1998-ban lufiztam először, a Garancsi-tó partján, a domboldalon ülve, miközben DJ Titusz a Ruffnecket játszotta a Freestylerstől. „Ilyen jó számot soha életemben nem hallottam” – gondoltam, aztán legurultam a dombról. 2024-ben Budapesten félmillió lufiból rendeztek kiállítást. Megnéztem, hogy érdemes-e elmenni rá, azóta is gurgulázik a szemem.
A volt köztársasági elnök a Liszt Ferenc Repülőtéren szelfizett.
Dehogy akarta ellopni, háborodott fel az alkalom szülte tolvaj, aki forgó kamerák előtt bukott le.
Néhány ezer évente fordulhatna elő ilyen, ha az ősidők kezdve minden héten lett volna lottósorsolás.
Rohadt nagy liba totyogott be a főútvonal közepére délután ötkor a csúcsforgalomban? Hát mit csináljon, nem tud szteppelni - sugárzik a megértés a bedugózódótt autósok arcáról. Köln, ahol élő ember nem járt soha, az egyik legkellemesebb város Európában, ahol a topmenedzserek is sörösüveggel a kézben lazulnak a parkban. Odaköltöztem, eljöttem, megírtam.
R.I.P. Magyarország legkirályabb települési útburkolata.
A rapper szerint szexuálisan nyomult rá az alkalmazottja, majd amikor nemet mondott, megzsarolta. A nő szerint West maszturbált, miközben beszélgettek.
Pedig nem lehet minden évben menetelni.
Őrsi polgármester játékos húzással vágta át a gordiuszi csomót.
This man is no ordinary man. This is Mr. F G Magánember.
Olyan helyen talált szabadságot, ahol talán még senki, és olyan mondatot kanyarított róla, mint még senki.
És felkérdezte azokat, akik a TISZA-listával szemeznek: „Hajlandóak rájuk bízni ismeretlenül saját sorsukat? És a családjukét? A hazájukét? Annyi elég, hogy a Péter szerint rendes, jó emberek??”
Merész próbálkozás.
Szerencsére az internet nem felejt!
Ezzel nem tud több kenyeret adni az unokáinak.