Titokban újabb tízmilliárd forinttal, 38 milliárdra drágult a leendő Pénzügyminisztérium épülete, hogy pont úgy nézhessen ki, mint 1908-ban

Egészen megdöbbentő, még az Orbán-kormány gyakorlatához képest is kirívó közpénzköltés kezdődik nemsokára a várbeli Szentháromság tér 6-os szám alatt, szemben a Mátyás-templommal és a Hilton szállóval. Ezt a jól ismert, nagyrészt nemrég felújított, jó állapotban lévő házat alakítják át ismét, ezúttal a Nemzetgazdasági Minisztérium új épületévé, elképesztő összegért. Hogy pontosan mikor kezdik az építkezést, azt nem tudjuk, mert az illetékesek elbújtak a 444 kérdései elől, de egy közbeszerzési dokumentumból az derül ki, hogy most a napokban választották ki a projekt mérnök-lebonyolító és műszaki ellenőri cégét, így elképzelhető, hogy most már tényleg elindul az átalakítás. 

Azért a „most már tényleg”, mert az eredeti tervek szerint jó másfél éve, 2016. júniusában kezdődött volna az építkezés, aminek 2017. december 31-én be kellett volna fejeződnie.

Eddig azt az adatot lehetett hivatalosan tudni, hogy a ház átalakítására 26,7 milliárd forintot költenek (mármint azon az 5,4 milliárd forinton felül, amibe az eddig ott működő szervezetek elköltöztetése  került). A friss közbeszerzési anyagban azonban már az a szöveg szerepel, hogy 

a Beruházás várhatóan 2,5 évig tart, a becsült bekerülési volumen: 35-38 milliárd forint, az épület bruttó területe ~30.000 m2. 

Vagyis titokban újabb 8-11 milliárddal drágult a várbeli palota. És az is újdonság, hogy a korábban 1,5 évesre tervezett építkezés minimum egy évvel tovább fog tartani. 

A projekt azért talányos, mert itt lényegében azért vernek szét egy nemrég felújított homlokzatú és részben belül is megújult épületet, hogy az ne úgy nézzen ki, mint 1945-ben, hanem úgy, mint 1905-ben. Ráadásul egy olyan ház rekonstruálására költenek el tízmilliárdokat, amit már a XX. század eleji kortársak egy része is oda nem illően csicsásnak tartott.

Mit lehetne csinálni ennyiből?

Hogy a tízmilliárdokhoz nem szokott olvasó se vesszen el a túl nagy számok között, próbálok pár releváns példát mondani arra, hogy miért különösen kirívó a Szentháromság tér 6-ra költendő összeg.

Az egyik példánk a Telekom most épülő új székháza a Fradi-stadion mellett. Ez lesz az ország legnagyobb, egy tömbben megépülő irodaháza a bruttó 100 ezer négyzetméterével, ahol majdnem 4 ezer munkavállaló fog dolgozni a legkorszerűbb körülmények között. (A Nemzetgazdaságiról eddig úgy lehetett tudni, hogy durván 300 minisztériumi dolgozó munkahelye lesz, ám a korábban idézett friss közbeszerzési hirdetmény már azt említi, hogy 800-1000 ember fog bejárni ide.) Az új Telekom-épület tehát jó háromszor akkora, mint a várbeli palota, és négy-ötször annyi embernek ad hipermodern elhelyezést. Ehhez képest az előbbi - beleszámítva az eddigi költöztetésekre költött milliárdokat - 40-43 milliárd forint táján vagy valamivel afölött fog megállni, míg a piaci alapon készülő Telekom-épület 50 milliárdba kerül. 

Még egy szemléletes példa: az MTA éppen a kormány Várba költöztetése és több, eddig ott székelő akadémiai intézet kipaterolása miatt volt kénytelen nemrég felépíteni a Humán Tudományok Kutatóközpontja nevű, egy 8, egy 6 és egy 4 emeletes tömbből álló, 19 ezer négyzetméter hasznos alapterületű óriáskomplexumát, amiben nagyjából 600 ember dolgozik. Ez a jókora és értelemszerűen igen korszerű, esztétikaliag is normálisan kinéző, a kutatólaborok miatt speciális igényeket is kielégítő központ - amiről ezt a cikket írtam korábban - került 8 milliárd forintba, vagyis a várható várbeli költség ötödébe. 

Oké, hogy műemlék épületről van szó, ami minden renoválást megdrágít, de még így is: hogyan tud összejönni, hogy egy jó állapotban lévő ház felújítása-átalakítása majdnem annyiba kerüljön, mint egy háromszor akkora és négy-ötször nagyobb befogadóképességű, korszerű óriásépület felhúzása?

Ezt pontosan azért nem tudjuk, mert a kérdéseinkre sajnos sem a minisztérium, sem a Miniszterelnökség nem válaszolt, de azok az építőipari szakemberek, akikkel az ügyről beszéltem, azon a véleményen voltak, hogy az eredeti homlokzat és a reprezentatív belső terek, dísztermek visszaállítása lehet a fő felelős a magas költségekért. 

Ahhoz, hogy megértsük, miért nem úgy néz ki ma a ház, amilyennek épült, és hogy miért van szükség annyi új faragványra, érdemes megismerkedni a történetével.

