A pécsi Heindl Péter évek óta küzd a kormányzati plakátkampányok ellen. Különösen zavarja, amikor a kormány iskolai területen hirdeti, hogy az ellenzék háborúpárti. A férfi pere arról is szól, hogy meddig tart a véleménynyilvánítás szabadsága.
Nem mindenki rohant el, van, aki inkább felcipelt egy létrát majdnem a Rózsadomb tetejére.
Azzal a gyanúval, hogy átragasztott egy nemzeti konzultációs plakátot. Házkutatást is tartottak nála.
Egy úszásoktató, aki mécsesekkel tiltakozott az egyetembezárás ellen, egy aktivista, aki propaganda-plakátokat tépkedett. Emberek, akik a rendőrségen vagy bíróságon végezték, mert felléptek az állammal szemben.
Wittinghoff Tamás szerint ez „a legócskább »komcsi« időszakot idézi”.
Csonka László azt mondta, a plakátok hazugak, és arra a bírósági döntésre hivatkozott, amit 2015-ben hoztak a Fidesz menekültellenes plakátjait megrongáló aktivisták ügyében.
Feldobták az egyre unalmasabbá váló plakátok hangulatát.
Volt minden: zsidózás, anyázás, ütés, menekülés.
A reformhirdető plakátok ugyanarra a sorsra jutottak, mint a bevándorlóellenes reklámok.
Egy bíróság kimondta, hogy ez alapjog.
Minden egyes forintot megért kihelyezni őket.
Magyarország 2015, de akár 1955 is lehetne.
A közbiztonság és a közrend fenntartása ezt követeli.