Maximális minimum – egy hónap a Huawei P30 Lite-tal
Már egy hónapja csak a P30 Lite-ra gondolok, mindig, meg-megállva; együtt jártunk zajosmocskos fesztiválokra, megfordultunk több buliban, hallgattunk nagy felbontású zenét kettesben a Balaton partján, fotóztunk reggel és este, hogy aztán egy elismerő biccentéssel megállapítsam: haver, ez szép volt, ezt sosem néztem volna ki belőled.
Pedig a P30 Lite brutális szembeszéllel indult. A kicsomagolásával egy időben tovább éleződött a kereskedelmi háború az Egyesült Államok és Kína között. Bár a telefon támogatását ez közvetlenül nem érintette, nem volt mindegy, hogy a jövőben piacra kerülő telefonok kaphatnak-e stabil androidos támogatást – elvégre tényleg nem mindegy, hogy egy baromi elegáns papírnehezéket vagy egy tényleg okos telefont kapunk-e a pénzünkért. A P30 Lite sorsa amúgy is biztosított volt, de a tesztidőszak végére a konfliktus is rendeződni látszik, biztosítottnak tűnik a jövőbeli Google-támogatás. És közben mi is jól összeszoktunk a telefonnal – igaz, egy kategóriagyőztessel ez nem volt nehéz.
Indokolatlanul szép
A P30 Lite első pillantásra nem tűnik kirívóan szépnek; lapos, fekete téglatest, markáns stílusjegyek nélkül. Már ha a fekete modellről beszélünk, mert többféle színben is kapható, és ezek az árnyalatok azonnal felismerhetővé teszik.
A Peacock Blue türkizkékje – a nevéhez hűen – tényleg nagyon páva, a Pearl White gyöngyfehérje egyszerre finom és elegáns, de még a Midnight Black fekete hátlapján is szokatlanul látványos ívekben törnek meg a fények, ha kicsit jobban megnézzük/ szemügyre vesszük a telefont. Nehéz olyan színárnyalatot kikeverni, amitől egy telefon elegánsnak, és nem bazárinak hat, de a Huawei designereinek sikerült.
A prémium kategória érzete tapintás után sem tűnik el. Ha kézbe vesszük és megforgatjuk – hol is van ennek az eleje meg a hátulja? –, nem érezni, hogy spóroltak volna az anyaggal. A P30 Lite vékony, mégis masszívnak hat: ha megszorongatjuk, akkor sem recsegropog, ahogy az olcsóbb telefonok szoktak. Egyben van, na; jó érzés fogni, és a csúszásmentes hátlap üvegburkolata valósággal tapad a tenyérre.
A P30 Lite mindenhol ível és gömbölyödik, ahol csak lehet; a tervezésnél láthatóan többet használták a körzőt, mint a vonalzót. A telefon sarkai gömbölyűek, az oldalai lekerekítettek; a kijelző sarkai elegánsan ívelnek, és az előlapi kamera is diszkrét vízcsöppként folyik rá a kijelzőre. Még a készüléktestből éppen csak hogy kiemelkedő, körömvastagságú hangerőszabályzónak és a Power gombnak sincsenek sarkai. A hátlapra helyezett, a mutatóujjal kényelmesen elérhető ujjlenyomat-leolvasó szabályos kör alakú, és a tripla kamera diszkréten dudorodó foglalatának is lekerekített oldalai vannak.
Ezek apróságok, de látszik rajtuk az odafigyelés – pedig az olcsóbb készülékek gyártói erre általában ügyet sem vetnek. A P30 Lite fricska minden telefongyártónak és minden vásárlónak, akik azt hiszik, hogy ennyi pénzért nem lehet szép telefont gyártani.
Okosan olcsó
Az árat ravasz kompromisszumok segítségével sikerült alacsonyan tartani; a hardveres megkötéseket okos szoftveres megoldásokkal kompenzálták.
Hogy az akkumulátor kapacitása csak 3340 mAh-s, és teljes gőzzel hajtva eléggé elfárad a nap végére? Valóban – de a középkategóriás modell könnyű és vékony (a P30 Lite csak 7,4 milliméter vastag!), elég gyorsan tölt, aktív használat mellett sem hevül túl, és az energiatakarékos mód bekapcsolásával óriásit javíthatunk a hatékonyságán. Ilyenkor a P30 Lite kilövi a háttérben futó fölösleges folyamatokat, inaktivitás esetén gyorsan elsötétíti a kijelzőt, és ha egyáltalán nem használjuk, olyan szinten hibernálja magát, hogy akár napokon át bírja szuflával, kussban várva, hogy ismét kézbe vegyük.
Hogy a kijelző nem csúcsminőségű AMOLED, csak sima IPS LCD? Az – de abból sikerült jó minőségűt választani, és a 2312x1080 képpontos felbontás miatt sehol sem láthatunk pixeleket. A szokatlan, 19,5:9-es képarány elegánsan karcsúvá teszi a képernyőt, és igen praktikus, ha szuperszélesvásznú HD videót szeretnénk rögzíteni. A menüben turkálva azt is beállíthatjuk, hogy természetes vagy vibránsabb színeket szeretnénk-e látni, és még a 48 megapixeles fotókba belezoomolva is részletgazdag marad a kép. Ezen a téren az IPS LCD-k amúgy is odavernek a színárnyalatokban és színhelyességben erős AMOLED-nek.
