• Az év elején Orbán Viktor miniszterelnök azt üzente a Pride szervezőinek, hogy ne bajlódjanak a szervezéssel, mert az „kidobott pénz és idő”.
• Ezután módosították rohamtempóban a gyülekezési törvényt, ami elsősorban a Pride ellehetetlenítésére irányult.
• Ennek ellenére nyáron Budapesten soha nem látott tömeg vonult a Budapest Pride-on. Október 4-én pedig a Pécs Pride mutatta meg: hiába tiltja be a rendőrség, a szivárványos felvonulást nem lehet megállítani, és az állam a saját törvényeit sem tudja betartatni.
• És ahogy nyáron, a kormánypárti politikusok most is igyekeznek megmagyarázni, miként történhetett meg ez. Mindenki a maga módján.

Lázár János nyáron, minden idők legnagyobb budapesti LMBTQ-felvonulása után azt nyilatkozta:

„Az, hogy lett Pride, számunkra kudarc.”

Ezek után Siklóson kedden rákérdeztünk, kinek a kudarca az, hogy múlt szombaton Pécsen is megtartották a Pride-ot, annak ellenére, hogy a rendőrség - a Kúria áldásával - ott is betiltotta azt.

Lázár kezdésként azzal ütötte el a kérdést, hogy a pécsi Fidesz kudarca, hogy ez így történt, később viszont már úgy fogalmazott:

„...akkor nem lett volna kudarc ez, és akkor lehetett volna az egészet másképp kezelni, hogyha lett volna egy társadalmi mozgalom, egy társadalmi együttműködés kialakítva, vagy egy társadalmi kooperáció kialakítva, ami arról szólt volna, hogy a családot a középpontba helyezve felhívja a Pride ellentmondásaira a figyelmet... Én azt gondolom, hogy meg kellett volna a Fidesznek vagy a Fideszhez kötődő különböző csoportoknak szervezni Pécsen - ahogy erre volt is egyébként próbálkozás - egy családpárti, családbarát, gyerekközpontú fellépést, ami teljesen ellentétes a Pride-dal. Tehát nemcsak a törvény a kérdés, hanem az is, hogy ami sok embernek nem tetszik, az megnyilvánul-e valahogy. Ha lett volna Budapesten egy 200 ezer fős felvonulás és tüntetés a Pride-dal szemben teljesen demokratikus körülmények között, akkor a Pride szervezői is nyilván elgondolkodtak volna. Tehát szerintem a Fidesznek társadalmi nyomást is kellett volna gyakorolnia, és társadalmi mozgalmat is kellett volna szerveznie, így pontos.”

Lázár szerint az, hogy megtartották a Pécs Pride-ot, azt jelenti, hogy „nagyvonalú az állam” és azt, „hogy Magyarországon a gyülekezéshez való jogot senki nem akarja korlátozni, Magyarország egy demokratikus ország, ahol a rendőrség, a hatalom, a közhatalom, ha tüntetés van, annak a demokratikus és törvényes lebonyolítását mindig garantálja, tehát Magyarországon mindig lehet tüntetni, mindig lehet felvonulni, hogyha betartják az együttélés szabályait, és a rendőrség soha nem fog megakadályozni tüntetést, vagy soha nem fog megakadályozni felvonulást.”

A figyelmesebbeknek ezen a ponton már nyilván feltűnt, hogy Lázár János 2025 októberében jóval megengedőbb, mint 2025. júniusában volt, még a Budapest Pride előtt. Akkor ugyanis még úgy fogalmazott:

„Szerintem a törvény egyértelmű. Persze ez Magyarország, mindenki ismer mindenkit. Ezek a pride-osok jönnek, megy ez a nyekegés, nyákogás, nyálazás, meg befolyásolás, telefonálgatás, mindenki magyaráz összevissza, és mindenkinek megvan a maga barátja, ismerőse, haverja mindenhol a világban természetesen, és a kormány is tele van mindenféle nagyon jó szándékú emberekkel. Ennek ellenére hoztunk egy törvényt, amit végre kell hajtani. A hatóságoknak az a dolguk, hogy a jogot érvényesítsék. Ha meghoztuk a törvényt, akkor vegyük komolyan, vagy nem kellett volna meghozni. De magunkból hülyét – azzal, hogy hoztunk egy törvényt, amit nem hajtunk végre – semmiképpen ne csináljunk. Ez az én álláspontom, mert akkor még gyöngébbek leszünk, mint mielőtt belekezdtünk.”

Adódhat a kérdés, vajon akkor Lázár szerint mostanra már másodszor csinált-e hülyét magából a kormány, hiszen a mögötte álló többség az Alaptörvényt és gyülekezési törvényt ugyan módosította, méghozzá határozottan és kifejezetten a Pride betiltása érdekében, majd pár hónapon belül két, a maga nemében páratlan Pride is vonult az országban?