A túlturistásodás korában meg kell tanulnunk felelősen, visszafogottan turistáskodni

Az elmúlt hónapokban egymást érték a hírek a túl sok turista miatt kiakadó önkormányzatokról és városlakókról: pár hete jelezte Hollandia turisztikai ügynöksége, illetve a belga Brugges városa is, hogy a turizmus jelenlegi formájában fenntarthatatlan; Velencében évek óta tartó küzdelmek után ismét tüntettek az óriási óceánjárók ellen; a Louvre személyzete sztrájkolni kezdett a túl sok látogató miatt, Új-Zélandon pedig a turistákra kivetett extra adóból finanszíroznák a turisták okozta károk helyreállítását. 

Ez tényleg csak pár példa a közelmúltból, és mind egy irányba mutat: Európában egyre több, a turisták által felkapott város lakói érzik úgy, hogy a rengeteg hozzájuk érkező külföldi miatt élhetetlenné válik az otthonuk, míg más kontinenseken a megmaradt természeti értékeket teszik tönkre a kontrollálhatatlanul özönlő turisták. 

Velence és egy gigantikus ócenjáró.Fotó: MIGUEL MEDINA/AFP

Az angol overtourism, amit leginkább talán túlturistásodásnak, túlturizmusnak lehetne lefordítani, mára rengeteget emlegetett kifejezés lett, nem véletlenül: tavaly 1,4 milliárd ember utazot turistaként egy másik országba, és ez a szám idén feltehetően csak nőni fog. 

Ennek a számnak a nagyságát elég jól jelzi, hogy ugyanez az érték a kereskedelmi repülés hajnalán, 1960-ban még csak 25 millió volt. A turizmus exponenciálisan nőtt, de közben a világ népszerű nagy és kisvárosai nem lettek nagyobbak, vagy nem ott és nem annyival, mint ahova és amennyivel több turista érkezik hozzájuk. A fellendülést számos tényező okozta: a fapados légitársaságok elterjedése, illetve a különféle netes szolgáltatások megjelenése például az Európán belüli turizmuson lendített nagyot, de olyan tényezők is számítottak, hogy a kínai gazdaság erősödése létrehozott egy hatalmas létszámú új középosztályt, amelynek tagjai elkezdtek utazni a világban

Muszáj tervezni 

Az gyakorlatilag borítékolható, hogy a következő évek újabb és újabb szigorításokról, korlátozásokról és turistákra kivetett adókról fognak szólni a világ számos, nagyon népszerű helyén. Sok helyen viszont tovább emelkedik majd a turisták száma, egészen addig, amig be nem üt valamilyen krach: gazdasági vagy ökológiai katasztrófa.

Ebben a helyzetben joggal merülhet fel bárkiben a kérdés, hogy mit tehet akkor, ha nem szeretne terhére lenni a másutt élőknek, illetve a környezetet szeretné kímélni minél jobban? Hogyan utazhat külföldre úgy, hogy ne váljon „túlturistává”?  Az, hogy mindenki maradjon otthon, nyilvánvalóan sokaknak nem kielégítő válasz, és alig akad olyan, aki a külföldi utazások jó hatásait vitatná: megismerkedni más kultúrákkal, más emberekkel, szokásokkal – mindenképp hasznos dolog. 

A Harvard egyetem közegészségügyi iskolájának fenntartható turizmussal foglalkozó intézete megpróbált választ találni az alapkérdésre: hogyan turistáskodjon az ember felelősen, elkerülve minden TÚL-t. Az intézmény számos tudományos elemzést készített és publikált a tömegturizmus hatásairól, illetve a turizmus és a klímaváltozás kapcsolatáról, igazgatója, Megan Epler Wood pedig a Washington Postnak mesélt arról, hogyan válhat valaki felelős turistává. 

Szavai egybecsengnek a témában megszólaló többi szakértő bevett tanácsaival: ha felelősen akarsz turistáskodni, akkor utazás előtt nem lehet megspórolni az utánajárást. 

