A negyedik kétharmados vereség után az ellenzékben most leginkább azon tanakodnak, mihez lehet kezdeni azzal a mindössze 57 parlamenti mandátummal, amit április 3-án sikerült összeszedniük. Arra ez nyilván kevés, hogy érdemi beleszólásuk legyen a törvényhozásba, de az április 3-i eredmény után az is kérdéses, hogy napirend előtti felszólalásokkal, bizottsági munkával, Orbán kérdezgetésével vagy akár krumplilóbálással előrébb lehet-e jutni a következő négy évben. A leghangosabban Hadházy Ákos képviseli azt, hogy egy ilyen rendszerben nincs értelme a parlamenti munkára pazarolni az energiáikat, ő a fideszes javaslatok vitájának végigülése helyett inkább a falvakat járná, az alakuló ülésen való részvételt pedig egyenesen kollaborációnak nevezte. Az utóbbit külön garanciákhoz kötné, de csak a Momentum csatlakozott a bojkotthoz.

A TASZ szerda délután éppen azért hívta beszélgetni a pártok képviselőit, hogy kiderüljön, mivel lehetne elkerülni a díszellenzéki szerepet, hogyan tudnák leghatékonyabban ellátni a feladatukat. (Egyedül a DK nem fogadta el a civilek meghívását.) Szabó Máté, a TASZ szakmai igazgatója pont arról beszélt a vitaindítójában, hogy az elmúlt 12 év után úgy tűnik, az ellenzéki politikusok is örök ellenzékiek. És akár hisznek abban, hogy választáson még többségbe kerülhetnek, akár nem, hosszú távon a civilekhez hasonlóan nekik is a közhatalom korlátozásával kell foglalkozniuk.

A civileknek és az ellenzéki politikusoknak is fel kell tenniük a kérdést, mi a dolguk egy autokráciában, hogyan kerüljék el annak a szerepnek az eljátszását, amit a hatalmon lévők nekik szántak.

Ellenőrzés vagy képviselet?

Bár Hadházy Ákos most is elmondta, hogy a legerkölcsösebb az lenne, ha egyáltalán nem vennék fel a mandátumokat, abban azért mindenki egyetértett, hogy be kell ülni a parlamentbe. Ugyanakkor Hadházy szerint az olyan „díszpozíciókat”, mint például a Nemzetbiztonsági bizottság elnöki tisztsége, nem szabad felvenni. „Ez a legjobb példa arra, amikor egy látszatot fenntartunk, tehát látszólag ellenőrizni tudjuk ezzel a hatalmat. Aki a Nemzetbiztonsági bizottságban benne van, az valóban megtudhat esetleg ezt-azt, amit mi nem, de elmondani már nem mondhatja, illetve számtalanszor láttuk, hogy a Fidesz simán obstruálta azokat a bizottsági üléseket, amikor ennek esetleg tényleg tétje lett volna” - mondta Hadházy. Ezt a Pegasus-ügynél a bizottság eddigi tagjai is elismerték.

Hadházy egyébként a mostani parlamentet már nem tartja igazi parlamentnek, mert szerinte lenullázták a képviselői jogköreiket: már nem léphetnek be bejelentés nélkül közintézményekbe, az adatigénylést is gyakran megtagadják tőlük. Szerinte a képviselőknek már nincsenek eszközeik ahhoz, hogy kikényszerítsék a Fidesztől ezeket a változásokat. „Két lehetőség van: az egyik, hogy bemegyünk, azt mondjuk, kihasználunk minden lehetőséget, erre kaptunk mandátumot. És ugye várunk a koleszterinre... A második lehetőség szerintem sokkal bölcsebb: ha attól a néhány százezer embertől kérünk segítséget, aki kifejezetten érdeklődik a közélet iránt.

De ezt csak akkor fogjuk megkapni, ha azt látják, hogy nem asszisztálunk ehhez a hatalomhoz, ha nem játsszuk el a parlamentet. Ha azt látják, hogy komolyan gondoljuk, ha mi is vállalunk áldozatokat.” Azt javasolja, hogy ha már felveszik a mandátumot, akkor fogalmazzanak meg ehhez feltételeket. „Ha ezt nem teljesítik, akkor legyen néhány olyan vállalás, amiről azt gondolom, hogy fájhat a Fidesznek.” A nyitóülés bojkottálásán túl az olyan „díszpozíció” felvételét sem engedné, mint a parlamenti jegyzőség vagy a bizottságok alelnöki pozíciói. „Ezekért nagyon sok pénz jár, adott esetben az 1,3 milliós fizetésnek a dupláját is lehet vele keresni. Azonban én azt gondolom, hogy ha ezeket felvesszük, akkor eljátsszuk, mintha ezeknek bármi jelentősége lenne.” Szerinte interpellációkat sem lenne szabad tartani.

