Március 6-án a teljes magyar sajtó egy olyan ügy fejleményeit követte, amely tovább terhelte az amúgy sem felhőtlen ukrán-magyar kapcsolatokat: a magyar hatóságok feltartóztatták az Ausztria és Ukrajna között rendszeresen közlekedő ukrán takarékbank pénzszállítóit és összesen 40 millió dollárt, 35 millió eurót, valamint 9 kilogramm aranyat foglaltak le, amelyeket azóta is visszatartanak.

Sorra szólaltak meg az érintettek: az ukrán külügyminiszter, a NAV, Szijjártó Péter, az ukrán nagykövetség, a Kormányzati Tájékoztatási Központ, a TEK, az ukrán takarékbank és a pénzszállítók ügyvédjei. A látványos TEK-es elfogásról fotó és videó is készült, amit Magyarország Kormánya a Facebookon is megosztott.

Ha a közösségi médiás számokat nézzük, az eset leginkább a Mediaworks portfóliójába tartozó bulvármédia felületein futott nagyot. Míg a 444 vagy a Telex beszámolóira csak néhány ezer – feltehetően a szokásos – olvasói reakció érkezett, addig a Bors, a Ripost és a Metropol posztjai jóval nagyobb elérést produkáltak.

A Ripost vonatkozó bejegyzésére a cikk írásakor 167 ezer, a Borséra közel 43 ezer interakció érkezett, a Metropol posztja pedig szerényebb, de így is jelentős, több mint 8200 interakciót (lájk+komment+megosztás) hozott. Mivel a Ripost-posztok átlagosan 50–200 interakciót kapnak, ez még a felső értéket alapul véve is nagyjából nyolcszázszoros növekedést jelent a megszokott eléréshez képest.

Ehhez látszólag elég volt, hogy KESMA-termékek egyoldalúan közvetítsék a magyar kormány álláspontját az „ukrán aranykonvojról”, és a dokumentumértékű felvételek helyett bombasztikus, néhol trehányan összerakott AI-generált illusztrációkkal kísérjék a beszámolókat az elfogásról.

A szokatlan viralitás mögött azonban volt más tényező is, nem csak az AI-képek.

Erre a Vastagbőr blog gyors­elemzése hívta fel a figyelmet: a blog a Ripost AI-generált képeit egy orosz dezinformációs művelet részének nevezte, és azt írta, hogy a poszt elérését 99 százalékban román és moldáv nevű „botok” pörgették fel. Szerintük ezek olyan álprofilok lehetnek, amelyeket korábban az oroszok a moldovai választások befolyásolására is használtak.

A posztjukból nem derült ki, hogy ezt milyen módszerrel állapították meg, ugyanakkor csatolták Frész Ferenc stratégiai kiberbiztonsági szakértő egyik elemzését, amely az információs műveletek módszerei között említi az úgynevezett amplifikációt: amikor koordinált bot-hálózatok és fizetett influenszerek segítségével rövid idő alatt tömegekhez juttatnak el egy üzenetet a közösségi médiában.

Az orosz befolyás mint magyarázat azután került előtérbe, hogy Panyi Szabolcs két nappal korábban a VSquare hírlevelében nemzetbiztonsági forrásokra hivatkozva arról írt: Vlagyimir Putyin politikai tanácsadókból álló csapatot bízott meg azzal, hogy Orbán Viktor oldalán avatkozzanak be az áprilisi választásokba. A meg nem nevezett források szerint a médiamanipulációs és más kampányokat Szergej Kirijenko, a Roszatom korábbi vezetője irányíthatja, akit korábban már több orosz befolyásolási művelettel is összefüggésbe hoztak, és akinek a neve a moldovai választások körül is felmerült.

Az orosz nagykövetség levélben utasította vissza a vádakat. Jevgenyij Sztanyiszlavov orosz nagykövet március 9-én Magyar Péternek címzett nyílt levelében azt írta: „Brüsszellel ellentétben Oroszország tiszteletben tartja Magyarország szuverenitását, nem avatkozik be a belügyeibe, és különösen a választási kampányába sem.”

Lehet, hogy Oroszország fújja a passzátszelet, de nem úgy, ahogy gondoljuk

Volt már a közelmúltban emlékezetes példa arra, hogy magyar közéleti posztok alatt feltűnően sok, hasonló - vélhetően ugyanahhoz az országhoz köthető - kamuprofil jelent meg. Ilyen volt például Varga Judit 2024 márciusában közzétett, hosszabb szünet utáni első bejegyzése, amely alatt szokatlanul sok vietnámi nevű felhasználó reagált. Hasonló jelenség volt megfigyelhető akkor is, amikor Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter meglátogatta a kórházban azt a nőt, akinek az újdörögi gyakorlaton egy kézigránát robbant fel a kezében: a poszt alatt akkor is tömegével jelentek meg a vietnámi profilok szimpátialájkokkal.

Ott azonban inkább az lehetett a cél, hogy bármi áron javítsák a kedvezőtlen smiley-like arányt, nem pedig az, hogy növeljék a poszt terjedését.

Mivel a „klikkfarmok” jelentős része Délkelet-Ázsiában működik, így ha egy poszt alatt tömegesen jelennek meg ilyen fiókok, az annak a jele, hogy valaki online szolgáltatásokon keresztül - gyakran feltört vagy újrahasznosított profilokkal - mesterségesen növelte egy oldal vagy bejegyzés elérését. Az ilyen szolgáltatások ma már néhány dollárért is elérhetők, és nemcsak saját oldalakhoz, hanem gyakorlatilag bármelyik közösségimédia-poszthoz lehet velük reakciókat vagy megosztásokat rendelni.

A Mediaworks-termékek Facebook-posztjaival kapcsolatban a Vastagbőr nyomán szintén felmerült, hogy a reakciók mögött egy regionálisan homogén, román/moldáv profilokból álló hálózat áll. Amit viszont nem piaci alapon szereztek be, hanem a Kreml irányítja.

Ezt a rendelkezésünkre álló eszközökkel nagyon nehéz egyértelműen bizonyítani.

A Vastagbőr egy nappal az események után, március 7-én közzétett posztjában mintegy 50 ezer gyanús interakciót említett, a cikkünk írásakor a Ripost bejegyzésére érkező interakciók száma pedig már közel 170 ezer volt. Ilyen mennyiségnél nagyon nehéz pontosan megállapítani a profilok földrajzi eredetét. (Bár léteznek erre kész szoftveres megoldások is, a megbízhatónak tűnő eszközök meglehetősen drágák.)

A Ripostnál megjelenő közel 170 ezres szám - amiből 137 ezer reakció volt, ami legalább ennyi egyedi felhasználót jelent - nagyságrendekkel több annál, amiről korábban a moldovai választások kapcsán írt a BBC. De még azoknak a hálózatoknak is a száz vagy ezerszerese, amelyekről a 444 vagy a Telex korábbi, fideszes trollhálózatokról szóló cikkei beszámoltak. Molnár Csaba, a Political Capital kutatásvezetője szerint egy több tízezres álprofil-hálózat működtetése és koordinálása jelentős erőforrást igényel, és egy-egy narratíva felhangosításához gyakran nincs is szükség ekkora volumenre. A kezdeti gyújtóhatást sokkal kevesebb, de jól összehangolt álprofillal is el lehet érni. Ha a téma és az üzenet találkozik az arra fogékony közönséggel, a terjedés már organikusan is beindulhat.

Akkor kik és miért kapták fel mégis ennyien az aranykonvojos AI-képeket?