• Húsz éve nyitott meg a világ egyik legismertebb börtöne, a sátorváros Arizonában.
• A katonai sátrakból felhúzott börtön a helyi seriff, Joe Arpaio ötlete volt.
• A seriff igazi sztár lett az amerikai szélsőkonzervatívok körében, táborbörtöne a takarékosság és a kemény igazságszolgáltatás jelképe lett.
• Teljesen tévesen.
• Arpaio előszeretettel nevezi magát Amerika legkeményebb seriffjének.
• Pedig csak egy rasszista, korrupt seggfej.

Ahova mindig besüt a nap

Irakban is ötven fok van, és a katonák sátrakban laknak, pedig nem követtek el semmiféle bűncselekményt, szóval fogják be a pofájukat.

- mondta ezt még 2003-ban elítélteknek Arpaio seriff, aki magát szerényen csak Amerika legkeményebb seriffjének szereti nevezni.Seriffi pályafutásának éke a Tent Cityként elhíresült sátorbörtön, amit takarékossági okokra hivatkozva indított el 1993. augusztus 3-án. A börtönnel hivatalosan az államnak akart több millió dollárt spórolni, mert egy új épület építése helyett katonai sátrakat húzott fel és töltött meg rabokkal. A börtönnek jelenleg több mint 2100 lakója van, akik félnomád körülmények között élnek az intézmény területén.A modell borzasztóan bejött a rend- és fegyvermániás republikánus szavazóknak, Arpaiót folyamatosan újraválasztják 1992 óta. A dicséretek a szokásos origó körül mozognak: végre valaki rendet tesz, de közben nem pazarolja az adófizetők pénzét, és végre vége a luxusbörtönöknek. Arpaio seriff emberei körében. (via facebook.com)Az, hogy a rabok közben megalázó körülmények között élnek egy olyan rendszerben, ahol semmiféle hangsúly nem jut a társadalmi integrációjukra, és hogy a büntetés-végrehajtásról a világ civilizáltabb felén utoljára a XVII. században gondolkodhattak hasonlóan, nem nagyon érdekli a seriffet.Pedig a börtönnel szemben folyamatosan fogalmaznak meg elég súlyos kritikákat, és nem csak a jogvédő szervezetek, hanem a kormány és a bíróságok is.

• Egyrészt ott van a rabok teljesen funkciótlan megalázása. Például az olyan gesztusokban, mint hogy az őrök rózsaszín bilincset használnak, és a raboknak rózsaszín fehérneműt kell hordaniuk, amiről a szövetségi bíróság ki is mondta, hogy jogi indoklás nélküli büntetésnek minősül. Vagy a mindennapokon könnyítő dolgok betiltása: nincs kávé, cigaretta, pornóújságok, de be van tiltva a kosárlabdázás is. Naponta kétszer van étkezés, a menüt 15-40 cent közötti összegből állítják össze, a rossz étel miatt tört már ki lázadás is.
• 2000-ben országos botrány lett abból is, a seriff webkamerákon közvetítette éjjel-nappal a rabok életét. A súlyosan alkotmánysértő eljárásnak végül a bíróság vetett véget.
• Rengeteg kritika a katonai sátrak miatt érte a börönt. Nyaranta simán 50 fok is lehet a sátrak alatt. A helyzet évek óta annyira súlyos volt, hogy az idei legnagyobb hőség idején már azért osztottak jégkrémet és jégbe mártott törülközőket.

A viszonyokra jellemző, hogy a börtönt egyszer maga Arpaio is koncentrációs tábornak nevezte, bár ezt később próbálta tagadni. A börtön egykori lakói pedig fórumot indítottak és még egy túlélést segítő tájékoztató könyvet is írtak az új rabok számára.

A rabokat mindennap rabláncon tartva, a régi időket idéző fekete-fehér csíkos ruhában vezetik ki követ törni vagy valami teljesen más felesleg fizikai munkát végezni. Ráadásul a kis börtön veszélyes hely, többen haltak meg gyanús körülmények között a sátorvárosban. Ahol amúgy annyira elégtelen az egészségügyi ellátás színvonala, hogy arról már bíróság is kimondta, hogy alkotmánysértő.