Ez a középkor óta jó helyszínnek számított

A Szentháromság tér 6. alatt található telken a középkortól kezdve a legutóbbi évekig kulturálisan fontos épületek álltak. A XV. században például ebben a házban működött Hess András nyomdája, aki 1473-ban itt printelte ki az első magyarországi nyomtatott könyvet, a Chronica Hungarorumot.

Buda visszafoglalása után a telket, sőt az egész háztömböt a jezsuita rend szerezte meg, így a XVII. században aztán jezsuita akadémia működött itt, majd a XVIII.-ban ide költözött Nagyszombatból annak az egyetemnek a teológiai kara, amiből később az ELTE lett. Miután II. József feloszlatta szerzetesrendeket, a házba a királyi kamara, majd a kiegyezés után a hasonló funkciót betöltő pénzügyminisztérium költözött. 

Ezekből a történelmi épületekből azonban semmi sem maradt.

Fellner és a gót díszek

A ma látható ház eredetijét a XX. század legelején, a telek akkori funkcióját megtartva magyar királyi pénzügyminisztériumnak építették, Fellner Sándor tervei alapján, neogótikus-eklektikus stílusban. Fellner a Mátyás-templomhoz való alkalmazkodás miatt döntött a gótika mellett, de nem tisztán neogót házat tervezett, mert keverte a Tudor-gótika és a francia barokk díszítőelemeit, boltozatait.

A pénzügyminisztérium egy századeleji fotón

Az egész ház, a Várban szokatlanul nagynak számító méretével és buja díszítéseivel bevallottan reprezentálni akart. De ezt olyan módon tette, hogy már a kortársak is sokat kritizálták amiatt, hogy mennyire kirí a polgárvárosi, egyszerű vonalú házak által meghatározott környezetéből. 

Lengyel Géza például ezt írta róla a Nyugatban 1911-ben:

„A pénzügyminisztérium úgynevezett gót stílusban épült, mert szomszédságában van a gótikus koronázó templom. Milyen szánalmas azonban a nemes régi formák mellett az a cifra, túlterhelt épület. Milyen brutális a maga nehéz tömegével. Ennek az épületnek a bőrén mindenesetre megállapítható már a leendő várbeli építési program egy lényeges része: ormótlan, óriás épületek e változatos, sokféle, tagolt helyre nem valók, a tömeghivatalokat tehát, mihelyt újjáépítésükre kerül a sor, ki kell telepíteni.”

Hát Lengyel nem bizonyult látnoknak, sőt!

Akadt persze, akinek tetszett, de jellemzőek voltak a Lengyeléhez hasonló bírálatok, emiatt is lehetett, hogy a II. világháborús pusztítás után 

a házat nem az eredeti állapotára, a régi homlokzattal építették vissza, hanem Rados Jenő tervei alapján egy jóval egyszerűbb vonalú és magasságra sokkal kisebb - de még mindig neogót stílusú, és a környezetébe az elődjénél jobban belesimuló homlokzatot kapott.

A mostani, magas felújítási költségnek - mint említettem - éppen az egykori kortársak által is kritizált lángoló gótikus homlokzat lehet a fő oka. Az ilyen kőelemeket ugyanis kézi faragással lehet csak előállítani és rekonstruálni, ami ma már méregdrága mulatság, a színes, egyedi tetőről nem is beszélve.

De a belső tér eredeti állapotra történő visszaállítása is sokba kerül, hiszen egy, a házról szóló ismertetés szerint a tervező

A nagyobb tereket díszítő célzattal boltozta, felhasználva a különféle donga-, kereszt-, háló- és csillag-boltozatok széles palettáját. A 300 személyes bálterem, a márvánnyal burkolt, szobrokkal díszített aula, a faburkolatos, kandallós fogadó- és tanácskozótermek, a miniszteri szobák, a várakozó helyiségek fő jellemzője a reprezentativitásra való törekvés volt.

A ma élő budapestiek által ismert, egyszerűbb homlokzatú háznak is igen komoly kulturális múltja van.

Harcias rákosizmus, zenés kádárizmus

Sokáig a Műszaki Egyetem kollégiuma működött itt, így ez lett az 1956-os forradalmat kirobbantó diákmozgalom egyik bölcsője. A kollégium klubja 1968 után a fővárosi pop- és beatzenei élet egyik legendás helyszíne volt. A hátsó szárnyban levéltár üzemelt, aztán a rendszerváltás után legnagyobb részt határon túli magyarok szervezetei működtek itt.

Egy 2013-as döntés alapján az akkor 3/5 részben a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. tulajdonában lévő házat kipofozták 723 millió forintból: teljesen felújították a homlokzatait, megcsinálták a díszkivilágítást és a hatalmas aula fűtését, illetve a magasföldszinti rész teljes felújítása után berendezték benne a Mi, magyarok című, egyébként kifejezetten szórakoztató és színvonalas állandó kiállítást.

Az új-régi épületbe a tervek szerint a Nemzetgazdasági Minisztérium költözik. A minisztérium ideköltöztetésének nincsen semmiféle látható racionális logisztikai oka: a tárcánál ugyanis 2100-nál is többen dolgoznak. A 2016-os tervek szerint a Szentháromság tér 6. alá csak 360 dolgozót költöztettek volna fel , de még a friss közbeszerzési értesítésből kibogarászható 800-1000-es létszám is azt jelenti, hogy a munkatársak többsége marad az eddigi épületekben. Mivel a kérdésekre nem válaszoltak, nem világos, hogy akár egy is felszabadul-e a tárca most használt irodaházai közül.