A korosodó író-rendező azoknak készítette a Rifkin fesztiválját, akik nemcsak őt szeretik, hanem egyébként is azt szeretik, amit ő szeret. Ráadásul terítéken van még az élet értelme is, csak hogy ne aprózzuk el.
Az EP-képviselő arra kéri „Brüsszel urait”, hogy „ha kicsit is érdekli őket a jogállam valódi védelme”, akkor nézzék meg „a jogállamiságra brutálisan rátámadó Gyurcsány-féle tömeges rendőrterrort bemutató filmet”.
A hétköznapjait is úgy élte, mint a Gucci-vezért megölető Patrizia Reggiani. Azt mondja, egy percre se esett ki a szerepéből, kicsit meg is borult tőle.
Hol a mese? Hol a mágikus realizmus? Mi a jó abban, ha egy felnőtt férfi 169 percen keresztül úgy bámul, mint egy különösen értetlen borjú? Hogy csinálhat egy nő a metoo idején filmet egy hagyományos értelemben vett pasiról?