Még csak arra sem jó, amire hazudják

A börtön védelmében leggyakrabban felhozott érv, hogy végre nem luxuskörülmények között, az adófizetők pénzén élősködve élik mindennapjaikat a veszélyes bűnözők. De a sátorbörtön kapcsán ezt az érvet emlegetni is erősen túlzó: biztonsági okokból itt nem is őriznek különösen veszélyes bűnözőket.A fogvatartottak közül sokan addig kerülnek ide, amíg a tárgyalásukra kell várniuk, az elítéltek többsége meg jellemzően egy éven belül szabadul, és kisebb súlyú bűncselekmények, például ittas vezetés vagy kábítószer-fogyasztás miatt került börtönbe. (REUTERS/Joshua Lott/Files)Az a mítosz is ostobaság, amit a seriff olyan szívesen szeret hangoztatni, hogy ezzel mennyit spórol az állam lakóinak. Bár valóban az ország összes börtöne közül itt a legolcsóbb az étkeztetés, és a télen fűtetlen, nyáron meg a maximum ventilátorokkal hűtött sátrak miatt biztos a rezsiköltségek is alacsonyak, Arpaio seriffi ténykedésének kezdete óta már több mint 50 millió dollárt fizethetett ki a megye kártérítésként.Évente több száz keresetet adnak be a seriffi hivatal és a börtön ellen. A jogszerűtlen előállítások, a fogva tartás körülményei és a rendőri túlkapások miatt a megye rendre veszít a bíróságokon. Számos feljelentés tanúsodik a visszaélésekről, arról, hogy az őrök általában csak kibaszott mexikóiként szólítják a rabokat, de olyan eset is került már bíróság elé, hogy egy menstruáló női rabnak nem engedélyezték éjjel a mosdó meglátogatását és a tisztálkodást, mert csak spanyolul tudta elmondani, hogy mit szeretne.Az amerikai igazságügyi minisztérium egy 2011-es jelentésében is kimondta, hogy a seriff hivatala rendszeresen tartóztat le ok nélkül latinókat, bántalmazták őket a börtönökben és nem nyomoztak több száz szexuális visszaélés ügyében. Legutóbb idén májusban mondta ki a szövetségi bíróság, hogy Arpaio hivatala törvénysértő módon etnikai alapú nyilvántartást vezet a latino polgárokról.

Bevándorlók gyermeke a bevándorlók ellen

Arpaio a katonaság után egyszerű rendőrként kezdett, akkor még viszonylag eseménytelen pályafutással. Legnagyobb húzása az volt, hogy egyszer bevitte az őrsre a motorjával túl gyorsan hajtó Elvis Presleyt, akit amúgy a helyszínen fel sem ismert. Majd átkerült a drogügyesekhez, és futott be kisebb karriert. Ebből az időszakból már kapcsolódik hozzá rasszista botrány: 1981-ben az ügynökség egyik nyomozónője panaszt tett ellene, mert szerinte Arpaio faji és nemi alapon diszkriminálta a rendőröket az egységében.1992-ben, drogügyes pályafutása végén, 60 évesen elindult a seriffválasztáson az arizonai Maricopa megyében, és nyert. Azóta ötször sikerült ezt megismételnie, legutóbb 2012-ben. A kétezres évek közepén kattant rá teljesen az illegális bevándorlás témájára. A magyarázat nagyon egyszerű, ilyesmivel simán választásokat lehet nyerni Arizonában. Egyetlen szereplési lehetőséget sem hagyna ki.Az Arizona államban fekvő Maricopa az Egyesült Államok negyedik legnagyobb megyéje, ötven mérföldnyire fekszik a mexikói határtól. Központja Phoenix, ami a Mexikóból érkező bevándorlók és a drogkereskedők kedvelt célállomása. A megye lakosságának már az egyharmadát teszik ki a spanyol ajkúak, és bár számuk folyamatosan növekszik, a gazdasági és a politikai hatalom még mindig a Phoenix elővárosaiban élő fehér konzervatívok kezében van. És nekik nagyon megfelel a seriff működése.Arpaio ügyesen érzett rá, hogy mivel lehet megnyerni a fehér szavazókat a környéken. Folyamatos ijesztgetéssel és alig bújtatott rasszista, bevándorlásellenes retorikával. Ráadásul partnerekre is talált az államot irányító republikánus kormányzók személyében, harcot hirdetve az illegális bevándorlás terén liberálisabb szövetségi kormánnyal szemben.A seriff amúgy természetesen maga is bevándorlók gyermeke, apja Olaszországból érkezett az Egyesült Államokba. Arpaio mindig siet hangsúlyozni, hogy legálisan. Mai napig büszke olasz gyökereire, testőrei is olasz-amerikaiak. Vicceskedve csak olasz maffiának nevezi őket.Testőrökre azért van szüksége, mert rengeteg halálos fenyegetést kap. Nem érthetetlen módon: az alá tartozó hatóságok az országban egyedülálló mértékben szálltak rá a Mexikóból érkezett bevándorlókra. A statisztikák is beszédesek: kilencszer nagyobb eséllyel intenek le közúti ellenőrzésre, ha latino vagy, az utcán sétálva pedig gyakorlatilag garantált az igazoltatás. Egymást érik a rajtaütések, de volt már, hogy egész negyedeket szálltak meg a rendőrök egy éjszakára, és jártak végig egyesével minden házat.A helyi latino közösség számára ő jelenti az első számú közellenséget. Negyedeikben számos graffiti emlegeti fel a seriffet, és ehhez hasonló számok tucatjait is írták személyéről:

A seriff emberei gyakran állampolgársággal rendelkező latinókat is bevisznek, és tartanak fogva órákon át bármiféle végzés vagy vád nélkül. Üldözik az illegálisan munkát vállaló bevándorlókat is, de persze azokat már nem, akik foglalkoztatják őket. A seriff 20 éves pályafutása alatt összesen háromszor indult eljárás feketén bevándorlókat dolgoztató fehér vállalkozók ellen.

