„Ma a hetes cikkely élesítésére fogok szavazni. Mindig is hidakat akartam építeni, és továbbra is ezt akarom tenni, de tegnap semmilyen szándékot sem láttam a magyar miniszterelnöktől, hogy lépést tegyen az EU-s partnerei felé, és reagáljon aggodalmainkra.”

Ezt írta ki a Twitterre Manfred Weber, az európai néppárt frakcióvezetője néhány perccel a magyar kormányt megszégyenítő EP-szavazás előtt. Weber üzenetében benne van az egyik legfontosabb oka a mostani helyzetnek: Orbán Viktor valamiért akarta, hogy ez a döntés megszülessen.

A néppártból sok politikus utalgatott arra már régóta, hogy ha Orbán Viktor és kormánya néhány gesztust tenne a magyar demokráciáért aggódók felé, akkor meg lehetne úszni a hetes cikkely élesítését. (A néppárti képviselők nélkül nem lett volna meg az EP-ben a kétharmados többség hozzá.)

Sokszor maga Weber is azzal érvelt Orbán védelmében, hogy ha nagyon éles volt a helyzet, akkor Viktor mindig készen állt a kompromisszumra. Látványos példája volt ennek a médiatörvény esete még 2011-ben, amikor a törvény leginkább kritizált paragrafusait a magyar parlament csendben kiszedte az európai kritikák után. 

Ugyan a magyar kormány itthon azt mondta, hogy megvédték a törvényt, hiszen az megmaradt, de a valóságban sok fontos pontját megváltoztatták.

Orbán arról volt ismert Európában, hogy rendkívül ügyesen egyensúlyozik: mond és csinál valami nagyon durvát, aztán keményen alkudozik, és a végén enged egy kicsikét, mire békén hagyják úgy, hogy még mindig nagyon durvának számít, amit művelt. Most azonban nem ez volt a forgatókönyv.

A CEU és a civilek ügyében kellett volna tennie valamit

Most két konkrét törvény is volt, amin ha alakított volna valamit a magyar parlament, akkor jó eséllyel a néppárt nem szavazott volna saját tagja ellenében, vagy legalábbis nem ekkora többséggel: a civil szervezeteket korlátozó törvényről, és a lex CEU-nak nevezettről van szó. Csakhogy Orbán és a Fidesz semmit sem tett, és így azok is érv nélkül maradtak a néppárton belül, akik készek lettek volna megvédeni a magyar kormányt. (Orbán ezzel jól ki is szúrt velük.) 

Kedden Orbán Viktor azt mondta Strasbourgban, hogy már csak azért sem engedhetett ezekben ügyekben, mert a magyar parlamenti képviselők erre nem volnának hajlandók. Úgy tett, mintha nem rajta múlna, hogyan szavaznak a fideszesek a Kossuth téren. 

A helyzet még furább, ha hozzátesszük, hogy hétfő este Orbán Viktor személyesen ígérte meg az USA budapesti nagykövetének, hogy nem üldözi el a CEU-t. Legalábbis erre utalt David Cornstein egy keddi interjújában.  Vagyis a két néppárti feltételből egyet Orbán valószínűleg teljesíteni fog, mégis úgy tett Strasbourgban, mintha semmiben sem engedne.

Tavaly tavasszal szóltak neki

A néppárt vezetése már 2017 áprilisában jelezte Orbánnak, hogy engednie kell néhány nemzetközi felháborodást okozó intézkedésében. A néppárti vezetők a találkozó után azt terjesztették az európai sajtónak, hogy Orbán együttműködést ígért nekik.

Ehhez képest Orbán semmit sem engedett, gesztusokat sem tett. Strasbourgban azt mondta, hogy Berlinből már úgyis megjött a parancs a hetes cikkely ügyében, mindegy mit tesz. Majd hozzátette, hogy sajnos a néppártban túl sok a gyenge ember, akik úgy táncolnak, ahogy a liberálisok és a baloldaliak fütyülnek. Mintha neki nem lett volna soha semmi mozgástere.

Kiutálták, de maradni akar

Még furábbá teszi Orbán viselkedését, hogy kedden legalább négyszer elmondta, hogy a néppártban akarja tartani a pártját. 

Egyrészt fura, hogy valaki miért akar egy csoport tagja maradni, ahol nem tekintik a többiek partiképesnek. Másrészt sok néppárti felvetette, hogy a Fideszt ki kellene zárni a frakcióból ezek után, vagy legalább fel kellene függeszteni a tagságát, tehát egyáltalán nem biztos, hogy tényleg maradhat. 

Orbán a néppárti tagságot firtató kérdésekre mindig azt mondta, hogy magától semmiképpen sem megy el. Ugyanakkor több, az EP-ben sokat mozgó embertől azt hallottuk, hogy a háttérben a fideszesek már készülnek arra, hogy esetleg a konzervatív frakcióba menjenek át, ahol a lengyel kormánypárttal együtt egy új politikai tömböt szerveznének, az EU-kritikus szélsőjobb bevonásával.

