A több tízezres tüntetések, brutális rendőri fellépés, parlamenti verekedés és a kilátásba helyezett nyugati szankciók után elfogadott grúz ügynöktörvény sok hasonlóságot mutat a tavaly decemberi magyar „szuverenitásvédelmi” törvénnyel.

Bevert fejű ellenzék, halálosan fenyegetett aktivisták, külföldre költözésen gondolkodó újságírók, vízágyúk, parlamenti verekedés. A hatalom még a választások előtt át akarta nyomni a törvényt, ami miatt bedühödött Amerika, és az uniós integrációnak is vége lehet. A grúz politika nagyon sok hasonlóságot mutat a magyarral.

A magyar miniszterelnök tizenegy évvel ezelőtt még mostani barátai legnagyobb ellenségének, Miheil Szaakasvilinek kampányolt Grúziában. Azóta minden máshogy van, ám az kétséges, hogy az „orbanizálódó” kaukázusi állam épp orbáni segítséggel kerülhet közelebb Európához.

Tbiliszi rengeteget tanul Budapesttől, de merre vezet vajon a legrövidebb út az EU-ba? A grúzoknak egyetlen árva szövetségesük maradt az Európai Unióban, de hogy ez a szövetséges tényleg sokat segíthet-e rajtuk, az kérdéses.

Van egy ország Európában, amelyet több mint egy évtizede irányít ugyanaz a politikai erő. Ez a politikai erő most durva egyensúlyozásra és lavírozásra kényszerül, és kicsit sem érdekelt abban, hogy Oroszország vesztesként kullogjon ki Ukrajnából. Az ország, amelyről szó van: Grúzia.

A tüntetések folytatódnak.

A parlament kormánypárti elnöke a Velencei Bizottsághoz fordult az „amerikai”-nak csúfolt „oroszos” civiltörvények ügyében, ám a tiltakozások folytatódnak Tbilisziben. Sokan már most a Majdanra asszociálnak.

Az egykori elnök elszámította magát, elképzelhető, hogy évekre börtönben marad Grúziában.

Az ellenzék szerint a kormánypárt elcsalta az október végi választást. Egyre harciasabbak a megmozdulások Georgia fővárosában.