transzparencia

Varga Judit: A titkolózás nem lehetetleníti el a polgárok tájékoztatáshoz való jogát?

Releváns kérdést tett fel az igazságügyi miniszter.

A kormány korlátozhatja a cégadatok megismerését

Olyat rejtettek a költségvetési salátatörvénybe, ami alapján fizetősek lesznek a cégadatok, és havonta csak meghatározott alkalommal lehet azokat megnézni.

A korrupciókutatóknak hála értelmes struktúra (például nyertesek!) szerint váltak kereshetővé a közbeszerzések

A Corruption Research Center Budapest egyelőre a 2005-2017 közötti időszak 190 ezer szerződéséből készített adatbázist.

Az atomminiszter szerint nem a magyar kormányon, hanem az oroszokon múlik majd, hogy oligarchák építik-e a paksi erőművet

Süli János biztos abban, hogy Paks II. akkor is megépül, ha tavasszal az ellenzék nyer a választásokon.

Szijjártóék előbb letagadták, hogy aláírtak volna valamit a Gazprommal, majd megváltoztatták az egyezmény típusát, hogy ne kelljen kiadniuk

A kormány az átláthatóságról: 凸( ͡° ͜ʖ ͡° )凸

Az adatvédelmi hatóság a civilellenes törvényt vizsgálva arra jutott: szélesíteni kellene az adatok közzétételére kötelezettek körét

Nemcsak a külföldről érkező finanszírozás átláthatósága lényeges, hanem a belföldi (vállalati, állami vagy politikai szférából érkező) támogatások transzparenciája is – írja a NAIH.

Szijjártó Péter egy kommentelő szintjén érvelve magyarázta el, miért gyanítják mindig Soros Györgyöt a bírálóik mögött

Azért vizsgálnák ki az NGO-kat, mert a külügyminiszter szerint az állami szférában is jogosan várják el a transzparenciát. Ehhez képest a kormány folyamatosan azzal érvel, hogy a nyilvánosság keltette viták miatt nem tud kormányozni.

Zavarosban halászik a Google, a Microsoft és a Yahoo?

A megtévesztő European Privacy Association (kb. Európai Magántitok Szövetség, EPA) név alatt lobbizik saját érdekeiért a Microsoft a Google és a Yahoo - állítja az uniós transzparenciáért küzdő Corporate Observarory Europe (CEO). A brüsszeli civil szervezet szerint a három technológiai óriás az uniós adatvédelmi szabályozás kapcsán a fent nevezett szövetség mögé bújva iparági érdekeiket képvisel. Teszi ezt annak ellenére, hogy az EPA nem tüntetett fel egyetlen céges támogatót sem tagjai közt az uniós lobbi regiszterben.

Mindez azért kifogásolható, mert a regiszterben szereplő érdekképviseletek vállalják, hogy felfedik ki pénzeli őket, milyen célokat szolgálnak és milyen ügyfeleknek végeznek lobbi tevékenységet. Az EPA az agytrösztök, kutató intézetek és akadémiai szervezetek között van számon tartva a lobbi regiszterben és azt állítja magáról, hogy mindössze 10 magán (nem céges) tagja van. Ezzel szemben a EPA igazgatója Pietro Paganini újságírói kérdésre megerősítette, tagjaik közt tartják számon a Googlet, a Yahoot és a Microsoftot.

Olivier Hoedeman, a CEO képviselője szerint átnézve a EPA tevékenységét világosan látszik, hogy a személyes adatok védelmének enyhe szabályozása mellett szállnak síkra, ami arra utal, hogy az informatikai cégek érdekében lobbiznak. Mint ahogy az is, hogy a szervezet oldalán nemrég még évi 10 ezer eurós tagsági díj szerepelt, amiről nehéz elképzelni, hogy aggódó magánszemélyek fizetnék ki.

Az átláthatóságért harcoló szervezet vezetője szerint az EPA neve megtévesztő módon azt a benyomást kelti, hogy a magántitok és a személyes adatok védelmét támogatja, miközben valójában éppen ellenkező érdekeket képvisel. Ráadásul a CEO-nak bizonyítékai vannak arra is, hogy az EP szoros kapcsolatokat ápol két másik lobbi céggel, a Competere Geopolitical Managementtel és a DCI Group-al, amelyekkel karöltve iparágbarát adatvédelmi szabályozáson dolgoznak. Ez a jogvédők szerint aláássa az európai polgárok online szabadságjogait.