A budapesti 6-os körzetből bejutott Jámbor András azonban egyáltalán nem ért ezzel egyet, ő arra jutott, hogy mégiscsak a parlamentben bírná rá a fideszeseket, hogy a programjában képviselt ügyekről beszéljenek. „Itt sokszor elhangzott, hogy a mi feladatunk a hatalom ellenőrzése. Én ezzel mélységesen nem értek egyet. A mi feladatunk a képviselet” - jelentette ki Jámbor, aki szerint elsősorban az állampolgárok gondját-baját kell megoldaniuk, a saját értékeiket képviselniük, a saját ügyeiket kell vinni előre. „És ennek egyébként része a hatalom ellenőrzése, hiszen a hatalom ellenőrzése beletartozik abba, hogy ezeknek az értékeknek sokszor szembemegy a hatalom, ezekben az ügyekben olyan dolgokat csinál, amivel nem értünk egyet, és ilyenkor ellenőriznünk kell.” Fontos különbségnek tartja, hogy melyik megközelítésből indul ki az ellenzék:

„Ha az ellenőrzésből indulunk ki, és nem abból, hogy mit képviselünk, akkor pont azokat a pillanatokat veszítjük el, azt a legitimációt kérdőjelezzük meg, amivel szerintem ezt és az előző három választást elveszítettük.”Jámbor felvállalta, hogy azért szeretné felvenni a Hadházy által is emlegetett jegyzői pozíciót a parlamentben, mert sok pénz jár érte. „Nem Audit akarok venni, hanem abból a bruttó 900 ezer forintból fel tudok venni még egy alkalmazottat, aki a választókerületemben egy olyan közösségi programot tud koordinálni, amivel a Diószegi utcában, az Illés utcában lakó szegényebb polgártársainkat el tudjuk érni. És nem csak bekopogtatunk hozzájuk, hanem olyan programot tudunk csinálni, amiből valóban közösség jön létre.” Kutatásokra hivatkozva arról is beszélt, hogy azok várnák el az ellenzéktől a parlamenti munka felvételét, akik egyébként a legkevésbé szavaznának rájuk. „Tehát ha ezeket az embereket meg akarjuk nyerni, akkor pont azt kell csinálni, hogy elvégezzük a parlamenti munkát.”

Az ellenzék stratégiai dilemmáinak legnagyobb örökzöldje: le kellene menni vidékre

A jobbikos Brenner Koloman szerint vidéken „nem a jelenlét a fontos, hanem hogy meggyőzzük ezeket az embereket arról, hogy egy kormányváltás az nekik jó. A jelenlegi választási eredményben pontosan az látszódott, hogy nem hitték el nekünk az emberek, hogy ez a biztos előrelépés, hogy amit sajnos az elmúlt 10 évben a számukra biztosított ez a fideszes egypárti túlhatalom, az bármilyen formában egy bizonytalanra váltható”. Hadházy viszont arról beszélt, hogy a parlamentben való interpellálgatás helyett a felszabaduló időben minden faluban meg kellene találni azt a két embert, akik felvállalják az ellenzéket. „A közös legnagyobb szégyenünk, amit a legnagyobb sikernek mondunk, hogy volt 20 ezer ember, aki innen Pestről lement ellenőrizni a szavazatokat. Ez azt jelenti, hogy több ezer faluban nem volt olyan honfitársunk, aki felvállalta volna, hogy az ellenzékhez tartozik. Amíg ilyen nincs, addig azokban a falvakban nem lesz semmi.” Hadházy az 57 képviselő között felosztaná a 106 választókörzetet, hogy az összes falut végigjárják. A saját tapasztalatai alapján elmondta, hogy a Fidesz is így csinálta.

A párbeszédes Szabó Tímea volt az egyetlen, aki felvetette, hogy ebben a rendszerben egyáltalán le lehet-e váltani a Fideszt. „Most azt gondoltuk, hogy ha van előválasztás és teljes összefogás az ellenzéki oldalon, - ugye egy centrális erőtérrel szemben létrehozunk egy másik centrális erőteret - az a válasz erre a rezsimre. És kiderült, hogy nem, mert nemhogy ugyanannyi, hanem 800 ezerrel kevesebb szavazatot kaptunk.” Ezért nem biztos benne, hogy a vidék bejárása a megoldás. Szerinte amikor vidéken nagyon komoly egzisztenciális függések vannak, akkor hiába mennek le nagyon sokszor, mert amíg az emberek továbbra is azt érzik, hogy a megélhetési biztonságot a Fidesztől fogják megkapni, addig a lejárás önmagában nem működik. Először arról kellene meggyőzni az embereket, hogy az ellenzék valóban tud alternatívát nyújtani, miközben a megérdemelt megélhetési biztonságot tudják nekik nyújtani.

Nagy megfejtései az LMP-s Csárdi Antalnak sem voltak, de Hadházynak odaszúrva azért megjegyezte: „Azt kell elérni, hogy a következő ciklusnál ne Szekszárdról jöjjön fel a képviselő zuglói képviselőnek, hanem én a Belvárosból akarjak szekszárdi képviselő lenni, mert ilyen az ellenzék megítélése.”

A teljes beszélgetést a TASZ oldalán lehet megnézni.