Olha és Tarasz eddig az egyetlen házaspár, aki együtt harcolt az ukrajnai háborúban. Történetük jól szemlélteti az ukrán társadalomban lévő, napról napra mélyebb szakadékot.
Ott támadnak, ahol minek, ahelyett, hogy védekeznének, ahol muszáj volna. Rosszul kiképzett, motiválatlan katonák, alkalmatlan vezetés. Valószínűleg az általános mozgósítás sem javítana a helyzetükön.
Az orosz erők a héten nagy lépéseket tettek azért, hogy ezt a csatát megnyerjék, Liszicsansznkál is átkarolással fenyegetik a talán már a visszavonulásra készülő ukránokat. De ez a győzelem nem jelent áttörést a háborúban.
A háború legnagyobb csatája közben tisztogatásba kezdtek az orosz hadvezetésben, távozhat az ejtőernyős erők és a déli katonai körzet főparancsnoka is. Pedig a fronthelyzet a héten orosz szempontból kedvezőbben alakult.
Miközben az oroszok minden erejüket Szeverodoneck bevételére összpontosítják, az ukrán hadsereg újabb frontot nyitott. A nagy donbászi csata döntetlenre áll, az oroszok kimerültek, az ukránok nem kevésbé. Nyugodtabb időszak jöhet.
Közben az ukrán hadsereg Harkivnál készül ellentámadásra, ezúttal keleti irányba, hogy megzavarják az orosz utánpótlási vonalakat és elvonják a Szlovjanszkot támadó orosz alakulatokat.
A diplomáciai fronton viszont komoly sikereket értek el az ukránok, az európai vezetők hosszú távú támogatást ígértek. Erre szükség is van az oroszok anyagi erőfölényének ellensúlyozásához.
Anyagháborúvá alakult az oroszok ukrajnai inváziója, amiben érvényesül az orosz hadsereg anyagi erőfölénye. Ezen a nyugati fegyverszállítások változtathatnak.
Közben az ukrán védők még a város központjában is kitartanak, mert az oroszok egyelőre ódzkodnak bevetni gyalogságukat. Így leginkább csak bombázzák a várost.
Az orosz tüzérség elkezdte lerombolni a várost Liszicsanszkkal összekötő hidakat. Ezzel azonban nemcsak a kisszámú védő, hanem saját további támadásuk útját is elvágják.