Könnygázzal oszlatott fel egy több ezres temetést az etióp rendőrség vasárnap. Az összegyűlt tömeg egy mérnök, Simegnew Bekele halála miatt ment az utcákra.

Simegnew volt a vezető mérnöke az ország gigantikus gátprojektjének. Csütörtökön az autójában találták rá holtan, a fővárosban, Addis Abebában. Lőtt seb okozta a halálát, és az autójában a rendőrök találtak egy pisztolyt is. Egyelőre nem tudni további részleteket, de az utcára vonulók között akadtak, akik szerint Simegnewet a gátberuházás miatt ölték meg.

A legkevesebb négymilliárd dollárból épülő gát a kontinens eddigi egyik legkomolyabb infrastrukturális beruházása: a Nílus legfontosabb forráságára, a Kék-Nílusra épülő 155 méter magas és 1,8 kilométer hosszú gát egyben Afrika legnagyobb vízerőműve lenne, és az etióp kormány szerint üzembe helyezése után megháromszorozná az ország energiatermelését. Az etnikailag és politikailag is megosztott, viharos évtizedeket maga mögött tudó országban példa nélküli támogatás övezi a beruházást, amitől azt várják, hogy egy évtizeden belül érezhetően fellendíthetné a helyi gazdaságot.

Szintén fontos szempont, hogy a gát építését az ország saját költségvetéséből fizeti, ezzel is függetlenedve a külföldi forrásoktól. Ez jelentős terhet rak az ország lakóira, a közalkalmazottak fizetéséből például automatikusan kerül át egy összeg a gát költségvetésébe, de ezen kívül lottóalapot is létrehoztak, illetve kötvényvásárlással is lehet segíteni az építkezést.

Ennek az ambiciózus projektnek volt az arca Simegnew Bekele, a mérnök, aki a BBC beszámolója szerint 2011 óta vezette az építési munkálatokat, és gyakran szerepelt a sajtóban. Mint a haláláról szóló hírek sorra kiemelik, közkedvelt ember volt, mert miközben egy politikailag ennyire fontos ügyet bíztak rá, mindvégig egy szerény, a hazáját szerető ember benyomását keltette a sajtóban, akivel szemben sosem merültek fel korrupciós vádak. Napjai nagy részét a fővárostól ezer kilométerre épülő gáton töltötte, és általános meggyőződés volt, hogy nincs számára fontosabb ennél a projektnél.

A halála viszont felszínre hozhatja azokat a problémákat is, melyek az óriásgát építését kísérik: az építkezés jelentős késéssel halad, most a becslések szerint a gátnak mintegy 60 százaléka épülhetett meg, és Abiy Ahmed miniszterelnök épp a múlt hónapban beszélt arról, hogy a jelenlegi tempóval haladva a gát egy évtizeden belül sem lesz kész.

Még komolyabb probléma a geopolitikai feszültség, ami a kezdetektől kíséri a projektet: Egyiptom vezetése attól tart, hogy a gát komolyan befolyásolhatja majd a Nílus hozamát, vízhiányt előidézve az országban. A gát építésének kezdetekor Egyiptomban épp forradalom zajlott, így az azonnali fellépés elmaradt, az utóbbi években viszont állandóvá váltak a diplomáciai csörték és a nyomásgyakorlás.

A Nílus hozamának jelentős része a gyarmati időkben született megállapodások révén Egyiptomot, illetve Szudánt illeti, és Egyiptom nem hajlandó elfogadni semmiféle olyan változtatást, ami változtatna ezen. Ami abból a szempontból is érhető, hogy az ENSZ egy korábbi előrejelzése szerint 2025-től kezdve rendszeresen komoly vízhiány fenyegetheti az országot, ezért a Nílus jelentősége a vízellátásban egyre csak nőni fog.

Nem véletlen, hogy az évek óta egyre gyakrabban felmerülő toposzt, azaz hogy a következő háborúkat a vízért fogják vívni, egyre többen kezdték el az Egyiptom-Etiópia konfliktusra ráolvasni.

A BBC-nek idén februárban beszélt arról egy Németországban élő egyiptomi kutató, Rawia Tawfik, hogy a gát megépítése az egész régió számára sorsfordító lehet: most először fordulhat elő, hogy egy ország egyszerre bír a fizikai adottságokkal, azaz olyan helyen fekszik, hogy képes befolyásolni a Nílus hozamát, másrészt viszont megvan a gazdasági ereje is arra, hogy megépítse az ehhez szükséges infrastruktúrát.

Ugyanebben a riportban a vízgazdálkodásért felelős egyiptomi miniszter, Mohamed Abdel Aty felháborodva reagált a gátépítésre. Mint mondta, a folyó hozamának kétszázalékos visszaesésével is 80 ezer hektárnyi megművelhető területet veszítenek el, aminek következtében egymillió ember válhat munkanélkülivé. Nem véletlen, hogy Egyiptom nemzetbiztonsági kérdésként tekint a gátépítésre.

Etiópia azt állítja, hogy középtávon nem változna a Nílus hozama, ugyanakkor a vízerőmű megnyitásakor szükségszerűen csökkenne, hiszen évekig eltartana, amíg feltöltik a tározókat. Ahogy a BBC februári elemzése fogalmazott, a diplomáciai kísérletek eddig mind zátonyra futottak, és gyakoriak azok a hangok, melyek szerint Egyiptomnak egyetlen eszköze maradt, a katonai fellépés. Komoly nemzetközi összefogásra és diplomáciai erőfeszítésekre lenne szükség azért, hogy ne a Nílus mentén törjön ki a vízkészletekért indított első háború.