Néhány olyan fideszes politikussal beszélgettünk az elmúlt napokban, akik nem tartoznak a párt országos vezetéséhez, hanem egy-egy választókerület szintjén csinálták végig a kampányt.

Ahogy Gulyás Gergely parlamenti frakcióvezetőt, úgy őket is meglepte, hogy ennyire jól szerepelt a párt. A sima győzelem elvárás volt, és komolyan nem is merült fel, hogy a kormányalakításhoz szükséges sima többség ne legyen meg, de a kétharmados diadal nem tűnt feltétlenül reálisnak. Hogyan lehetett meg mégis? A kampányt a Fidesz oldaláról ismerők szerint a vártnál is nagyobb győzelem az alábbiaknak volt elsősorban köszönhető:

• Az ellenzék bénázása úgy általában.
  
• A Jobbik vidéki leépülése.
  
• A sajtóbotrányok hatásai drámaian csökkentek.
  
• A kisebb településekre a migránsozáson kívül átment ez az üzenet is: Fidesz = pénz.
  
• Jól célzott, óriási telefonos mozgósítások, főleg az utolsó napokban.
  

Morzsolódtak az aktivisták, jöttek a botrányok

Pedig voltak bizonyos aggasztó, de legalábbis kényelmetlen előjelek is a Fideszben: nehezen lehetett mozgatni az önkéntes aktivistákat, érezhetően kevesebb volt a hadra fogható jelentkező, mint 2010-ben és 2014-ben. Ezért is lett fontosabb az interneten, elsősorban a Facebookon futó kampány, amiről itt írtunk részletesen.

Egy rövid ideig azt sem lehetett kizárni, hogy Hódmezővásárhely után tényleg képes lesz az ellenzék megegyezésekkel kicselezni a centrális erőtér rendszerét. Ez a veszély aztán nemcsak elmúlt, hanem a koordináció körüli hisztéria éppen a Fidesznek segített az utolsó hetekben.

És voltak a Fideszben, akik aggódtak a sajtóban megjelent kínos hírek láttán. Elsősorban a Tiborcz-ügy és a Kósa-ügy esetében érezték úgy, hogy ezek elbizonytalaníthatnak fideszes szavazókat. Úgy érezték, hogy a párt nem képes erős válaszokat adni, és ennek az lehet a vége, hogy a fideszesek egy része nem megy el szavazni.

Az is látszott néhány felmérésen, hogy a nagyobb városokban problémák lehetnek, mert minél nagyobb egy település, annál rosszabb eredményeket ígértek a mutatók. Emiatt bizonyult idén különösen hasznosnak, hogy még 2011-ben alaposan átszabták a választókerületek határait. Számos nagyobb települést úgy osztottak fel, hogy a városias részekhez sok kisebb községet csaptak hozzá. Illetve az egyéni mandátumok csökkentésével (176-ből 106 körzet maradt), már a közepes városoknak sincs csak saját képviselője, hanem közös emberük van a környékbeli falvakkal. 

Több egyéni mandátum is azon múlt, hogy a kisebb településeken tarolt a Fidesz,

és ezzel kiegyenlítődött az ellenzék relatív jobb eredménye a városiasabb választókörökben. 

Egy lóval nem lehet kártyázni

Voltak közben reményre okot adó jelek is, elsősorban az ellenzék állapota miatt. „Egy lóval nem lehet kártyázni” - foglalta össze valaki azt a helyzetet, hogy sok választókörzetben annyira nem tűnt felkészültnek az ellenzék jelöltje és csapata, hogy még az sem látszott sokszor szükségesnek, hogy különösebb erőfeszítéseket tegyenek ellenük. Az ellenzéki összefogást legkomolyabban hirdetőkre ráállt kőkeményen a fideszes propaganda-sajtó (Hadházy Ákos, Botka László, Juhász Péter), és ebben segítséget kaptak az ellenzéki oldalon azoktól, akik különböző okok miatt a külön-utasságot hirdették. A munka egy részét elvégezte az ellenzék házon belül.

A legtöbb vidéki településen a baloldal eleve nem volt jó állapotban. Az MSZP - DK szakítás sok helyen megtépázta az egykor erősen szervezett MSZP hálózatát, újat szervezni helyettük pedig nem sikerült. Az akkut pénzhiány (az MSZP minden pénzét régi hitelek törlesztésére költötte az utóbbi években) és az, hogy az országos hatalom mellett az önkormányzatiba se kóstolhattak bele a legtöbb helyen az embereik már több mint nyolc éve, kiüresítette a szervezetek maradékait is. Az LMP-nek sosem volt értelmezhető országos hálózata, a Momentum pedig sehol sem tartott még a kiépítésében.

Kifulladt a Jobbik is

A Jobbiknak viszont már a 2010-es kampányra volt értelmezhető, szervezett bázisa vidéken, ami egész jól működött 2014-ben is. Nagy megnyugvással látták a fideszesek az ország több részében is, hogy ezek a csoportok kifulladtak. A jobbikos fórumokra sokkal kevesebben mentek el, mint az elmúlt két választáson, előfordult, hogy húsz ember sem volt kíváncsi a párt országos vezetőire sem.

A választókat korábban felrázó helyi aktivista csoportok a Jobbiknál jórészt egészen fiatal radikálisokból álltak, akik mostanra kinőtték a mozgalmárságot, vagy rájöttek, hogy a Fidesz sokkal erősebb, és már ugyanazt a nacionalista és rendpárti ideológiát képviseli, ami őket annak idején annyira izgatta. Utánpótlás pedig nem volt. 

Amit a néppártosodás esetleg hozhatott a Jobbiknak a nagyobb városokban, azt elvesztette a mozgósításra képes csapatok elvesztésével. A cigányozással és nacionalizmussal lázba hozott csoportok kikoptak a párt körül, és nem lettek helyettük néppártos, helyben tekintélyes politikusaik sem. 

