Azt nem lehet állítani, hogy világszerte megtörtént volna a vízilabda áttörése, legalábbis a férfiaknál.

Ebben az évezredben háromszor Magyarország, aztán Horvátország most pedig Szerbia nyerte a férfiaknál a vízilabdatornát. Ebben a háromszáz kilométer sugarú mágikus körben született az összes aranyérmes.

Hogy még kevésbé legyen érdekes a világ többi részének a férfi vízilabda, időközben eltűnt a legjobbak közül a Balkántól kicsit távolabb lévő Egyesült Államok és Oroszország. Cserébe a szerbekről leválló Montenegró került az elitbe. Ha ők nyernek Tokióban, alig kell kicsit tágítani a kört.

Amióta a triplázás után kiszálltunk az érmekért vívott harcból, annyi történt, hogy a vízilabda szívcsakjára kicsit elmozdult délnyugatra: az elmúlt két olimpián Szerbia, Horvátország és Montenegró mellett az Adria túloldaláról Olaszország jelezte, hogy komolyan veszi a vízilabdát. Ez a négy ország küzdött az éremkért Londonban és Rióban is, mi ötödikek lettünk mindkétszer. És már számunkra is mennyire érdektelen volt az éremért zajló csata, miután az alsőházba folytattuk, mi lehet egy semleges nézővel? (A nőknél Ausztrália és az Egyesült Államok komoly tényező.)  

Akik szeretik a számokat, azoknak íme egy teljesen felesleges adatsor: itt születtek az elmúlt öt olimpia aranyérmesei a férfiaknál:

• Budapest 15
• Dubrovnik 8
• Belgrád 5
• Újvidék/Novi Sad 4
• Szeged, Rijeka, Split 2-2
• Miskolc, Dunaszerdahely, Eger, Szolnok, Nis, Nagybecskerek/Zrenjanin, Makarska, Pula 1-1.

(Dunántúliak, hol vagytok, ha pólóban kell aranyat nyerni?)