A Pinokkióért nem, de az Elvisért megkapta az elismerést.

Egy órája néztem a 129 című filmet, amiből már csak 26 perc volt hátra, amikor még mindig nem értettem, ki kicsoda, mit akar, milyen idősíkban vagyunk, mi történik és mi a végcél.

Végre egy valódi újkori kalandról forgattak kalandfilmet Magyarországon. Más kérdés, hogy a Hadik jó-e.

Vicsorogva, ádáz tekintettel nyomják a huszárok, ebből még valami nagyszabású is kisülhet.

A BAFTA-díjak történetében még soha nem kapott ennyi elismerést nem angol nyelven forgatott film.

Ritkán látunk akkora színészi alakítást, mint amit Cate Blanchett nyújt a Tár című film manipulatív, közben saját démonai elől menekülő sztárkarmestereként. Az biztos, hogy a film a kurrens kulturális viták közepébe talál, de milyen megnézni?

Tényleg Oscart érhet a film, amiben a háromszáz kilósra maszkírozott Brendan Fraser izzadva és fuldokolva eszi a rántottcsirkéket egy papírvödörből, miközben odakint folyamatosan szakad az eső?

„Lehet a művészet politikamentes, lehet a film politikamentes az agresszió politikája idején, amikor totális háború van?”

A Rust forgatásának folytatásán a továbbiakban „régi és új stábtagok” dolgoznak majd, Hutchins helyére pedig Bianca Cline került.

Mert „aki azt megnézte, másnap indult volna, hogy Mel Gibson oldalán a skótok szabadságáért küzdjön.”

Michael Jackson anyja, Katherine Jackson kifejezetten örül, hogy a projekt családon belül marad, úgy fogalmazott, „csodálatos látni”, hogy Jaafar „továbbviszi a Jackson-örökséget”.

Pénteken mutatták be a Freeszfe végzős filmrendezőinek és operatőrinek vizsgafilmjeit. Mindegyikben volt valami szerethető.

Erős mezőny indul a legjobb rendező és a legjobb női és férfi főszereplők díjáért is.

Mármint az az erősen fikciós film, ami túl mélyre mászott Marilyn Monroe vaginájába.

„A hősiességnek és a magyar kiállásnak egy egészen elképesztő példája Mohács” – állítja a nyughatatlan tehetség.