Az élet sem csak illiberalizmus és közpénzjelleg: sok minden más mellett időnként igyekszünk megírni azt is, melyik tévésorozatok érdemesek arra, hogy olvasóink eltöltsék velük az idejüket.

A maga módján ez is közszolgálat: 

egy rossz filmbe még csak-csak bele lehet futni, de az már tényleg bosszantó, amikor valaki sokadik óráját teszi bele egy-egy műsorba, amikor rájön, hogy nem is érdekli, de akkor már csak azért is végignézi, és a végén csak bosszankodik, kinek volt ez jó?

Vagyis a kérdés nem az, hogy vannak-e jó műsorok, hanem az, hogy a szinte végtelen kínálatból hogyan szelektáljunk.

Ehhez nyújtunk segítséget: végigvettük a klasszikusokat

• a Wire-t, vagyis a sorozatot, ami megtanította, hogy minden részlet számít, 
  
• a Sopranost, ami megváltoztatta, mit jelent tévét nézni,
  
• a Mad Men-t a maga gyönyörű lezárásával,
  
• és a Breaking Badet.
  

És az újhullám legjavát is kiválogattuk:

• a Making a Murderert, vagyis az igaz történetet, amitől megrendül a hited a civilizációban
  
• a Kék bolygó 2-t,
• a Bojack Horsemant, ami csak egy állatos rajzfilm, mégis a zsigerekig hatol
  
• a Black Mirrort
  
• vagy épp legutóbb a csontig-velőig fekete Atlantát.
  

Ötödik születésnapunk alkalmából egy hónapon át fel-felidézünk néhány multaságos/emlékezetes/emlékezetesen mulatságos pillanatot a 444 első öt évéből, és gyűjtjük a muníciót a következő ötre.

Ha szeretnéd, hogy ezt a munkát folytathassuk, támogasd rendszeresen a 444 szerkesztőségét!