Orbán tehát olyan taktikát választott, ami leginkább zavarkeltésnek tekinthető: azt mondja, hogy maradni akar a néppártban, és „intelligensen egyezkedni” a másként gondolkodókkal, de közben egy szalmaszálat sem tett keresztbe azért, hogy az egyezkedésből legyen valami.

Parancs Berlinből? 

Orbán arra utalt kedden, hogy egy háttérben alakuló nagykoalíció érdekében áldozta őt fel a néppárt, aminek a lényege, hogy a migráció barátai összefogtak ellene. 

Értelmezése első felében információink szerint van valamennyi igazság, legalábbis abban, hogy nagykoalíciós egyeztetések tényleg vannak. Valóban elkezdődött a 2019-es EP-választás utáni együttműködés szervezése, hiszen várhatóan egyik nagy pártszövetségnek sem lesz abszolút többsége. Márpedig 19-ben új biztosokat és bizottsági elnököt kell választani, és még a 2020-27-es költségvetést is jó lenne elfogadni. Ennek érdekében máris vannak alkudozások a néppárt, a liberálisok és a szocialisták között, és ennek része lehet akár Mafred Weber bizottsági elnökké választása is. E nagykoalíció azonban nem a migrációról vagy Magyarország megbüntetéséről szól, ahogy ezt Orbán szeretné láttatni, hanem az EU működőképességét akarja biztosítani. Ilyen alkuk mindig is voltak a nagy pártok között: 2009-ben a néppárt és a szocialisták, 2014-ben pedig a néppárt, a szocialisták és a liberálisok között.

Orbánnak abban már több lehetett igazsága, hogy Weberék azért is engedték el őt könnyebben, mert Emmanuel Macron francia elnök elkezdte átcsábítani saját szerveződő pártcsaládjába az Orbánnal elégedetlen néppártiakat. Abban viszont már nincs igaza, hogy ez csak Macron ravasz kavarása miatt lett lehetséges: ő személy szerint legalább annyira felelős a néppárton belüli széthúzásért, mint Macron. Ha Orbán nem osztja meg a néppártot szélsőséges viselkedésével, akkor nincs mibe kapaszkodnia a néppárt gyengítésén dolgozó riválisoknak sem.

Bevándorlós fedőtörténet

Orbán a migrációt épp úgy használja most fedőtörténetnek, mint 2013-ban a rezsicsökkentést, a kormányát szinén megbélyegző a Tavares-jelentés elfogadásakor. Akkor azt mondta, hogy a rezsicsökkenés ellen ágáló erők akarták a jelentést. Most azt, hogy a migráció magyarországi megállításáért akarnak bosszút állni a sorosista erők, „megbüntetve saját határőrüket”. 

Ám most már nem csak a magyar választóknak játszik a mítoszépítő magyarázattal. Ahogy tusványosi beszédében a nyáron meghirdette, készen áll arra, hogy az európai politika meghatározó embere legyen, és egy idegen-ellenes, szuverenista európai koalíciót kovácsoljon. Hogy ennek szervezésébe az EP-választás előtt vagy után kezd-e bele, arról megoszlanak a vélemények, de sok európai politikus szerint legalább a nyár eleje óta már inkább erre készülnek a Fideszben, és ezért sem akart békülni ezúttal Orbán a néppárttal. 

Hogy ez az új mozgalom képes lehet-e a mérsékelt, hagyományos nagy pártoknak érdemi kihívója lenni, arról már nagyon megoszlanak a vélemények. Orbán vakmerő lépésre készül, hiszen a német és a francia kormány legádázabb ellenzékével kellene összefognia ahhoz, hogy komolyabb erőt legyen képes mozgósítani. A keddi vitában az AfD és a Nemzeti Tömörülés szónokai lelkesen ünnepelték már Orbán Viktort, miközben a CDU-s felszólaló a korrupciót kérte számon rajta. 

Két utat hagyott nyitva az ellentmondásaival?

Az is logikus lenne, ha Orbán azért viselkedne ennyire furcsán, mert ki akarja várni az EP-választást, mielőtt eldöntené, hogy mit csinál. Ha a néppárt erős marad, és a szerveződő nagykoalíció ereje megkérdőjelezhetetlen lesz, akkor lenyeli a mostani megaláztatását, és kihúzza a néppártban, akár a tagsága felfüggesztését is kibekkeli. (Robert Fico volt szlovák miniszterelnök és pártja, a Smer, kibírt már egy ilyen ideiglenes felfüggesztést a szociáldemokratáknál, amikor azért büntették, mert egy szélsőjobboldali párttal kötött koalíciót. Fico akkor szépen kivárta, hogy visszaengedjék.) Ha viszont erősek lesznek a szélsőjobbos pártok az új EP-ben, akkor előkészítette a terepet arra, hogy velük kovácsoljon új közösséget, és ő legyen az ember, aki előre megmondta, hogy a migránsozás az egyetlen érvényes üzenet Európában, és otthagyja a meggyengült néppártot.