A hispán közösség utál engem, mert attól tartanak, hogy le fogom őket tartóztatni. És ezért elhagyják a várost. Ezek szerint valamit jól csinálunk.

mondta egy tévéinterjúban 2009-ben. Igazán nagy sztár a jobboldalon a nyíltan bevándorlóellenes fordulata után lett. Ekkor fogalmazta meg azt is, hogy az elsődleges cél, hogy az országba illegálisan érkezők után menjenek, és nem az, hogy a bűncselekmények után. A Fox News és a Tea Party is ekkor találta meg magának.

Az egész nem ér semmit

Csakhogy a kemény rendőrségi fellépést a statisztikák nem igazolják. A latino lakosság mindennapjait megkeserítő ámokfutásnak két mérhető eredménye lett: egyrészt a korábban a hatóságokkal lassan bizalmibb viszonyba kerülő bevándorlók ismét félve és gyanakodva tekintenek a rendőrökre, másrészt pedig a rendőrség hatékonysága a lakosság zaklatásán kívül minden más területen visszaesett.Lassabban érnek ki helyszínekre a rendőrök, évente túllépik a költségvetést, ugrásszerűen nőtt a bűncselekmények és az emberölések száma is, csak két év leforgása alatt, 2005 és 2007 között 400 olyan esetről tudni, amikor nők vagy gyermekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmények gyanúja után a rendőrség nem folytatott megfelelő nyomozást. (REUTERS/Joshua Lott/File)Egyre nagyobb a szövetségi nyomás a megyei igazságszolgáltatáson, Arpaiot ez azonban nem hatotta meg. Furcsa is lett volna, a seriff ugyanis minden szempontból tökéletesen passzol a félnótás szélsőjobbosok profiljába. Nem használ számítógépet vagy internetet, jelentéseit még ma is egy 1960-as írógépen írja. És lelkesen ugrik olyan összeesküvés-elméleteket propagáló kampányok élére, mint hogy Obama születési bizonyítványa hamisítvány. Nem csak a spanyol ajkúakra szállt rá, hanem kritikusaira is. Uszította már rá rendőreit közalkalmazottakra, bírókra, kisvárosok polgármestereire és újságírókra is. Azaz gyakorlatilag bárkire, aki ellen mert szegülni bevándorlóellenes ámokfutásának. Amikor 2007-ben a Phoenix New Times a seriff ingatlanügyeiről közölt egy riportot, Arpaio utasítására átfogó nyomozás indult a lap ellen. Többek között azt az adatot is követelték az újságtól, hogy kik olvasták online a seriffről szóló cikkeket. Amikor a lap főszerkesztője és a tulajdonosa megtagadta az együttműködést, éjszakai rajtaütéssel hurcolták el őket otthonukból. Az ügy végül persze megbukott, Arpaio emberének számító ügyészt kirúgták, egy 15 millió dolláros kártérítési per pedig még mindig a bíróság előtt van.Arpaio miközben a szélsőjobbos, Tea Party-s kőkonzervatívok sztárja lett, a republikánus mainstream számára egyre kínosabbá vált. A legutóbbi elnökválasztás idején Romney már kerülte a társaságát, mert a párt Arizonában nem kockáztathatta, hogy elrémiszti a spanyol ajkú választókat.Arpaio országosan ugyan lassan a helyére kerül, és már tényleg csak egy nyíltan rasszista kisebbség idolja lesz, megyéjében még nyolcvanévesen is simán behúzta a hatodik seriffválasztást. A kampányhoz több mint hétmillió dollárt gyűjtött össze, főleg államon kívüli támogatóktól. Pontosan tudja, hogy neki mennyire jól jön, ha a liberális sajtó rosszat ír róla. A Rolling Stone magazin tavalyi remek riportjának a végén is megjegyezte, hogy ez a beszélgetés majd újabb kétmillió dollárt jelent a számára.Az amerikai sajtóban nem meglepő módon rengeteg cikk és portré készült a seriffről, a bőség zavarából az RS-portré mellett az East Valley Tribune Pulitzer-nyertes sorozatát javasolnánk további olvasnivalóként.