Ők találták fel az egyéni szabadságjogokat és a liberalizmust, mégis királyszerű elnököt ültettek maguk fölé. De nem eléggé királyszerűt. Franciaországban nincs megélhetési válság, a szociális háló a világ legerősebbjei között van, mégis mindenki frusztrált. A hülye rendszernek ehhez nem kevés köze van, de annak is, hogy a franciák nagymenőként gondolnak saját magukra, miközben alig teljesítenek jobban a lenézett mediterrán nyelvrokonaiknál.
Teddy Riner személyében az egyik legnépszerűbb francia sportoló is ringbe száll, és még mások is beszállhatnak a versenybe. Pedig a mezőnynek ilyenkor már inkább szűkülnie kellene, de egyelőre nem látni, ki győzhetné le a szélsőjobbot.
E pillanatban egyetlen normális bal-vagy jobboldali jelölt sem jutna be a második fordulóba, sőt egyre nyílik az olló a rasszista populisták és a centristák között.
A Nelson Mandela Gimnázium az október eleji diáktüntetések alatt gyulladt ki, november közepén nyithatják meg újra a tantermeket.
A fideszes média napok óta magyarázza, miért lenne jó, ha Orbán elhagyná a magyar politikát és a választóit, de most úgy tűnik, nem sok esélye van a főtitkári pozícióra. Már meg is van a fideszes narratíva, hogy ez miért jó.
A francia tüntetések és zavargások mögött mély gazdasági válság húzódik. Nem igaz, hogy a francia állam keveset költene az állampolgáraira, csak nagyon aránytalanul teszi, a fiatalok rovására. Közben a nemzetközi kötvénypiac büntetni kezdett, ami egy pusztító spirálba lökheti az országot.
Más jelölt nem volt.
A megélhetési válság és az oktatás állapota miatt utcára vonuló százezrek követeléseit elhomályosította a több városban elszabaduló erőszak, miközben a rendőrség felkészületlensége politikai válságot idézett elő, a történteket pedig a migrációról szóló vitába is beemelték.
A rendfenntartók elvesztették az irányítást, a belügyminiszter benyújtotta a lemondását, a városvezetők a kormányon kérik számon az eszkalációt.
Arra is figyelmeztetett, hogy „soha nem szabad összekevernünk a jogos követeléseket támasztó tüntetőket azokkal, akik romboltak, rongáltak és fosztogattak”.
A „melonizációval” is próbálkozó Le Pen új gazdaságpolitikája azonban azoknak a választóknak az érdekeivel kerülhet szembe, akikre a pártja a leginkább támaszkodik. Az ellentmondás az egész európai nacionalizmus jövőjét meghatározhatja.
A középiskolások tiltakozásából több párt is próbál profitálni, miközben az oktatás problémája is a francia gazdaság helyzetére vezethető vissza. Rövidtávon a szélsőséges pártok profitálhatnak ebből, de mindenki számára buktatókat is rejtenek a tüntetések.
Antiszemita üzeneteket tulajdonítanak Jordan Bardellának, a szélsőjobboldali RN politikusának. Ami akkor is kellemetlen lehet Le Pen pártjának, ha ezek több mint tíz éve történtek. Bardellának egyébként sincs jó időszaka, amióta Le Pen ítéletét enyhítették.
A Marine Le Pen-féle szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés és szövetségesei rekordot jelentő 14 mandátumot szereztek.
Van, ami még az oroszbarát internacionálé kulcsfigurájának is sok: el a kezekkel az Auchantól!