Ha csak az európai, amerikai és ukrán nyilatkozatokat nézzük, már a karácsonyi békekötésre is reális esély látszik: az elmúlt napok diplomáciai hangvétele alapján a 2022. februári orosz invázió kezdete óta soha nem voltunk olyan közel a háború lezárásához, mint most. Hogy ez mennyire kincstári optimizmus, taktikai derűlátás, Trump Nobel-békedíjas reményeinek akciós pulykával etetése, kívülről alig lehet megmondani. De mintha a felek arról kevésbé akarnának tudomást venni, hogy van egy Oroszország is, amelynek a megnyerése szintén kellene a békekötéshez. Moszkva épp most bejelentette, ha nincs nekik megfelelő rendezés, a karácsonyi tűzszünetre sem hajlandóak. Az Európai Unió közben megegyezés helyett a héten épp az orosz vagyonok elvételére készül – bár úgy tűnik, erre egyre kevesebb esélye van.

És mégis: a hétvégi berlini tárgyalások és a részleteiben még nem ismert amerikai biztonsági garanciák kapcsán a felek nemcsak konstruktív párbeszédről, de olyan áttörésekről beszélnek, amikről idáig állítólag csak álmodni lehetett. Ha minden az optimista forgatókönyv szerint valósul meg, Ukrajna érdemi garanciákat kaphat európai partnerei mellett az USA-tól is – ez pedig felvillantja a lehetőséget, hogy ne kvázi kapitulációra akarják rávenni Kijevet Washingtonból.

Ebben a hangnemben beszél Donald Trump és Volodimir Zelenszkij, de az Európa új tényleges vezetőjeként fellépő, nagyon aktív német külpolitikát vivő Friedrich Merz kancellár is. Ők mind azt állítják, hogy a háború vége most először kézzelfogható közelségbe került. Merz szavaival:

„Ez igazán messzemenő, érdemi megállapodás, amire eddig még nem volt példa. Véleményem szerint az Ukrajnának nyújtott biztonsági garanciák valóban nagy előrelépés. Az amerikai fél politikailag és jogilag is elkötelezte magát erre.”

Bár a kritikus területi kérdésről, a Donbasz Kijev kezén lévő maradékának feladásáról továbbra sincs megállapodás és nyilvános ukrán ígéret, a hangnem alapján arra lehet következtetni, hogy akár ebben is elképzelhető a kompromisszum.

Bár Zelenszkij hangsúlyozza, hogy a Donbaszról nem is dönthetne népszavazás nélkül, többféle formula is elképzelhető, amellyel a de facto területátadás referendum nélkül is megvalósítható lenne, hiszen Ukrajnának nem kellene formálisan lemondania az igényéről. Érdemes tehát azzal számolni, hogy az amerikai nyomás, az egyre nehezebb katonai helyzet és a korrupciós-belpolitikai válság hatására az ukrán vezetés akár még ebbe a legkényesebb területi kérdésbe is belemehet, azt pedig biztosan nem engedheti meg magának, hogy nyílt elutasítással forduljon szembe Donald Trumppal.

A felkínált biztonsági garanciák a körvonalak alapján legalább arra jók lehetnek, hogy a Donbasz (a terület nagyjából hatoda van még ukrán ellenőrzés alatt, benne négy erődvárossal) esetleges feladásáért cserébe Zelenszkijnek és az ukrán szempontból előnytelen megállapodás elutasítóinak fel lehessen mutatni valamit. Hogy pontosan mit, azt érdemes óvatosan kezelni, hiszen a garanciákról egyelőre csak ukrán nyilatkozatok, valamint európai szándéknyilatkozatok állnak rendelkezésre.

Előbbiek szerint Ukrajna úgy is a NATO 5. cikkéhez hasonló védelmi garanciákat kaphatna, hogy Zelenszkij most már papíron is kész lemondani a valójában idáig is irreális NATO-csatlakozásról. Hogy a híres kollektív védelmi záradék mit jelentene a gyakorlatban (a közhiedelemmel ellentétben egyébként sem azt, hogy külső támadás esetén minden NATO-tagnak automatikusan háborúba kell mennie), egyáltalán nem mindegy, de ez úgy is sokkal komolyabb, mint amit Trump idáig felkínált volna Ukrajnának, hogy a szivárgások szerint ez csak – egyelőre nem ismert hosszúságú – ideiglenes nyugati védelmet jelentene egy későbbi orosz támadással szemben.