Párizs a világ egyik legtúlturistásodottabb városa. Szelfi a Notre-Dame-mal.Fotó: Denis Meyer/Hans Lucas

Kezdeti tájékozódáshoz jól jöhet az Utazási és Turisztikai Világtanács friss jelentése, amelyben a világ nagyvárosait vizsgálták meg olyan szempontból, hogy mennyire állnak készen a turisták számának növekedésére. A világ nevezetességeit felkeresni készülőknek pedig hasznos lehet az UNESCO honlapján a veszélyeztetett világörökségek listáját átfutni. Itt fel vannak sorolva azok a helyszínek is, amelyek állapotát a túl sok turista fenyegeti. 

Ugyan elég triviálisan hangozhat, de a szakértők szerint nem árt újra és újra hangsúlyozni azt sem, hogy érdemes csúcsszezonon kívül utazni. Nemcsak azért, mert ezzel a helyi gazdaságot is inkább segíthetjük, hanem mert ilyenkor jóval kevesebb turistát kell elviselnünk magunknak is. Létezik ma már direkt arra szakosodott honlap, amely számos adat felhasználásával segít megtippelni, egy-egy európai városban mikor tetőzik a turistaszezon, és mikor érdemes már odalátogatni. 

Ennél is fontosabb, hogy ha egy másik országba látogatunk, próbáljunk meg minél jobban kiszakadni a turistás komfortzónából. Kerüljük a szervezett városnézéseket, a rettenetes városnéző buszokat, és azokat az országokat kivéve, ahol ez a közbiztonság állapota miatt esetleg nem ajánlott, kezdjünk el nyugodtan csak úgy sétálgatni is, előre kitervelt célok nélkül. Sokkal több mindent megtudhatunk így egy helyről, mintha csak vakon követnénk egy útikönyv „Top10 kötelező látnivaló” című fejezetét. A céltalan sétálás felszabadító élmény.

Azoknak pedig, akik nem szívesen vetik így bele magukat egy ismeretlen városba, ma már egyre több helyen kínálnak kiegészítő szolgáltatásokat: Amszterdamban van már mód arra, hogy egy napra egy helyi lakossal társuljunk össze, aki körbevezet minket a város kevésbé ismert részein, míg Bécsben a helyi turisztikai bizottság kampányt is indított a kevésbé felkapott negyedek népszerűsítésére. 

A bécsi turisztikai bizottság képviselője, Helena Hartlauer szerint mindössze egy kis szemléletváltásra van szükség, és máris élhetőbb lesz egy város: ha az érkező látogatók nagyobb hangsúlyt fektetnek arra, hogy meg is tapasztalják annak a városnak a ritmusát, ahova megérkeztek, és nem akarnak végigrohanni az egészen, félve attól, hogy valamelyik nevezetesség előtt már nem tudnak fényképet csinálni a nap végéig, akkor ők is és a város is jobban járhat. 

Haladó turistáknak tipp: az utazás előtt-alatt vágjanak bele vagy a városban játszódó vagy a városhoz kötődő regénybe. Egész más élmény lesz úgy járni az utcákat, hogy közben a sztoriból ismerős helyszínekbe futunk bele. 

Felszabadítani a városokat 

Vágyott úticéljainkat jellemzően sok millió másik ember ilyen vágyai inspirálják, állítják a turizmus működését vizsgáló szakértők, akik szerint épp ezért utazás előtt érdemes megnézni, hogy egy-egy országban a legnépszerűbb helyek mellett milyen alternatívák léteznek. 

A New York Times nemrég például úgy állított össze európai utazási ajánlatot olvasói számára, hogy egy-egy nagyon zsúfolt és népszerű hely mellé ugyanabból az országból ajánlott alternatívát. Szantorini helyett Tínosz, Amszterdam helyett Delft és Hága, Barcelona helyett Valencia, Prága helyett Olmütz, Firenze helyett Lucca szerepelt.

