Negyvenhét éves korában a börtönben életét vesztette a legismertebb orosz ellenzéki, Alekszej Navalnij. Az orosz szövetségi büntetés-végrehajtás tájékoztatása szerint a reggeli séta után lett rosszul, majd elvesztette az eszméletét, és meghalt. Azt állítják, azonnal mentőt hívtak, megpróbálták újraéleszteni, sikertelenül. A halál okának megállapítása folyamatban van.
Navalnij haláláról Vlagyimir Putyin orosz elnököt is értesítették, mondta Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője.
Az 1976-ban, egy Moszkva megyei kistelepülésen született Navalnij a 2011-es fővárosi tüntetések idején robbant be az orosz köztudatba, amikor Vlagyimir Putyin – nagyvárosi támogatóit maga ellen fordítva – úgy döntött, négy év miniszterelnökség után visszatér az elnöki székbe. Az angolul kitűnően beszélő jogász-aktivista nem sokkal korábban tért haza a Yale-ről, és hamar az ellenállás egyik központi alakja lett: putyinista oligarchák korrupciós ügyeiről kezdett blogolni, felfuttatta antikorrupciós alapítványát, hetente jelentkező drónvideóival és az oligarchák ügyeinek feltárásával új színt adott az orosz ellenzéknek.
Putyin sosem ejtette ki a száján a nevét, ezzel is sugallva, hogy Navalnij számára nem igazi ellenfél. Sokáig ignorálni próbálta, aztán évekkel ezelőtt hajtóvadászatot indított ellene: betiltották tüntetéseit, lerohanták irodáit, vegyi anyaggal öntötték le. Az életére mégsem törtek sokáig, ekkor Navalnij maga is úgy hitte, növekvő hírneve kellő védelmet nyújt a hatalommal szemben: minél többen ismerik, annál nagyobb biztonságban van. Tévedett.
2020 augusztusában a stábjával Novoszibirszkbe utazott, hogy rögzítse aktuális videóját a városban zajló korrupciós ügyekről. A Moszkvába visszafelé tartó repülőúton rosszul lett, eszméletét vesztette, kényszerleszállás után egy omszki kórházba szállították. Felesége, Julija Navalnaja a nyilvánosság erejével tudta csak rákényszeríteni a hatóságokat, hogy engedélyezzék az átszállítását egy berlini kórházba. A német fővárosban az orvosok a novicsok idegméreg nyomait mutatták ki a szervezetében. Bizonyosságot nyert, amit a világ az első pillanattól sejtett: a Kreml akarta meggyilkolni az ellenzéki politikust.
Navalnij a figyelmeztetések ellenére hazatért, 2021 januárja óta börtönben volt, egy ideje az egyik legpokolibb intézményben, a szibériai Harp falu IK-3 elnevezésű fogolytelepén. Büntetési tétele már 30 és fél év volt.
A tábort az 1960-as években alapították az egykori szovjet Gulág kényszermunkatábor-rendszer részeként. Az IK-3 a különösen veszélyes visszaeső elkövetők büntetőtelepe, ami körülbelül ezer elítélt befogadására alkalmas. Keletre több száz kilométeren át tundra, nyugatra az Urál sarkvidéki hegyei vannak, megszökni szinte lehetetlen. Itt töltötte büntetésének egy részét Mihail Hodorkovszkij egykori oligarcha – Putyin korábbi politikai ellenfele – üzlettársa, Platon Lebegyev is.
Ezekben a börtönökben a legszigorúbbak a fogva tartási feltételek, vannak, akiket egy évben csak egyszer lehet meglátogatni, havonta 6500 rubelt – átszámítva körülbelül 25 ezer forintot – költhetnek, egy csomagot kaphatnak, napi másfél órát sétálhatnak. Azt sem a szabadban, hanem egy kicsit nagyobb cellában, ahol több a levegő.
Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt az Európai Parlament nagy többséggel elítélte Alekszej Navalnij embertelen fogva tartási körülményeit, az állásfoglalást a Fidesz nem szavazta meg.
Januári, utolsó videóüzenetében arról beszélt, hogy három évvel ezelőtt azért mert haza Németországból, mert sem a hazáját, sem a hitét nem akarta feladni. Ki akart állni az elvei mellett, és hajlandó volt ezért áldozatokat hozni. Szerinte ez szükséges, áldozat nélkül nincs valódi meggyőződés.
Navalnij akkor elmondta, Oroszországnak változásra van szüksége. Tisztességes és szabad választások kellenek, a korrupciót és a cenzúrát meg kell szüntetni. Az ország jelenlegi vezetőit „szektásoknak és számkivetetteknek” nevezte. Vlagyimir Putyinéknak nincsenek ötleteik, csak az a céljuk, hogy megőrizzék hatalmukat, emiatt semmi mást sem csinálnak, csak hazudnak, mondta.
(Címlap- és borítókép: Alekszej Navalnij 2020. szeptember 23-án egy berlini padon, miután több mint egy hónap után elengedték a kórházból.)