A EPA vezető Paganini ezzel szemben visszautasítja a vádakat, szerinte az EPA ugyan figyel a tagjai ötleteire és aggodalmaira, de jelentéseit függetlenül készíti el. A lobbiszervezet képviselője szerinte az, hogy a uniós lobbi regiszterben nincsenek feltüntetve a támogató cégek, mindössze tévedés. A fentieket ráadásul a három tech óriás közül egyik sem óhajtotta kommentálni a sajtó megkereséseire.

Az EUrologus pedig azon mereng – miközben maga is elkötelezett a magántitok online védelme mellett – hogy vajon hány olvasója nézte át pl. a Facebook, vagy a Google ingyenes szolgáltatásainak adatvédelmi nyilatkozatait, vagy az internetes webáruházak felhasználási feltételeit. Ugyanis fontos, hogy a civil szervezetek aggódnak adataink védelméért, de azért mégiscsak az lenne a jó, ha egy kicsit mi is odafigyelnénk, hogy kivel milyen adatot osztunk meg.

Az EU korrupciós csúcstartói a balkániak

Tízből hét megkérdezett magyarországi vállalatvezető rendszeresen szembesül korrupcióval a gazdasági életben, illetve a közszférával ápolt kapcsolatai során. Többek között ezt a – sajnos - nem túlságosan meglepő állítást tartalmazza az Ernst&Young audit cég kedden közzétett jelentése. Magyarország a 36 vizsgált ország közül a hetedik legkorruptabb. A vállalatvezetők véleménye egybecseng a Transparency International által készített 2012-es Korrupció Értékelési Indexének eredményével. A TI értékelése Magyarországot a 27 uniós tagállam közül a 19. helyre, tehát az alsó egyharmadba sorolja.

Brüsszelben azonban nem a magyarok évek óta változatlan helyzete keltett feltűnést, hanem az, hogy az Ernst&Young felmérés szerint a most nyáron csatlakozó horvátoknál tizből kilenc, a 2007 óta eurózóna tag szlovénoknál pedig gyakorlatilag az összes megkérdezett korrupciós tapasztalatokról számolt be. Ezzel az eredménnyel Szlovéniának még Kenyát is sikerült alulmúlnia. A két nyugat-balkáni ország teljesítménye komoly háborgást váltott ki. Horvátországot a csatlakozási tárgyalások megkezdése óta rendre minden évben felszólítják az uniós intézmények, hogy lépjen fel a szervezett bűnözés, a feketegazdaság, az adóelkerülés és a hivatali visszaélések ellen. Bár az Európai Bizottság legutóbbi, 2012-es állapotjelentése azt írja, hogy a horvátok rendelkeznek a korrupció ellenes küzdelem intézményi és jogi feltételeivel, arra a Bizottság is külön felhívja a figyelmet, hogy a végrehajtással gondok vannak. Kérdés, hogy mi lesz akkor, ha a horvátok teljes jogú tagként idén júliusban megszabadulnak az állandó ellenőrzési és jelentéstételi kötelezettségtől.

Valószínűleg az, ami Szlovéniában lezajlott a 2004-es csatlakozás óta: az ország a csatlakozás óta eltelt évben visszaesett a Transparency International által készített felmérésben. 2007-ben, az euró-csatlakozás évében a szlovénok még az egész előkelő 27. helyen álltak, az egész régiót maguk mögé utasítva. A tavalyi évre sikerült 10 helyet rontaniuk ezen az eredményen, ami nehezen jellemezhető fejlődésként. Ráadásul az ország a pénzügyi összeomlás szélén áll, és a szlovén bankszektor behajthatatlan adósságállományát 6,8 milliárd euróra becsülik. Persze, nem lehet tudni, hogy tényleg ekkora-e az adósságállománya, hiszen a már idézett Ernst&Young jelentés szerint a szlovén vállalatok tendenciózusan hamisítják a mérlegüket, és feljavítják a vállalati eredményt.

