Nagy meglepetésre Tarlós István főpolgármester hétfőn bejelentette, népszavazást kezdeményez a Római parti gát évek óta húzódó ügyében.

A bejelentés egyrészt teljesen váratlan fordulatot jelent, másrészt számos részletet homályban hagy. Nem tudni, mi lehet Tarlós valódi célja a húzással. A főpolgármester évek óta azt hajtogatja, hogy a gát kérdésében egyetlen szakmai álláspont létezik, mégpedig az övé, miszerint mobilgátat kell építeni közvetlenül a partra.

Most viszont ara hivatkozott, hogy szerinte szeptemberre

ellehetetlenült a gátról folyó szakmai vita, ezért kell népszavazás.

Fontos tudni viszont, hogy áprilisban a Fővárosi Közgyűlés – a helyiek tiltakozását teljesen figyelmen kívül hagyva – már döntött a kérdésben, megszavazta a parti nyomvonalat.

Tovább bonyolítja a kérdést, hogy már folyamatban van a témában egy népszavazási kezdeményezés, és amíg azzal az üggyel nem lesz valami, újabb, azonos témájú népszavazási kezdeményezés nem indítható.

Nem véletlen, hogy a római parti mobilgát jelenlegi tervei ellen küzdő legnagyobb civil csoportosulás, a Maradjanak a Fák a Rómain csoport - bár visszavonulásként értelmezte a főpolgármester váratlan bejelentését – óvatosságra intett: „Tarlós saját akaratából sosem fogja a gáttal kapcsolatos álláspontját megváltoztatni. Ne higgyük, hogy majdnem 8 év antidemokratikus makacskodás után hirtelen ő akar lenni a bázisdemokrácia fáklyavivője. Ez részéről patikamérlegen adagolt politikai manőver, időnyerés, veszteségminimalizálás. Ha mi lennénk a politikai tanácsadói, mi is ezt tanácsoltuk volna neki. Az a beszédes, hogy eddig makacskodott, pedig már hullott a fejére a vakolat.”

Szakmai-e vagy nem-e szakmai-e?

„Nekem soha többé nem mondja senki azt, hogy szakmai vitát szeretne folytatni” – indokolta Tarlós István, miért bocsátaná népszavazásra a kérdést.

Tarlós ezzel arra utalt, hogy hétfőn – az egyébként a parti mobilgát, azaz a főpolgármester által pártfogolt tervért lobbizó, lakossági támogatást alig, de annál több ingatlanfejlesztésben érdekelt szereplőt felvonultató – Római-partért nevű civil szervezet a zsidó gettókhoz hasonlította a Nánási úti (tehát nem a parti) gát tervét, ami azért viccnek kicsit erős volt.

Ürügynek mindenesetre jó volt arra, hogy kijelenthető legyen, a vita elvesztette szakmai jellegét.

Pedig a római partról szóló vita soha nem volt szakmai, és pont emiatt alakult ki az elmúlt években olyan szívós civil tiltakozás, amely az utóbbi időkben – a Városligethez hasonlóan – az ellenzéki pártokat is felbátorította az ügyben. (A DK már a Városligetről is népszavazást tartana.)

A vita tárgya leegyszerűsítve az, hogy a parton épüljön-e a gát – lerombolva ezzel Budapest egyik utolsó, természetes partszakaszát, egyszersmind felszabadítva 24 hektár szabadon beépíthető, jó pénzért hasznosítható területet –, vagy a part megóvásával, egy utcával beljebb épüljön egy fele akkora létesítmény a Nánási–Királyok útja nyomvonalon. Pontosabban – és ezért érthetetlen Tarlós nyafogása – ez a vita már eldőlt, hiszen április 5-én a Fővárosi Közgyűlés megszavazta a parti nyomvonalat.

Azt, hogy a döntést nem előzte meg érdemi vita, nem Tarlós, hanem a civilek, az ellenzék, illetve a vizes szakma egyre jelentősebb része állította, és valóban nehéz is lett volna szakmai vitáról beszélni, ugyanis

a döntés megalapozó tervdokumentációt a mai napig nem hozta nyilvánosságra a főváros, csupán manipulatív prezentációkat készített belőle.

