Elképedtek, de folytatják.

Kire érdemes figyelni a kortárs magyar zeneszerzők között? Ezt persze lehetetlen megmondani, de sok szép régi zene meghallgatása közben azért el lehet gondolkodni a kérdésen.

Indul a Zajszűrő, a 444 klasszikus zenei koncertajánlója.

Milyen fiatalon alkothat valaki remekművet? Van-e egy életkor, mely után már kihagy a kreativitás? És létezik-e létezik-e a zenében valami sajátos késeiség, amely általában a halálhoz közel írott művekre jellemző?

A Harcos Szar dobosából lett a neoklasszikus zene sztárja, aki Tarr Béla kocsmajelenetéből komponált zseniális albumot. Ólafur Arnalds zeneszerzővel az új csodahangszeréről is beszélgettünk.

Dubóczky Gergely volt asszisztense Kocsis Zoltánnak, Fischer Ivánnak és Fischer Ádámnak, vezényelte szinte az összes jelentős zenekart, pár éve pedig megalapította saját zenekarát, a Budapest Sound Collective-et.

50 éve még attól tartottak, hogy a kortárs zene és a hangversenytermek közönsége végleg elszakadt egymástól. Mára kiderült, hogy ez nem igaz, de ehhez a zenetörténet vége és komoly piaci változások is kellettek.

Hajlamosak vagyunk a nagy zenészeket nagy embernek is tartani. De mit lehet kezdeni azzal, ha kiderül, hogy az utóbbiból semmi sem igaz?

Beethoven és Mozart volt a legjátszottabb, de szépen tört előre Bach is tavaly. Számos magyar sikert is hozott a tavalyi év, a legtöbb koncertet adó zongorista például Várjon Dénes volt.

Egy macska mondja el.

Budapesten járt Joyce DiDonato, napjaink egyik leghíresebb opera dívája. Ha mindenki így tudna énekelni, a zenekritikusoknak nem lenne munkája.

A Brandt Brauer Frick Ensamble zenéjét hallgatva nem lehet eldönteni, hogy a Zeneakadémiára vagy a Parádé Bónuszra jönnek-e legközelebb koncertezni.