„A lecsúszottak maradtak nálunk már csak jobbikosak” 

- hallottunk egy fideszes értékelést egy olyan településről, ahol korábban sokkal erősebb volt a Jobbik, és ahol a párt maga is egyéni győzelmet várt a kampány elején.

Simicska nem ártott érdemben

A Fidesz országos vezetésének véleményét jobban ismerő forrásunk szerint a sajtóviszonyok radikális átalakítása elérte azt, hogy ne kelljen félni Simicska beígért atombombájától sem. „A nyilvánosság elvesztette a régi jelentését” - szólt az értékelés. Nagyon korlátozottá vált ugyanis a „botrányok” hatása. 

A kormánypropaganda semlegesíteni tudta az ellenzéki és a független sajtót, egyrészt alternatív valóságok építésével, másrészt azzal, hogy elhitették azt a képzetet, hogy minden újság egyformán elfogultan hazudik. A nagy sajtósztorik korlátozott erejét bizonyítja, hogy a kampány idején a legkínosabb ügybe keveredett egyéni jelölt, Kósa Lajos, 47 százalékkal simán győzött.

A híresztelések szerint óriási leleplezésekkel készülő Simicska egyébként is bizonytalankodott kampányban, hogy van-e értelme mindent egy lapra téve nekimennie tiszta erőből a Fidesznek. Amikor november végén bejelentette, hogy „nem lesz atombomba” akkor a Fideszben már sokan úgy vélték, hogy egyértelműen azt üzente, hogy feladta. Aztán a kampányban voltak olyan hetek, amikor azt lehetett gondolni, hogy mégis akar valamit, de a most kifele szivárogtatott fideszes értékelés szerint 

egyszerűen belátta, hogy nem éri meg túlmennie egy bizonyos határon. 

Terjednek pletykák valamiféle március végi kiegyezésről is a kormányzat körüli intézményekben. A pletyka arról szól, hogy legalább alvállalkozóként visszatérhet a Közgép az állami beruházások kedvezményezettjei közé, de konkrét részletekről nem hallottunk. A híresztelést a Közgépnél nem akarták kommentálni, és beszéltünk olyanokkal is, akik szerint nem volt szükség alkura, „mert Simicska nem tudott volna mit adni cserébe”. 

Átvágtak sok száz nemzeti szalagot

Sokat élcelődött a sajtó azon, hogy fideszes politikusok többek között egy makettet, egy már működő ravatalozót, vagy egy családi ház felújításának alapkövét is képesek voltak ünnepélyesen átadni a kampányban. Holott több beszámoló szerint is ez nagyon fontos, és utólagos értékelés szerint sikeres eleme volt a kampánynak. Tényleg ki volt adva a helyi szervezeteknek, hogy minden átadható vagy legalább megtekinthető építkezést össze kell szedni, és a helyi jelölttel együtt meg kell ünnepelni. Ez arra volt jó, hogy cselekvőképesnek mutassa a kormánypárti politikusokat, mindenki lássa, hogy ami csak épül, az nekik köszönhető.

Erre rá lehetett építeni azt az üzenetet, hogy ahol nem szerepel jól a Fidesz, oda nem megy többé pénz. A helyi fideszes központokban információink szerint 

országszerte nyilvánvalóvá tették a polgármestereknek, a kisebb települések függetlenjeinek is, hogy akkor számíthatnak csak fejlesztési pénzre, ha településükön jól szerepel a párt. 

Másfél évvel az önkormányzati választások előtt ez biztosan sokakra hatott, főleg hogy mostanra a településeknek alig maradt saját bevételük, a kormány engedélye nélkül már hitelt sem vehetnek fel. 

Erről a hangulatról árulkodik a kissikátori polgármester kifakadása, aki dühös posztot írt arról, hogy túl kevesen szavaztak náluk a Fideszre, vagy éppen Istenmezeje polgármesterének dührohama, akit bosszantott a befolyásolási kísérlet. A legtöbb helyen azonban csendben átment az üzenet, és a pártpolitikától távol álló polgármesterek is igyekeztek hozni a Fidesz által elvárt eredményeket. A kisebb településeken a helyi vezetők tekintélye sokat számíthatott abban, hogy minél többen menjenek el szavazni.

Halló, Orbán Viktor vagyok

Az utolsó napokban, és még a választás napján is sokat számított a fideszesek értékelése szerint a telefonos mozgósító kampány. „Rengeteg olyan embert hívott fel Orbán Viktor telefonon, akik soha korábban nem találkoztak ilyen kampánnyal, és ez erősen hatott rájuk.” Az előre felvett, automata hívások tömegessége volt a legfontosabb technikai újítása a Fidesznek ebben a kampányban. 

Már a kampány korábbi időszakában is használták, volt telefonos kampány kifejezetten az ellenzékiek lejáratására is, például arról, hogy Vona Gábor Allahot dicsőíti, sőt tavaly nyáron a nyugdíjasokat hívták azzal, hogy a Jobbik elnöke megsértette őket. A telefonos kampányolást a legvégén járatták igazán csúcsra. Az automata hívásokon kívül rengeteg esetben aktivisták telefonáltak, és noszogatták az embereket, hogy mindenképpen menjenek szavazni.

Főleg a kisebb településeken óriási mozgósító ereje volt ennek, a hozzánk eljutott beszámolók szerint, különösen a választás napján.

Ennek sikeréhez szükség volt arra is, hogy pontos listák legyenek arról, hogy kiket érdemes hívni, kik lehetnek azok, akik nem szavaztak még, de ha elmennének, akkor vélhetően a Fideszt támogatnák.