Egy dühös amszterdami üzenete.Fotó: Peter Dejong/AP

Az elmúlt években egyre népszerűbbé vált az a mozgalom is, amely azt javasolja, hogy a külföldre készülő utazók sosem az adott ország legnagyobb, legismertebb városát látogassák meg, hanem utazzanak mondjuk a második vagy harmadik legnépszerűbb helyre. Ennek az elvnek képviselői szerint jóval autentikusabb és sokkal kevésbé zsúfolt élményben lesz része azoknak, akik mondjuk Párizs helyett Lyonba, Lisszabon helyett Portóba, Marrakesh helyett Fezbe, vagy Szöul helyett Puszanba látogatnak el, és sem kulturálisan, sem gasztronómiailag nem fognak rosszabbul járni. 

Az Európai Utazási Bizottság vezetője, Eduardo Santander szerint az utazást tervezőknek végső soron azt a kérdést kell megválaszolniuk, hogy el akarnak-e jutni egy helyre, vagy pedig csak meg akarják mutatni más embereknek, hogy jártak valahol. A turizmussal foglalkozó szakújságíró, Elizabeth Becker pedig arról beszélt a BBC-nek, hogy

sokaknak azért lesz felszínes utazási élményük, mert felszínes tervekkel indulnak útnak.

Velük történik meg aztán az, hogy megfelelő előkészületek nélkül sodródnak a turistacsoportokkal, és mindenhol csak zsúfoltságba futnak bele, végül pedig gyakran felemás élményekkel távoznak, a túlturizmus ugyanis nem meglepő módon maguknak a turistáknak az élményét is tönkre tudja tenni. 

Kínai turisták dél-franciaországi levendulamezőn. Kötelező turistafotó-téma.Fotó: BORIS HORVAT/AFP

Szintén Becker tanácsolja azt is, hogy ne csináljunk az utazásunk során olyan dolgokat, amiket otthon nem szoktunk: ha például nem szokásunk múzeumba járni odahaza, akkor fölösleges erőltetni külföldön, nem fogjuk jól érezni tőle magunkat. 

Érdekesség, de a tanácsok között visszatérő elemként merül fel, hogy igazán jól a kis költségvetéssel elinduló, hátizsákos fiatalok utaznak: ők már csak pusztán anyagi okokból is sokkal jobban tervezik az útjukat, utánanéznek a helyi lehetőségeknek, ez pedig sokszor nemcsak olcsóbb nyaralást, de teljesebb utazási élményt is nyújt. 

Utazz felelősen 

Európa nagyvárosaiban nemcsak a zsúfoltság miatt kedvelik egyre kevésbé a rengeteg turistát, hanem mert az Airbnb és a hasonló szállásszervező szolgáltatások  miatt egyre több lakást turisztikai célokra tartanak fenn a tulajdonosok, ezzel felnyomva a helyben élők albérletárait. 

Ráadásul míg ezek a szolgáltatások szeretik ugyan magukat úgy beállítani, mintha általuk a helyi lakosokat támogatnánk, de nagyon sok nagyvárosban (jellemzően Budapesten is) már rég nem egyszerű polgárok, hanem az ingatlanokat tömegesen felvásárló, és rövid távra kiadó befektetői csoportok mozgatják a piacot. Érdemes lehet ezért utazás előtt tájékozódni, hogy az adott városban okoz-e lakhatási gondokat az Airbnb, és ha igen, akkor aszerint választani szállást. 

Ha rövidebb időt töltesz egy városban, és mondjuk csak egyedül vagy kettesben utaztok, akkor pedig  érdemes olyan opciókat is megnézni, amikor egy helyi lakos nem az egész lakását, hanem csak egy szobáját adja. Ezek a lehetőségek nemcsak jóval olcsóbb áron futnak, de egyben biztos lehetsz benne, hogy a pénzed egy helyi lakoshoz kerül. Ráadásul, és ezt már személyes tapasztalatból is tudom mondani, a szobákat kiadó tulajok rendszeresen a legjobb házigazdának is bizonyulnak, számos tuti tippjük lesz, olyan, amilyenbe mezei turistaként nem futhatnál bele. 

Szintén nagy kérdés a mivel. A közlekedés. Nemrég írtunk arról, hogy egyre többen környezetvédelmi okokból adják fel a repülést. Utazás előtt érdemes utánanézni, van-e a repülőútnak megfizethető és nem sokkal körülményesebb kötött pályás alternatívája.