Honnan lehet tudni, hogy beköszöntött az ősz, és küszöbön a tél? Lehullanak a falevelek, egyre hűvösebb van reggelente és megjelent az új Call of Duty. A történelem ironikusan ismétli önmagát, mivel a rebootolt Modern Warfare 2 olyan baljós időszakban érkezett meg, akárcsak az elődje:
Nagy feladat az előző MW2 nyomdokaiba lépni. Tizenpár éve iskolások és felnőttek állandó délutáni elfoglaltságává vált a multiplayer darálása, mellette pedig a sztori is a széria egyik legizgalmasabb epizódja volt. Ha az eladásokon nem is látszott, de az utóbbi időkben azért megzuhant a COD játékok kritikai elismerése, miután 2011-ben véget ért az eredeti Modern Warfare trilógia. Próbálkoztak hidegháborús, második világháborús és mindenféle jövőbeli sci-fi címekkel, de újra igazi közönségsikert csak a jelenkori fegyveres konfliktusokat feldolgozó soroztuk rebootolásával értek el. Na meg a Warzone-nal.
Már a 2019-es Modern Warfare is egy sötétebb, komolyabb világot festett le, ahol nem többezres hadseregek rohanják le egymást, hanem titkos küldetéseken és éjszakai rajtaütéseken múlik a világbéke sorsa. Folytatták ezt a visszafogottabb, taktikásabb vonalat az új részben is, lehet azért, mert az előző trilógiában már elsütötték a harmadik világháború és a totális atomkatasztrófa ötletét.
Visszatérnek a népszerű karakterek, Captain Price, Ghost, Soap és Gaz is, az ügyeletes rosszfiú pedig az iráni Hassan Zyani, aki elődeihez hasonlóan pusztító erejű csapásokat kíván mérni a nyugati civilizációra. Ehhez szokatlan módon a világ egyik leghatékonyabb logisztikai intézményét, a mexikói drogkartellek segítségét veszi igénybe. Ezért bővül a bátor atlantista kommandós alakulatunk a mexikói különleges egységek katonáival, Alejandroval és Rodolfoval.
Érezni egy kicsit, hogy néha nosztalgiával próbálják megidézni korábbi játékaik zsánereit, így van megfelelője a híres csernobilos mesterlövészes lopakodós pályának, van egy rész, ahol a viharos tengeren hánykódó konténerszállító hajón kell manőverezni, és természetesen újra irányíthatunk hőkamerás gunshipet, amivel mindent szétbombázva nyújthatunk légi támogatást a földi csapatoknak. Váratlan lépés, hogy pár küldetésben behoztak egy craftolós játékmechanikát, de mivel nagyon kevés ilyen rész van, igazán nem tudtunk belerázódni a végére sem. Viszont ugyanitt komolyabb kihívások elé állíthatnak néhány játékost azok a részek, amikor elveszik a fegyvereinket is, és nélkülük kell boldogulnunk.
Összességében a single izgalmas, de szokás szerint nagyon rövid. Valóságosabbá teszi sokszor, hogy nem csak fiktív közel-keleti országok zsákfalvaiban kell szélsőséges milíciákra vadászni, de akár az amszterdami vörös lámpás negyedben is részt vehetünk civil ruhás, fedett missziókon. Viszont az új rész közel sem olyan merész és nincs benne annyi megdöbbentő jelenet, mint akár az előző, 3 évvel ezelőtti Modern Warfare felvonásban.
Viszont mindenképpen meg kell említeni a játék döbbenetes grafikáját. Dobálózunk már pár éve a “valósághű” meg “filmszerű” jelzőkkel, de itt néhány átvezető videónál tényleg csak pislogtam, hogy igazi színészeket látok, vagy a motion capture lépett újabb szinteket. Utóbbi.
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy? Jelentkezz be!
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.