Ezt áprilisban állapították meg az ellenzéki képviselők (MSZP, LMP, Jobbik, Együtt, Párbeszéd stb.), amikor a Fidesz-KDNP megszavazta a nyomvonaltervet. A tervek legfontosabb részét – éppen a biztonsági kockázatokat elemző tanulmányt – pedig egyenesen titkolták, és titkolják a mai napig.

Azóta két külsős, de nagyon komoly szakmai anyag is készült (Kritika 1., Koncsos László kritikai anyaga és új alternatíva 2.), amelyek csak alátámasztják azt a gyanút, hogy a parti mobilgát nemcsak piszok drága lenne, hanem irtózatosan veszélyes is: a talajtörés, a szivárgások, az úszó hulladék mind-mind váratlan gátszakadást eredményezhetnek, ezeket nem vizsgálták meg rendesen, és még lehetne sorolni az aggályokat.

Ilyen szempontból tehát látványos Tarlós István visszavonulása, hiszen az elmúlt évek alatt megterveztetett, majd újraterveztetett, majd a kockázatok miatt eltitkolt dokumentációról valóban nem nagyon lehetett szakmai vitát tartani, de ennek oka maga Tarlós István volt. (A „vita” eseménytörténete a Lányi András által szerkesztett tanulmány 55. oldalán olvasható.)

A helyi népszavazás és a Fidesz

Eddig két komolyabb ügyben volt helyi népszavazási kezdeményezés, mióta Orbán Viktor összegrundolta a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.

Mindkét esetben mindent megtett a kormánypárt, hogy elkaszálja a próbálkozást, de végül meg kellett hajolnia a népakarat előtt: ilyen volt a kaposvári gumihulladék-hasznosító ügye, ami miatt első alkalommal fogott össze az MSZP és a Jobbik is, illetve a Momentum Mozgalom által indított, majd összellenzéki együttműködést elérő olimpiai népszavazási kezdeményezés.

Lehet, hogy Tarlós is ezt az olimpiás trükköt készíti éppen elő, nyilvánvalóvá vált számára a bukás, így viszont másra – nyilván a parti gátat ellenző civil összefogásra, a hottentottákra, meg Lányi Andrásra – kenheti a buktát.

Népszavazás volt, van és lesz

Fontos, hogy Tarlós egyelőre nem is tud népszavazást kezdeményezni. Az Együtt és a Párbeszéd nevű ellenzéki pártok megelőzték ugyanis: Pataki Márton és Béres András augusztus 2-án adott be kezdeményezést, amit első fokon elmeszelt ugyan a Fővárosi Választási Bizottság, de mivel a képviselők fellebbeztek, másodfokra került az ügy. Amíg ez a folyamat tart, más kezdeményezés nem indítható a témában. (A Nemzeti Választási Irodánál annak idején azért kellettek a verőemberek, hogy Erdősiné adhassa be elsőnek a kezdeményezést éppen a párhuzamossági moratórium miatt.) Ezért emlegeti Tarlós a tévében, hogy várjuk meg a Kúria, azaz a bíróság jogerős döntését. Egyáltalán nem mindegy Tarlós számára sem tehát, hogy dönt a Kúria, ha átengedik a kérdést, azért, ha nem, azért.

Patakiék kérdése, ami tehát még bírósági döntésre vár, ez:

„Egyetért-e Ön azzal, hogy a Fővárosi Közgyűlés helyezze hatályon kívül a Csillaghegyi-öblözet árvízvédelmi létesítményének nyomvonalával kapcsolatban hozott 229/2017. (IV.5.) számú határozatát?”

Azaz, vonja-e vissza a Fővárosi Közgyűlés április 5-ei döntését a parti nyomvonalról. Patakiék kérdése tehát nem is arról szól, hol legyen a gát, hanem arról, hogy hol ne. Más kérdés, mondta el a 444-nek Pataki, hogyha Tarlós kezdeményezi a népszavazást, gyorsabban kiiírható a voksolás, mivel az „mérlegelő” és nem alulról kezdeményezett, „kötelezően elrendelendő” népszavazás lenne.

Utóbbiról már van a budapestieknek tapasztalata: a Momentum Mozgalom által kezdeményezett olimpiai népszavazás is ilyen volt. Miután a kérdést befogadták, 138 ezer aláírást (ez a budapestiek 10 százaléka) kellett összegyűjteni, hogy kiírható legyen.