Csalt a Csalásellenes Hivatal egy belső jelentés szerint

Jogsértő volt az Európai Csalásellenes Hivatal (OLAF) eljárása a Dalligate néven elhíresült ügyben. A testület eljárást vizsgáló felügyelőbizottsága szerint az OLAF az Európai Emberi Jogi Egyezményben foglaltak megsértésével hallgatta le a volt máltai biztos környezetében mozgó lobbisták, illetve az ügyben később tanúként kihallgatott személyek telefonbeszélgetéseit. Mindez abból a ma kiszivárgott jelentésből derül ki, amelyet eddig a felügyelőbizottság tagjain kívül kizárólag a Bizottság, az EP és a Tanács elnökei láttak. (Korábbi írásunk erről itt.)

A jelentés azt is megállapítja, hogy Giovanni Kessler, az OLAF főigazgatója gyakorlatilag kézi vezérléssel irányította a nyomozást. Személyesen részt vett több tanú kihallgatásán és a helyszíni szemléken. Ezt akár pozitívan is értékelhetnénk, csakhogy az ún. belső ellenőrzések alkalmával, amikor az OLAF az uniós intézményekben folytat vizsgálatot, a hivatal főigazgatója jogosult elbírálni az eljárási túlkapásokkal kapcsolatos panaszokat. Márpedig nehezen tekinthető úgy pártatlan panaszhatóságnak valaki, hogy maga is részt vesz a panasszal érintett eljárásban.

Az eljárást időközben az OLAF-tól megöröklő máltai bíróságon is zajlanak az események. Az egyik vádlott, Gayle Kimberley, az ügyben érintett Swedish Match dohánygyár lobbistája vallomásában azt állította, hogy júniusban az OLAF nyomozói egyhuzamban hét órán át faggatták, majd a kihallgatáson jelen lévő Kessler ebédelni hívta őt. Az ebéd alatt egy asszisztens legépelte a kihallgatáson készült felvétel-részleteket, majd Kessler nyomást gyakorolt rá, hogy ezt aláírja, anélkül, hogy lehetőséget kapott volna a leírtak átnézésére. Az OLAF verziója szerint Kimberleynek volt ideje átnézni a vallomását, amelyet hónapokkal később egy ügyvédei jelenlétében tett második kihallgatáson megerősített.

Az egyre kuszábbá váló nyomozás könnyen az OLAF igazgatójának székébe kerülhet. Az Európai Parlament Költségvetési Ellenőrzési Bizottságának befolyásos tagja, a Hivatal reformjáról épp jelentést készítő német Ingeborg Grassle már ki is jelentette: ha bebizonyosodnak a vádak, Kesslernek mennie kell. Márpedig ha Kessler bukik, és megkérdőjeleződik a John Dalli, korábbi egészségügyi biztos elmozdításához vezető eljárás, akkor az Európai Bizottság elnöke is kínos helyzetbe kerülhet. Barroso ugyanis az OLAF jelentésében foglaltakra alapozva tette ki a máltai biztost, anélkül, hogy annak érdemi lehetősége lett volna a vád és az ellene szóló (úgy tűnik gyenge lábakon álló) bizonyítékok megismerésére.

Ezt találtuk a cink.hu forráskódjában

Semmit. A cink ugyanis nem vette figyelembe a Magyar Flashmob Kamara azon ajánlását, hogy az webkikötők forráskódjukban jelezzék, ki áll mögöttük.

A korrupció férge rágja Európát

Azok a tagállamok melyeket leginkább megfektetett az utóbbi évek gazdasági válsága jelentős átfedésben vannak az Unió legkorruptabb országaival - így összesíthetőek az átláthatóságért harcoló Transparency International (TI) Korrupció Érzékelési Indexének az EU-ra vonatkozó megállapításai.

A TI ezért arra szólítja a kormányokat, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb erőfeszítéseket tegyenek a közintézményekben a korrupció, kenőpénzek elfogadása és a politikusok és döntéseik pénzekkel történő manipulálásával szemben. Huguette Labelle, a Transparency International igazgatóságának elnöke  szerint a korrupció csökkentése érdekében hatékony lobbiszabályozásra és tisztességes pártfinanszírozási rendszerre van szükség, átláthatóvá kell tenni a közpénzek felhasználását, a közhatalmat gyakorló szervek működésének pedig számon kérhetőnek kell lennie.

Cobus de Swardt, a TI ügyvezető igazgatója az Európai Uniónak üzenve azt mondja: a világ vezető gazdaságainak példával kell elől járniuk, biztosítva, hogy intézményeik teljesen transzparensek és vezetőik beszámoltathatóak legyenek.

