haldoklókat mutogatni«. Ellenkezőleg, a MOK szeretne az embereknek a járványt, a védekezési módokat, az oltások felvételét illető felelős döntéseihez minden szükséges információt megadni. Ezért kérjük a járvány kezdete óta az adatok transzparens kezelését, azok más országokéhoz hasonló közzétételét, valamint ezért is szeretnénk a rendelőkben, kórházakban folyó küzdelemről, nehézségekről reális képet adni” - reagált Svéd a miniszter szavaira.

Ha az emberek véleményére vagyunk kíváncsiak, el kellene őket látni információval

Svéd szerint úgy tűnik, hogy a kormányzati kommunikáció az oltásra tett fel mindent, gyakorlatilag az az üzenet, hogy ha megvan az oltás, akkor nincs is semmi másra szükség.

Egy ideális helyzetben egy járványt akkor kezelnénk jól, ha arra nem tenyerelne rá a politika - mondta Svéd, aki a portugálok példáját hozta fel: „A felnőtt lakosságnál 90 százalékot meghaladó az átoltottság, de még emellett is mindenki hordja a maszkot, mint a kisangyal. Amikor pedig megkérdezték a katonatisztet, akire rábízták a járvány elleni védekezés irányítását, hogy van-e valami jótanácsa, amit a világ megfogadhat, hogy hasonlóan szép eredményeket érjenek el, a válasza ennyi volt: »Távol kell tartani a politikusokat«”.

Magyarországon a MOK-titkár szerint a járványügyi védekezés irányítása egyrészt túl sok kézbe aprózódik szét, másrészt az egészségügyi és gazdasági szempontok mellett a jövő évi választások közeledtével a döntésekben és kommunikációban mind nagyobb szerepet látszik kapni az aktuálpolitika.

„A járványnak és még a legoptimálisabb járványkezelésnek is vannak áldozatai. Egy felelős döntéshozó sok szempontot kell, hogy figyelembe vegyen - egészségügyit, gazdaságit, társadalmit, még politikait is. A hangsúly a prioritásokon van. A mi prioritásunk egyértelműen egészségügyi, járványügyi. Másba nem is látunk bele - még pontosabban sajnos ebbe sem eléggé. Még a szakmának, a kamarának is hiányosak az egészségügyi ellátásról szóló információi. Véleményünk szerint a pártoknak konszenzust kellene kötniük, és rövid távon a járványkezelést, hosszabban az egészségügy átalakítását ki kellene venniük napi politikai csaták színteréről, lehetővé téve így az őszinte kommunikációt is” - mondta Svéd.

Szerinte egy biztos: transzparens járványkezelés nélkül igazán sikeres, egyben a hibákból folyamatosan tanuló, optimális járványkezelést nem látunk a világban.„Fontos az is, hogy egy demokráciában az embereknek legyen véleménye, de egy ilyen súlyos járványügyi helyzetben mégiscsak a szakmai álláspont lenne a fontosabb. Ráadásul, ha meg akarjuk kérdezni az embereket, akkor előtte el kellene látni őket a döntéshez szükséges információkkal. Magyarországon jelenleg ez nem történik meg" - vélekedett.

Szerinte például ahhoz, hogy az oltásokról racionális és végiggondolt döntéseket hozhassanak az emberek, tudniuk kellene, hogy milyen arányban fertőződnek meg az oltottak és a nem oltottak, ki, hogyan, melyik oltás után kerül intenzív osztályra, de személyiségi jogokra hivatkozva nem adnak erről tájékoztatást, miközben az elhunytaknál megmondják az utolsó kísérőbetegségüket is, időnként még akár beazonosíthatóvá is téve az áldozatokat.

Svéd úgy látja, hogy „a vakbélgyulladás műtétjéről is végső soron a beteg hozza meg a döntést, de a beavatkozásra vonatkozó beleegyezés feltétele az, hogy az orvos előtte kimerítően elmondja neki a lehetőségeket. Itt az orvos nem mondja meg a lehetőségeket, csak annyit mond, hogy döntse el, én lehet, hogy megműteném, de magának kell tudnia”.