A gyerekvállalás támogatására csiliárd forintot költenek közpénzből, azonban a legalapvetőbb segítséget nem adja meg az állam: a magyar törvények nem segítenek mindenkit, aki gyermeket szeretne.

Hát nem veszi észre a sok félkegyelmű, felelőtlenül halogató önző magyar nő, hogy hiába segít nekik a kormány, kifutnak az időből, gyermektelenül dögölnek majd meg, és romlásba döntik az országot, mert felesleges hülyeségekkel töltötték az értékes termékeny éveiket?!

Forradalmi időket élünk! Demográfiai forradalom hevületében ég az ország! Megkezdődött a középosztály gyermekvállalási forradalma, a Matolcsy György által beharangozott baby boom! Megjött a nők szülési kedve! Nem tudtad?

Levelet hozott a posta. A miniszterelnök gondolt egyet: „Gyed extrával kampányoljunk? Megírom.” Elő is kapta valamilyen úton-módon a Magyar Államkincstár adatbázisát, és uccu neki, négy pontba szedve megszületett a levél. A levél, melyből év végén mindenki megtudhatta többek közt, hogy bevezetik a gyes melletti munkavégzést. Szépen ki is fért egy oldalra, még a fotónak is marad hely a lap tetején, ahonnan maga Orbán Viktor tekint megszokott félmosolyával az egyszeri választópolgárra. Ha lett volna több hely, biztos azAdatlapon is leírták volna, hogy a gyes melletti munka bevezetése azért annyira nem forradalmi gondolat, sőt, ők maguk voltak, akik tekintélyes mennyiségű munkavállaló anyát szorítottak sarokba, mikor 2011-ben ezt az akkor létező megoldást egyszerűen betiltották.

Az országgyűlés kedden megszavazta az egészségügyi törvény módosításai közé bújtatott KDNP-s javaslatot, amelynek következtében március közepétől csak három vér szerinti gyerek, vagy negyvenéves kor után és a beavatkozás árának kifizetésével kérheti bárki is a művi meddővé tételét.

Mit csináljon egy szegény kormány, ha már végképp kifogyott az ötletekből, hogyan vegye rá a makacskodó párokat a gyerekcsinálásra? Nem vált be semmi, a pénz már nem elég? Kitalálnak inkább valami szokatlant, valami szexit. Cikinek tartod a magyar kormány erőfeszítéseit, hogy növelje a gyermekvállalási kedvet? Mai posztunkból kiderül, hogy a Táncválasztó, Párválasztó világviszonylatban igenis megállja a helyét!

Fogy a magyar! Nyílik a pénzcsap. Ömlenek a milliárdok: hároméves gyes, családi adókedvezmény, szocpol, munkahelyvédelem, gyed extra és sorolhatnánk még. Az elmúlt három évben egyre többet költünk egyre kevesebb gyerekre, egyre többe kerül gyerekvállalásra bírni valahogy a derék középosztálybeli fiatalokat, ráadásul úgy látszik, nem sok az eredménye, a megjósolt baby boom elmaradt.

Egy ilyen hagyománytisztelő társadalomban természetes, hogy a gyerek helye az anyja mellett van, a nők átlagosan öt évet töltenek otthon a gyermekeikkel. A házimunka az asszony dolga, bár lassan-lassan a férfiak is egyre több időt töltenek fizetetlen otthoni munkával. Most már akár napi fél órát is. A férfiak gyakran azt várják el feleségüktől, hogy anyjukhoz hasonló utat járja: ha az anyjuk sokáig volt otthon velük, a nejüknek is ezt kell tennie, mert ezt tartják helyesnek és természetesnek – mondja egy kutató.

Ha a parlament elfogadja a javaslatot, akkor meddővé tételt a jövőben csak az kérhet, aki ennek a költségeit vállalja, elmúlt negyvenéves, vagy három gyermeke van.

Mentesülnének a diákhitel egy részének visszafizetése alól azok az egyetemi, főiskolai hallgatók, akik tanulmányaik idején gyermeket vállalnak. Konkrétumok még nincsenek

Minél okosabb egy nő, annál kevésbé akar gyereket.

Rengeteg nő életét mérgezi a kétség, hogy kifut az időből és nem lesz képes teherbe esni, mire elérkezettnek érzi az időt a gyermekvállalásra. A nők termékenysége kapcsán számos tévhit él a köztudatban, ezeket cáfolja az Atlantic Magazineban most megjelentetett cikkében Dr. Jean Twenge, aki statisztikák tucatjait böngészte végig, hogy igazolni tudja: a 35-40 éves nők sokkal termékenyebbek, mint gondolnánk. A harmincas éveinkben gyakorlatilag változatlan az esélyünk a teherbeesésre, csak negyvenéves kor felett kezd el radikálisan csökkenni a nők termékenysége.

Súlyos tévedés a nőket hibáztatni a későbbre tolódott gyermekvállalásért, és hogy kevesebb gyermek születik a prognosztizáltnál.

A demográfus aggódik, és nemcsak egyszerű magyarázatot, keretet ad a számok értelmezéséhez, de alakítja gondolatainkat, világképünket is.