Az EU helyzete azért különleges a korrupció kapcsán, mert miközben olyan tagállamai mint Dánia, Finnország és Svédország és Hollandia a világ “legtisztább kezű” államai, addig Románia a 66., Olaszország a 72., Bulgária a 75., Görögország pedig a 94. helyet foglalja el a 174 országot tartalmazó Globális Korrupció Érzékelési Indexen. Az EUrologus szerint ebből világosan látszik, hogy az EU eddig nem volt képes olyan hatékony közösségi válaszokat adni, melyek nyomán az Unió egészében teret veszít a korrupció. Erre a TI jelentése szerint különösen nagy szükség van a válságra adandó válaszok között.

A korrupció aggasztó mértékét igazolja, hogy az Eurostat felmérése szerint a görögök 98 százaléka szerint a korrupció az egyik legégetőbb problémája az országnak. Az Európai Bizottság saját számításai szerint évente 120 millárd euró veszik kárba (az adófizető polgárok szemszögéből nézve) Európa-szerte, leginkább a közbeszerzések és az egészségügy területét érintően. Összehasonlításképpen a fenti összeg az EU hétéves költségvetésének nyolcadát teszi ki, vagyis évente több pénz folyik el korrupcióra Európában, mint ami felett Brüsszel rendelkezik.

Ami hazánk relatív korrupciós helyzetét illeti, a 46. helyünkkel a régióban a negyedikként végeztünk Észtország (32.), Szlovénia (37.) és Lengyelország (41.) mögött. Jóval kevésbé rózsás a helyzetünk ha azt vesszük, a Huszonhetek vonatkozásában mindössze a 19. helyen szerepelünk, olyan gyenge kihívók előtt mint a görögök és a bolgárok.

Csak csendben, csak halkan, hogy senki meg ne hallja!

Hol húzódik a határ az érdekek érvényesítéséért folytatott jogszerű lobbizás és a jogellenes döntés-befolyásolás között?

Az egymillió dolláros kérdésre még az EUrologus sem tudja a választ, de az biztosnak tűnik, hogy a Porsche a határ rossz oldalára tévedt. Elképesztően ironikus esetet tárt fel a közelmúltban a Transport & Environment nevű, közlekedéspolitikával foglalkozó brüsszeli szervezet. Állításuk szerint a gépjárművek által kibocsátott zaj szintjét szabályozni hivatott új uniós jogszabály parlamenti felelőse a sportautógyártó lobbistája által készített javaslatot kívánta kompromisszumos megoldásként előterjeszteni. Hogy világos legyen: nincs olyan nagy autógyártó Európában, amely kevésbé lenne érdekelt a zajcsökkentési előírásokban, mint a Porsche. Miroslav Ouzky, az érintett EP képviselő szerint ő csak „a Porsche által adott minta-táblázatot használta”, de az abban szereplő értékeket megváltoztatta. A Porsche tagadja, hogy bármilyen táblázatot adott volna a képviselőnek. Igaz az azt készítő Hans-Martin Gerhardot (akinek neve a táblázat elektronikus változatában szerzőként szerepel) ők fizetik, de ebben a konkrét ügyben szerintük nem. Nem túl meggyőző érvelés. Különösen akkor nem, ha belesünk Ouzky képviselő garázsába és egy Porsche Panamera csillogó hűtőrácsa mosolyog ránk vissza. Az eset az EP elnöke elé került, a jogalkotási eljárást egyelőre felfüggesztették.

Öröm az ürömben, hogy a különböző érdekcsoportok ellenőrzik egymást, és ha valamelyikük riadót fúj, annak következménye van. Jó lenne ezt átültetni a hazai gyakorlatba is…

Mekkora üzlet a lobbizás Brüsszelben?

Az EUobserver jött ki egy friss listával a napokban arról, mekkora EBITDA (kamat, adózás, értékcsökkenés és amortizáció nélküli) eredményt értek el a legnagyobb Brüsszelben tevékenykedő lobbicégek.

A top10 vállalat eszerint szerény 4,1 és 12,2 millió euró közti bevételről számolt be tavaly hivatalosan a belga hatóságok felé. A teljes lista itt érhető el. A hasonló listák kritikusai szerint azonban sok lobbicég számára csak tevékenységük egy részét képezi az érdekartikuláció, ezért csak valódi bevételeik egy részét tüntetik fel lobbizásként. Ez pedig jelentős teret ad a számokkal való játékra.