Ursula von der Leyen május 4-én jelentette be, hogy az Európai Bizottság olajembargót javasol Oroszországgal szemben. Ez lenne a hatodik EU-s szankciós csomag a háború kitörése óta, de az első, amihez közel egy hónap kellett, hogy a tagállamok legalább elvi szinten elfogadják. Az EU tekintélyét csorbító huzavona elsősorban a magyar kormány ellenállásán múlott.

A május 31-re virradó éjszakára végül megszületett a politikai megállapodás az embargóról, bár sok fontos részletet még mindig nem tisztáztak a tagállamok vezetői.

Annyi világos, hogy a 4-én bemutatott bizottsági javaslat felpuhult. A hétfő éjjeli megállapodás szerint nem lesz teljes az embargó, mert Magyarország, Csehország és Szlovákia továbbra is vehet vezetékes orosz olajat, és ha akarna, akkor vehetne Németország és Lengyelország is.

Hatalmas piacot veszít el Oroszország (jövőre)

Az olajembargó tehát tökéletlen, de még így is ez lehet a legjelentősebb európai szankció Oroszország ellen az orosz jegybank eszközeinek befagyasztása óta. Tavaly az EU-ban felhasznált olaj negyede Oroszországból származott, de 2023-tól ez az arány 3 százalékra csökkenhet. Tavaly az EU-s tagállamok naponta (!) mintegy 360 millió eurót költöttek orosz olajra. Ennél biztosan sokkal kevesebbet szedhet be Oroszország jövőre.

Hosszú távon jelent ez igazán nagy problémát az oroszoknak, mert elveszítik azt a piacukat, ahová a legkisebb szállítási költséggel tudtak olajat vinni. Ha az európai finomítókat sorra átállítják más típusú olajokra, és beválnak az új beszállítók is, akkor ezt a piacot akkor sem tudják gyorsan visszaszerezni, ha a háború úgy érne véget belátható időn belül, hogy a szankciót feloldják.