• Noha a kormány egy több száz milliárdos megszorítást már bejelentett, Csaba László közgazdász szerint ezzel nincs vége az idei kiigazításoknak.
• A 2026-os osztogatásra készíthetik elő a terepet.
• Ezzel a gazdaságpolitikával felélik a jövőt.
• Az akkumulátorgyártással rossz lóra tett a kormány.
• Orbán az olcsó energiában hisz, és ez sok mindent megmagyaráz.
• Ahogy arra is van válasza, miért nem ugrik már el Tiborcz István az állami támogatások elől, és mi van a látványos üzleti sikereket elérő politikusfeleségek sztorija mögött.
• A Matolcsy–Nagy–Varga trió azért van csöndben, mert megérezték, hogy a támogatás csökken, így összezártak.

444: Mennyibe kerülhet Orbán Viktor „békemissziója”, kiszámolható a tiltakozások ára? Előfordulhat például, hogy emiatt nehezebben kapunk uniós pénzeket?

Csaba László: Előfordulhatna, de azért gondolom, hogy nem fog, mert a jogállamisághoz kötődő eljárások más pályán futnak, Orbán külpolitikai kalandozásával kapcsolatban pedig az uniós értékközösségről, a „klub” alapszabályairól van szó.

Számos esetben láttuk, hogy a jogállamisági eljáráshoz vezető viták nem érintették közvetlenül a pénzek kifizetését, és korrupciógyanús esetekben sem tartottak vissza pénzt. A Magyarországnak „járó” pénzek 70 százalékát megkaptuk, vagy ígéret van rá, hogy jönnek, így nem hiszem, hogy a mostani pénzügyi keretekben jelentős összeget tartanának vissza. Az erőviszonyok sem olyanok, hiszen a nagy uniós országokban gyengék a kormányok, és az Európai Bizottság is gyenge, Ursula von der Leyen személye miatt is, így nem tudnak kemény politikát folytatni.

A folyamatnak van tehetetlensége is, ami nem követi az Európai Parlamentben vagy a sajtóban kialakult hullámzást. Az EU egyébként nehezen is tudná képviselni, hogy azért nem jut hozzá egy gazda a megítélt terület alapú támogatáshoz, mert jogállamiságügyben vitájuk van a kormánnyal.

De még ha pénzügyi költsége nem is lesz Orbán akciójának, más hátrányokkal járhat, például az ország megítélésében. A reputációs és bizalmi tőkében abszolút lemaradásban vagyunk, és kérdés, ki gondolja azt, hogy még az értékközösség részei maradtunk.

Az Atlantic múlt heti cikkében pont Orbánnal példálózott a szerző, arról írva, hogy sokféle diktatúra van, de a leggonoszabb, legaljasabb Orbáné, mert úgy néz ki, mintha demokrácia lenne, de valójában diktatúra, és ez a példa a Trump–Vance duó számára is.

Sokan nem látnak racionális magyarázatot a Putyinnal való szívélyes viszonyra. Ön gazdasági téren lát?

Két indokot látok. Egyrészt a miniszterelnök a világpolitika színterén egyfajta Bethlen Gábornak képzeli magát, aki a kompországot elkormányozza a két part között. Ez az életfilozófiájának a része, számtalan idézettel alátámasztható.

Másrészt többekkel beszélgetettem a miniszterelnök gazdaságpolitikai felfogásáról, és úgy tűnik, egy-két alapvetéshez ragaszkodik. Ilyen az aktív állam szerepe és az olcsó energia, ami számára a versenyképesség alapja. Ezt a világképét a korábbi olajárrobbanások alakíthatták ki.

Hiába mondjuk régóta, hogy ez már nem olyan világ, ahol az energia a meghatározó, és munka alapú helyett tudás alapú gazdaságra van szükség, ezt nem fogadja el.

Ukrajna – részben nyomásgyakorlásként is – nem engedi át a Lukoil olajtranzitját a Barátság vezetéken, ez pedig a Politicónak nyilatkozó lengyel elemző szerint energiaár-robbanással és áramhiánnyal járhat Magyarországon, ha nem találnak megoldást. Ha valóban megtörténik, egy ilyen rémálom-forgatókönyv mi mindent boríthat?