Új Jalta készül Európa felosztásáról, és Európa nincs ott a tárgyalóasztalnál. Ezért ki kell játszania utolsó aduját: a bizonytalan jogi következményeket és belső intézményi válságokat is bevállalva, az ellenálló tagállamokat erőből lenyomva, vészhelyzeti döntéssel is kisajátíthatják a négy éve befagyasztott orosz vagyonokat, hogy Ukrajnát támogassák a pénzből.

Így Donald Trumppal szemben is jeleznék: még élnek, és nem hagyják, hogy a fejük felett döntsenek orosz befolyásról, amerikai érdekekről, a kontinens kiszolgáltatottságáról.

Ez azonban az EU-n belül is kivételesen súlyos konfliktusokat generál, ami miatt egyelőre nem tudni, lesz-e egyáltalán döntés a jövő csütörtöki határidőig az orosz vagyonokról. Az országát érintő extra kockázatok miatt ellenálló belga miniszterelnököt már azzal fenyegetik az Európai Bizottság környékéről, hogy ha tovább renitenskedik, Orbán Viktor sorsára jut – vagyis Belgium Magyarországhoz hasonlóan az EU szamárpadjába kerülhet, és nem osztanak neki lapokat a következő évek költségvetési és más fontos döntéseinél.

Azt Magyarország kapcsán sem nagyon szokták máskor ilyen nyíltan jelezni, hogy a bizottsági döntések vaskosan politikaiak is, de a mostani zsarolás azt is jelenti, hogy a Bizottság az Európai Unió egyik alapító államát fenyegeti, azt a Belgiumot, ahol a legfontosabb uniós intézmények székelnek.

Vagyis Brüsszel Brüsszel ellen megy,

aminek az Orbán Viktorhoz hasonló EU-szkeptikusok mellett Moszkvában és Washingtonban örülhetnek igazán.

A tágabb képnek csak az egyik része, hogy ha nem sikerül megállapodni az összesen 210 milliárd eurónyi befagyasztott orosz vagyon felhasználásáról, akkor nem nagyon tudják tovább finanszírozni Ukrajnát, és az esetleges béketárgyalások feltételeibe sem tudnak az európai országok érdemben beleszólni. A másik, hogy

Moszkva után most már az Egyesült Államok is nyílt ideológiai harcot folytat az EU ellen,

amiben természetes szövetségese a szintén az Unió gyengítésében érdekelt „patrióta” európai jobboldal, benne kiemelt helyen az Orbán-kormánnyal. A szuverenistákat az sem zavarja, hogy Trump nem igazán titkolja, kész az érdekei mentén beavatkozni az európai választásokba is - durván megsértve a szuverenitást.

Az, hogy a lehető leggyorsabban hozzányúlnának az orosz tartalékhoz, az Egyesült Államoknak is szól. Az eredetileg 28 – most nem tudni, konkrétan mennyi – pontos amerikai béketerv alapvetően új helyzetet jelent: Washington eltökéltnek látszik, hogy a további amerikai politikai-katonai-hírszerzési támogatás felmondásával fenyegetve rákényszerítse Ukrajnát az olyan előnytelen feltételek elfogadására, amik minden korábbinál rosszabbak lehetnek Kijev számára.

Alapvető csapdahelyzet ez, hiszen érdemi biztonsági garanciák nélkül a feltételeket Ukrajnának rendkívül nehéz politikailag elfogadnia és elfogadtatnia, de ha nemet mondanak, a háború alakulása és a támogatások elvesztése miatt még rosszabb helyzetbe kerülhetnek. Ukrajna így a most Nagy-Britannia, Németország és Franciaország által vezetett európai „tettrekészekre” tud valamennyire támaszkodni, tőlük remél hatékony ellenajánlatot a békedikáttumszerű, de a katonai realitást jobban tükröző washingtoni tervekkel szemben.

Trumpnak is kell

Az orosz vagyonokkal kapcsolatban Európának azért is kell sietnie, mert azokkal az Egyesült Államok is régóta számol. Egyrészt a visszaadásuk lehetne az egyik mézesmadzag Putyin számára, hogy belemenjen a háború lezárásába, másrészt Amerika is szeretne profitálni belőlük, ahelyett, hogy a szétbombázott Ukrajnának menjenek a milliárdok.

Azt már nyáron közölték az EU szankciós megbízottjával Washingtonban, hogy a békemegállapodás megkötése után vissza akarják adni a lefoglalt eszközöket Oroszországnak. Az amerikai béketerv gazdasági elemeiről korábban kevesebb szó esett a területi kérdésekhez képest, a Wall Street Journal azonban arról írt, hogy Trump terve többek között az Európába menő orosz energiaszállítások helyreállítását, a ritkaföldfémekbe és az energiaiparba való jelentős amerikai beruházásokat és a befagyasztott szuverén eszközök felhasználását is magában foglalja. Az újság szerint ezeket a terveket az elmúlt hetekben az európai partnereknek átadott békejavaslatok függelékében részletezték.

A lap szerint európai tisztviselők ezt a tervet az 1945-ös jaltai konferencia gazdasági változataként értékelték, ami egy új amerikai–orosz érdekszféra-felosztásról szólna.

Ennek része a befagyasztott vagyonok felhasználásáról is szóló esetleges amerikai–orosz megállapodás. Ezeket amerikai befektetőkön keresztül vonnák be ukrajnai projektekbe, melyek közül egy elképzelést említenek konkrétan: egy nagy adatközpont létrehozását, amit az oroszok által ellenőrzött zaporizzsjai atomerőműben megtermelt energiával működtetnének.

Ha ez új Jalta, akkor a tárgyalóasztalhoz meg sem hívott Európának addig van esélye valamennyire is beleszólni a sorsába, amíg vannak kártyái. Az Európai Unió számára ezért is lett nagyon sürgető, hogy gyors megoldást találjon a befagyasztott orosz pénzek felhasználására, még azelőtt, hogy Amerika ezt is véglegesíti az orosz dealjében.

Az új washingtoni nemzetbiztonsági stratégia kapcsán kulmináló amerikai–európai konfliktus részben erről is szólhat, az „új Jaltára” kényszerítés és az annak ellenállni próbáló Európa összecsapását látjuk, némi ideológiai szósszal leöntve.