Ha Tarlós kezdeményezi, és van hozzá 8 támogató képviselő is, aláírásokat nem kell gyűjteni, azonnal kiírható a népszavazás. Így akár 60-90 nap alatt, míg aláírásgyűjtéssel együtt akár 145 munkanap alatt jutna el a folyamat a voksolásig, mondta el Pataki. A Párbeszéd és az Együtt akár benne is lennének a gyorsításban, ha megfelelő garanciákat kapnak Tarlóstól: „ A két párt csak olyan garanciák nyújtása esetén hajlandó visszavonni kezdeményezését, (...) amelyek biztosítják, hogy mindenképpen népszavazáson tudjanak dönteni a budapesti polgárok a Római-parti mobilgátról.”

Mi a kérdés?

Az sem mindegy, mit kérdezne Tarlós. Ezt ugyanis nem árulta el az M1-nek, és később a sajtóosztálya sem kötötte az orrunkra, pedig ez mind közül a legfontosabb kérdés.

A római parti gátról a jelenleg futó fővárosi próbálkozás előtt volt már egy III. kerületi is, amelyet elutasított a Helyi Választási Bizottság: az indoklás támadhatatlan volt, mivel az önkormányzati törvényre hivatkozott, amelyben az áll, hogy a budapesti árvízvédelem fővárosi hatáskör, ezért arról kerületi népszavazás nem dönthet.

Patakiék ezért mentek fővárosi szintre, ám első fokon a Fővárosi Választási Bizottság (FVB) ugyancsak elutasította a kérdést, és – nagy meglepetésre – megint csak hatáskörproblémák miatt (FVB, 34/2017). Ráadásul olyan faramuci indoklással tette ezt az FVB, hogy azt még Tarlós István sem értette meg:

link Forrás

Tarlós szerint tehát a nyomvonalról a Közgyűlésnek van jogosultsága dönteni, de pont, hogy nem! Nagyon leegyszerűsítve az FVB ugyanis azt mondta ki, hogy a Fővárosi Közgyűlés sem illetékes abban a kérdésben, hogy hol legyen a gát, mert arról már egy korábbi, 2015-ös törvény rendelkezik.

Mi, mi, mi? Akkor miért döntött róla a Közgyűlés 2017 áprilisában?

„Találtak valami ürügyet az elutasításra, csak abba nem gondoltak bele, hogy ez visszafelé fog elsülni” - értékelte Pataki Márton a fejleményeket, hiszen ezek szerint Tarlós a sajtótájékoztató idején még nem tudta, hogy a korábban lesajnált népszavazást, amit „megtévesztett laikusok és rosszindulatú civilek” harcoltak ki, majd ő maga is bejelenti.

A 2015-ös törvény, amire az FVB hivatkozik, ráadásul egyáltalán nem a gát nyomvonaláról szól. Az egyszerűen csak arról határoz, hogy bizonyos fővárosi projekteket fel kell gyorsítani. Ahogy a Városliget esetében, a 3-as metró és római parti projektnél is szorosabb határidőket, engedélyek szerzése alóli mentesülést stb. határozott meg. Csakhogy valahogy hivatkozni kellett a gátra a törvény pontos szövegében. A 3-as metróra értelemszerűen lehetett (lásd: „3-as metró”), a gátnál viszont csak úgy tudták megoldani, hogy körülírják annak földrajzi helyét, ezzel kvázi – az FVB értelmezésében legalábbis – „eldöntötték”, hol legyen.

Az FVB emiatt állítja, hogy a Fővárosi Közgyűlés sem illetékes a nyomvonal kérdését illetően. Patakiék ezt a döntést megfellebezték, mert ők is azt gondolják, hogy a nyomvonalról a Közgyűlésnek kell döntenie. Már csak az a kérdés, hogy mit gondol erről a Kúria.

Összefoglalva tehát még mindig nyitott a Római part kérdése. Lehet belőle ellenzék által gründolt népszavazás a nyomvonal visszavonásáról; Tarlós által kezdeményezett népszavazás egyelőre nem tudjuk, miről; és még az is lehet, hogy a Fidesz a nagy törvénykezésben gúzsba kötötte saját magát.