Zoltán egy szép napon arra ébredt, hogy tudtán kívül komposztál és gyógynövénykivonatokat készít
2017 június 29., 10:02
19 darab szavazattal is lehet győzni egy 350 ezer szereplős választáson
November 3-án az ország 250 pontján reggel hattól este hatig szavazhatnak azok, akik valamilyen módon az élelmiszeriparból és mezőgazdaságból élnek Magyarországon: őstermelők, szövetkezetek, kereskedők, feldolgozók, összesen 350 ezer személy vagy cég jogosult a szavazásra.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) vezetését másodszor választják meg azóta, hogy 2012-ben kötelezővé tették a tagságot mindenki számára, akinek köze van a mezőgazdasághoz. A kötelező tagság kötelező tagdíjfizetéssel is jár.
Az elvben érdekvédelmi szervezetként működő kamara vezetése teljesen összemosódott a kormánnyal, és ez a mostani választás után sem változhat meg. A Fidesz sikeresen foglalta el ezt a területet, egészen cinikus módszerrel felépítve a rendszert.
Magukra írták a szabályokat
A választáson megyei listákra szavazhatnak a tagok. Listát csak országosan működő érdekvédelmi szervezet állíthat. Az eredményt a „győztes mindent visz” elv alapján hirdetik ki, azaz ha az egyik lista akár csak egyetlen szavazattal kap többet egy megyében egy másik listánál, akkor kizárólag a győztes lista tagjaiból áll majd össze a kamara megyei küldöttgyűlése, ahol a helyi és az országos vezetőket megválasztják. A szabály megalkotásával még öt évvel ezelőtt kormány az akkori átmeneti elnökséget, egy lényegében csak MAGOSZ-osokból álló testületet bízott meg. Vagyis azt az érdekvédelmi szervezetet, amely a legutóbbi választáson kihívó nélkül indított listákat az összes megyében, nem teljesen függetlenül attól, hogy maguknak alakíthatták ki a választási szabályokat.
Nagy probléma a túl sok listából idén sem lesz, mert a jelöltállítás már befejeződött, és a 19 megyéből 10-ben most is csak a MAGOSZ tudott listát állítani. 9 további megyében két lista közül lehet választani.
Eddig létezett egy olyan szabály, hogy ha csak egyetlen lista indul, akkor lehet mellette és ellene is szavazni. Ezt a szabályt egy idei törvénymódosítással megszüntették, és kivették a rendszerből a nemmel szavazás lehetőségét. Így elvben országosan 19 darab szavazattal is megőrizheti a MAGOSZ a totális ellenőrzését a kamara felett.
Az erről szóló törvényt két fideszes képviselő terjesztette be a parlamentben: Jakab István, aki amúgy MAGOSZ elnöke is, és Győrffy Balázs, aki MAGOSZ alelnöke és a kamara jelenlegi elnöke is egyben, továbbá az idei választáson is ő a MAGOSZ elnökjelöltje.
Papíron van tehát választás és van érdekvédelem is, a gyakorlatban azonban a Fidesz és a MAGOSZ szövetsége biztosítja, hogy a kormány teljes ellenőrzése alatt tartsa a mezőgazdasági érdekvédelmet. A teljes összefonódást mutatja még, hogy a kamara egyik alelnöke, Kis Miklós Zsolt egyben a Miniszterelnökség agrár-vidékfejlesztésért felelős államtitkára is. Nála osztják szét az EU-tól érkező mezőgazdasági támogatásokat.
Magukat védik önmaguktól
Győrffy és Kis egyszerre fideszes, MAGOSZ-os és kamarai vezető, Jakab fideszes képviselő és MAGOSZ-elnök elnök, vagyis éppen azoknál kellene lobbizniuk az érdekek védelméért, akik egyébiránt személy szerint ők maguk.
Egyik órában bombázniuk kellene a kormányt, hogy a vidékfejlesztési vagy földalapú támogatásokat gyorsabban osszák szét, a másik órában pedig el kellene magyarázniuk önmaguknak, hogy ez most miért nem lehetséges.
A szerepzavart egy mezőgazdasággal foglalkozó szakember így magyarázta el a 444-nek: 2005-ben a gazdák országszerte tüntettek és utakat zártak le, mert még márciusban sem utalta el a kormány az EU-tól érkező földalapú támogatásokat. Akkor januárra várták a pénzt, és végül csak áprilisban fizették ki. 2017-ben már csak június végi határidőre vállalta a kormány a kifizetések teljesítését, de még októberben is vannak elmaradások. Mégsincs tüntetés, de még vita vagy közlemény sem, hiszen ugyanazok az emberek intézik a mezőgazdasági kifizetések egy jelentős részét a kormányon, akiknek egyébként a dolguk lenne a tiltakozás megszervezése. És így van ez számos kisebb ügyben is, amiben sokan hiába várják a kormány hatékony noszogatását, a jégkárelhárító rendszer pályázatának csúszásától a falugazdászok felelősségbiztosításának hiányáig.
Egy óriási vízfej lett az érdekképviseletből
Azóta, hogy a MAGOSZ átvette az agrárkamara irányítását, az addig mintegy 100 főt foglalkoztató szervezet apparátusa hatszorosára dagadt, még úgy is, ha nem számoljuk azt a 700 falugazdászt, akik szintén a kamara alkalmazottai lettek azóta.
