Ukrajna a Krím megszállásakor elveszítette flottája nagy részét, a totális háború kezdeti szakaszában pedig újabb csapások érték a Fekete-tengeren. Ám utána jött a fordulópont, a Moszkva cirkáló elsüllyesztése, majd 2023-ban felgyorsultak az események. Elemzés, első rész.

Ukrajna támogatása a mélyponton van. Hogy mennyire tud a Nyugat elmozdulni innen annak érdekében, hogy Kijev ne veszítse el a háborút, az attól is függ, hogy a közvélemény miként látja az esélyeket. A 2023-as év fontos tanulsága, hogy ez az eseményeket elemző szakértők, újságírók, kommentátorok felelőssége is.

Elillant a háború gyors befejezésének esélye, hiszen Oroszországra nem sikerült nagy vereséget mérni, viszont Ukrajna sem fog kapitulálni. Miben kell fejlődnie az ukrán hadseregnek, és miben van hiánya?

Már tudjuk, mit gondol Valerij Zaluzsnij főparancsnok. Az ukránok villámháborús kísérlete kudarcba fulladt. Ahhoz, hogy képesek legyenek a megerősített orosz védelem leküzdésére, átfogó haditechnikai és kiképzésbeli változásokra van szükség. Ez viszont nem megy egyik napról a másikra.

Rácz szerint aki ezt tagadja, az elnyomók oldalán áll.

Putyin beszél, a magyar miniszterelnök idegesen izeg-mozog.

Ma már közhelyszámba megy, hogy az oroszoknak volt idejük felkészülni az offenzívára, de vannak más okok is. A nyugati kiképzés önmagában nem csodafegyver, az ukrán hadsereg csak korlátozottan képes összfegyvernemi műveletekre. Ezenfelül súlyos logisztikai problémákkal is küszködik.

A kormánymédia kedvenc biztonságpolitikai megmondóemberét Donbaszba vitte az orosz védelmi minisztérium, hogy onnan „tudósítson” a háború állásáról. Riportjaiból egy alternatív valóság rajzolódik ki, ahol Ukrajna az agresszor, az oroszok csak segítenek. Az ilyen propagandautaknak százéves hagyománya van Oroszországban.

Furcsa lenne, ha a nagyszabású ellentámadás alkalmából váltak volna ostobává hirtelen. A műveletek első szakasza utáni stratégiaváltás, az azóta megfigyelhető konzisztencia és a fokozódó eszkaláció mutatja: az ukrán vezetés hisz a sikerben, az orosz vonalak áttörésében.

A június elején indult ukrán ellentámadásról egyre több értékelés jelenik meg, amelyek csalódást keltőnek írják le az eddigi eredményeket. Ezzel kapcsolatban azonban érdemes áttekinteni, hogy valójában mit tudunk, és mit nem.

A puccs véget vetett a Wagner csoport és a Wagner-modell működésének abban a formában, ahogyan eddig ismertük, de már nem az a kérdés, hogy mi lesz Jevgenyij Prigozsinnal és serege maradványaival, hanem az, hogy mi fogja betölteni a helyüket az érdekeit érvényesíteni igyekvő orosz állam eszköztárában.

A Newsroom legújabb adásában Rácz Andrással és Király Andrással próbáljuk értelmezni, hogy mi is történt a hétvégén Oroszországban. Mi vezethette Prigozsint arra, hogy orosz városokat foglaljon el, mi lehet a Wagner és Prigozsin sorsa a talán puccsnak indult zendülés után, hogy jött ki Putyin a helyzetből? És szó lesz arról is, hogyan halad az ukrán ellenoffenzíva.

Az elemző a hazai szereplőknek is azt javasolja, készüljenek alternatív forgatókönyvekre.

A szakértő nem látja jelét annak, hogy a moszkvai elit átállna a Wagner-vezér oldalára.

Az ukrán hadsereg létszámban, morálban, felkészültségben, felszerelésben és fegyverzetben is fölényt élvez a megszálló orosz erőkkel szemben, mindezt azonban hiba lenne a siker automatikus garanciájának tekinteni.