Nemhogy kimagyarázni, de lassan már követni sem nagyon lehet, hogy a kormány körüli üzletemberek éppen mikor mit szereznek meg. Nem csoda ha a Fidesz körüli megmondókat is megizzasztja, amikor meg kell mondaniuk, miért nem lopásgyanús, ha a fideszes oligarchák gyorsabban gazdagodnak, mint bárki eddig a történelemben. És tényleg nincsenek könnyű helyzetben:

• Egy kutatás épp a héten állapította meg, hogy nyolc évben az állami projekteknél annyi pénz folyt el a túlárazások miatt, amennyiből kijött volna a paksi bővítés. 
  
• Egy másik kutatás pedig arra jutott, hogy Mészáros Lőrinc csak az elmúlt pár évben nagyobb vagyont közbeszerzett össze, mint ami a Horthy-korszak három leggazdagabb arisztokratájának együtt összejött. 
  
• Viszont Mészáros Lőrinc sajnos nem jutott sokra, amikor arról kérdeztük, mennyi pénze van, mert még ő sem tudja pontosan. 
  

Pedig amikor Orbán Viktort 2012-ben Simicska Lajosról kérdezték, még azt mondta,  hogy „oligarchák a Nemzeti Együttműködés Rendszerében nincsenek és nem is lesznek”. Ehhez képest ma már a 100 leggazdagabb magyar közül minden hetedik a kormányhoz kötődik, akik közül sokan segítettek a Fidesznek saját médiát venni, amikor Simicska Lajos kiszánkózott a Nemzeti Együttműködés rendszeréből.

Nem lopás, hanem a legfőbb politika

Mivel nagyon úgy látszott, hogy mégiscsak léteznek oligarchák, Lánczi András, a Fidesz egyik ideológusa két éve azzal próbált rendet tenni a a fejekben, hogy amit ilyenkor korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája, és amikor Mészáros Lőrinc vagyona egy év alatt 100 milliárd forinttal ugrik meg, nem történik más, mint a hazai vállalkozói réteg kialakítása. 

Aztán két év alatt annyi pénz átment a közbeszerzésének, hogy idén a Financial Timesnak már Lánczi is elismerte, hogy Mészáros Lőrinc, Andy Vajna, Tiborcz István vagy Garancsi István bizony oligarchák vagyis a politika által kreált nagyvállalkozók. Csakhogy szerinte az ő helyzetbe hozásuk nem korruptabb, mint a kommunista időszak államosításai vagy a kilencvenes évek privatizációi voltak.

Ez a keresztje

Az állami cégek hirdetéseitől a vizes vébé kommunikációjáig minden állami megbízást megnyerő Kuna Tibor jóval spirituálisabban áll a kérdéshez, és inkább tehernek érzi, hogy folyamatosan gazdagodnia kell. De akármilyen megterhelő is állandóan közbeszerzéseket nyerni, de a 2010 óta tartó sikerszériából akkor sem léphetne ki, ha különösebben akarna, mert úgy érzi, azt Isten adta neki, hogy ezzel szolgálja. 

De a társadalomnak miért jó, hogy vannak oligarchái?

Meglepő módon pont Semjén Zsolt dobta be a legkézzelfoghatóbb megoldást három éve a vásárosnaményi Vadászati Múzeum avatásán. 

Ő jött rá először, hogy a kormányzati hátszéllel összeszedett vagyonokat valahogy el kell fogadtatni az emberekkel, amire a legjobb módszer, ha félrebeszélés helyett a gazdagok valamit vissza is adnak belőle a társadalom kevésbé hatalomközeli részének. 

Ilyenkor felmerülhetne a többkulcsos adózás vagy a jótékonykodás valamilyen formája, de mivel mégiscsak Semjén Zsoltról van szó, megmaradt a vadászatnál:

link Forrás

„Egy épeszű kormánynak az kell, hogy a célja legyen, hogy minél több olyan tehetős ember legyen, aki megérti azt, hogy az a gazdagodás legitim, ami valamilyen formában másnak is jó. Nem az a célunk, hogy ne legyenek gazdag emberek. Az a célunk, hogy minél több gazdag ember legyen. 

És olyan formában gazdagodjon, hogy az ne csak önmagának, hanem a többieknek is jó legyen. Hála Istennek, hogy vannak olyan honfitársaink, akik emberfeletti munkával, tehetséggel, szorgalommal és bizony szerencsével elmehetnek a világ különböző részeire vadászni. 

De példaértékű az, hogy ezt nem zárják be egy trófeaszobába, a villájukba, hanem lehetővé teszik azt, hogy anyagi, szellemi áldozatot nem sajnálva, hogy mindenki számára megismerhető legyen.

Hogy a legszegényebb diák az iskolából is láthassa ezeket. Hogy mindenki, aki itt él, valahogy a sajátjának érezhesse, hogy a teremtés csodáit megcsodálhassa.”