A rendkívülire nőtt apparátus 41 igazgatóságra tagolódik (22 központi és 19 megyei igazgatóval). A szervezet több mint tízmilliárdos éves költségvetésének mintegy kétharmada bérekre megy el.
Abból a szempontból érthető a nagy létszámú testület, hogy a kamara rengeteg adatot kér be a tagoktól. A kötelező tagsággal járó adminisztrációs követelményekre sokan panaszkodnak, legalábbis amikor e cikkhez kérdezgettünk kamarai tagokat, hogy van-e bajuk a MAGOSZ-os vezetéssel, akkor ez egy olyan probléma volt, amelyet mindannyian maguktól hoztak szóba. A legtöbben úgy érzik, hogy szolgáltatást viszont nem kapnak cserébe: a falugazdászi rendszer hasonlóan működött az előtt is, hogy a kamara átvette volna a felügyeletüket, más érdemi segítséget pedig nem említettek. Új szolgáltatásként az elmúlt öt évből egyet említettek: ingyenessé vált az őstermelői igazolvány kiváltása.
A 11 milliárd forint körüli költségvetésnek valamivel több mint a felét, bő 6,5 milliárdot a tagdíjakból szed be a kamara, és ezt hatékonyan be is hajtják a NAV segítségével, néha olyanoktól is, akik nem is foglalkoznak mezőgazdasággal.
A minimális éves tagdíj 5 ezer forint, a maximális 1 millió. A MAGOSZ egyetlen kihívójának számító, a mostani választáson indulni készülő MOSZ nevű szervezet szerint ez is igazságtalanságot okoz a választáskor, hiszen a kevesebb tagdíjat fizető kisbirtokosoknak összességében jóval több szavazatuk van, mint a cégenként csak egy szavazattal bíró nagyobb befizetőknek, és mivel a MAGOSZ eredetileg a kicsik képviseletére jött létre, ezért a nagyok pénzén terelik most a politikát a nagyok ellenében. Ez történt például, amikor a kamara nem állt ki a nagyobb szervezetek mellett a földalapú támogatások plafonjának bevezetésekor.
(A novemberi választáson 9 megyében listát állító MOSZ az egykori TSZ-ek érdekképviseleti szervezetéből nőtt ki, és a mai napig a szövetkezeti vagy céges formában termelőket védi. A MAGOSZ-osok szerint a MOSZ egy szocialista-közeli szervezet, azonban a baloldali ellenzék és a MOSZ között nincsenek olyan személyi összefonódások, mint a Fidesz és a MAGOSZ között vannak, és a MOSZ rendszeresen szervezett tüntetéseket a baloldali kormányok ellen.)
Minden csúszik
A MAGOSZ vezette kamarával sokaknak az a fő problémája, hogy az érdekképviseletre hivatott, és az ezzel kapcsolatos jogosítványokkal felvértezett szervezet lényegében a kormány intézményévé vált.
A legtöbb panaszt arról hallottuk, hogy rettenetesen lassúak és körülményesek a vidékfejlesztési pályázatok, amelyeket a Miniszterelnökség MAGOSZ-os államtitkára felügyel. Nyilván ebben a szereposztásban nincs aki noszogassa őt.
Valaki példaként felhozott egy öntözőrendszerekre kiírt pályázatot, amit több mint egy éve írtak ki Kis államtitkárságán, de a mai napig nem bíráltak el. A csúszás miatt sok pályázó már nem lenne jogosult a támogatásra, hiszen előírták, hogy öt évre előre legyen földbérleti szerződése a jelentkezőknek, ám ami a pályázat beadásakor még öt év volt, az ma már csak négy.
Számos egyéb példáról számoltak be elégedetlenkedők, például hogy a szaktanácsadásra elkölthető pályázatot úgy írták ki, hogy az ÁFA-körből kimaradó őstermelőknek is ÁFA-t kelljen fizetni utána. A legtöbb visszatérő probléma azzal van, hogy nem lehet előre tervezni a csúszások miatt.
A kamara és az állam összefonódását jól mutatja az is, hogy a NAK a közelmúltban lehetőséget kapott arra, hogy készítsen egy koncepciót a termelői együttműködések támogatására (ezt nevezik integrációs törvényjavaslatnak). A rendszer lényege az volna, hogy például a disznókat hizlaló gazdák egy csoportja közösen tudjon alkukat kötni a feldolgozókkal. Ennek alapvetően egy alulról szerveződő érdekvédelmi összefogásnak kellene lennie. A kamara azonban olyan törvénytervezetet készített, amiben azt javasolják, hogy azok a termelői szövetségek kapjanak csak állami támogatást, akik olyan nagy cégekkel állapodnak meg, amelyekkel a kormány már stratégiai szövetséget kötött. „Teljesen abszurd, hogy egyes tőkés csoportoknak szolgáltatja ki a gazdákat a saját érdekvédelmi szervezetük” fogalmaztak lapunknak.
Akármi is a konkrét baj a kamarával, a végső panasz mindig ugyanoda ér: lehetetlen helyzet, hogy önmagukkal szemben kellene védeniük a tagok érdekeit a vezetőknek, és közben saját maguk írják a saját megválasztásukat biztosító rendszert.
A cikkünkhöz megszólalók szerint az mutatja majd leginkább a kamarai rendszer válságát, hogy mekkora lesz a részvétel a novemberi választáson. „Ha 3 – 5 százalék megy csak el szavazni, akkor abból azért érezhető lesz, hogy hányan érzik magukénak ezt az egészet”.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.