Hogy csak 4 gigabájtnyi memóriája van? Annyi – de ez csak papíron tűnhet kevésnek, mert a nyolcmagos Hisilicon Kirin 710 processzorok 4x2,2, illetve 4x1,7 gigahertzes órajelen pörögnek, és az EMUI felhasználói felület úgy csoportosítja az erőforrásokat, hogy használat közben ne tapasztaljunk lassulást. A P30 Lite bírja a multitaskingot: 10-15 egyidejűleg megnyitott alkalmazással is elboldogul, a programok közötti váltás gyors, és akkor sem akadozik, ha nagy felbontású zenét streamelünk vezeték n.lküli fejhallgatóra, és közben gyorsan váltogatunk az applikációk között. Arról nem is beszélve, hogy a telefon háttértára 128 gigabájt, ami ebben az árkategóriában osztályon felüli. Egyes gyártók ezért akkora felárat kérnek, hogy abból tokkal-vonóval kijönne egy P30 Lite.
Hogy a hangszórója csak mono? Az – de aki egy kézben szorongatott telefontól surround hangot vár, annak amúgy is elmentek otthonról. Fontosabb, hogy a készülékház jobb alsó sarkára helyezett hangszórót úgy pozicionálták, hogy kézben tartva a tenyér öble felerősítse a hangot. Ha valaki nagyon sztereózni akar, annak ott a fejhallgatókimenet jack-aljazata – mert a P30 Lite-on ilyen is van. Nem evidencia ez, hiszen a mai csúcskészülékekből gyakran kispórolják.
Hogy a kamerája nem olyan minőségi, mint a nagytestvér P30 Próé? Nem – de ebbe belekötni már tényleg a pofátlanság teteje; mintha egy színházi látcsövet mérnénk a James Webb űrteleszkóphoz. A P30 Pro eleve drágább készülék, és a magasabb árat részben az indokolja, hogy a kameragyártás doyenje, a Leica tervezte hozzá az optikát. Nem csoda, hogy ez a mobilfotózás egyik gold standardje. De a maga árkategóriájában a P30 Lite is ugyanerre törekszik. Amit a fizika törvényei megengednek, azt ki is hozza a telefonból – amit meg nem, azon szoftveresen próbál javítani.
Kép-zeljétek el
A P30 Lite kameráját kritizálni azért sem lenne igazságos, mert a fotózásban különösen erős. Az elsődleges kamerája 48 megapixeles felbontású képeket készíthet – ebben még a P30 Prót is leiskolázza. A 8 megapixeles kamera a nagy látószögú (ultra-wide) képek minőségét javítja, a mélységélesség finomításáért pedig egy 2 megapixeles lencse felel. Az ezekkel készített fotók ebben az árkategóriában felülmúlhatatlanok. A közösségi médiában megosztott képek átlagszínvonalát a P30 Lite utcahosszal veri, sőt, nem csak azt: a főváros nyári partiéletét bemutató fotósorozatunkhoz is szívbaj nélkül használtuk a készüléket.
Mindezt azokkal az ügyes trükkökkel érték el, amik a tervezés során végig megfizethető szinten tartották az árat. Az optikai eszközök relatív gyengeségét szoftveresen küszöbölték ki. A maximális felbontású, 48 megapixeles képek helyett érdemes a gyárilag ajánlott 12 megapixelt választani, ugyanis egy ravasz eljárással (az úgynevezett pixel binninggel) a P30 Lite egy nagyobb felbontású kép pixeleiből legóz össze egy kisebb képpontszámú, de színhelyesebb, minimálisan zajos képet.
A kameramód menüje kissé spártai, de gyorsan áttekinthető. A profik órákig szöszmötölhetnek a PRO mód beállítási lehetőségeivel, hogy a legtöbbet hozzák ki a kamerából; az amatőrök az AI kamera mesterséges intelligenciáját kihasználva rábízhatják a gépre a környezetnek megfelelő beállítást; az éjszakai fotózás hívei az Este mód mód hosszú exponálásával tehetik színhelyessé a képet; a magas dinamikatartományt pedig a HDR mód bekapcsolásával érhetjük el.
Még az előlapi kamera is kedveskedik olyan okos funkciókkal, mint a Portré mód, ami – kissé talán agresszíven – elmossa a hátteret és kiemeli az arcunkat; vagy ott van a skálázható szépítő filter, amivel egy érintéssel tökéletes bőrű mangafigurává fotosoppolhatjuk magunkat. Ezek csak jópofa lehetőségek, nem a kamera hibáit próbálják kiküszöbölni: a 24 megapixeles felbontás bőven elég egy jó önarcképhez.
Mivel a P30 Lite-ban nincs optikai képstabilizátor, fotózás közben érdemes vaskézzel tartani a telefont, vagy beszerezni egy tripodot. Nem kell túl drága modellre gondolni, a Huawei szelfibotként is használható saját állványa, az AF15 bőven megfelel a célnak: ha olyan, stabilitást igénylő műfajokkal kísérleteznénk, mint a fényfestés, vagy a timelapse videók, egy ilyen állvánnyal rengeteget javíthatunk a képek és videók minőségén.
Prémium kategória, de diszkont áron
A fentiekből egyértelműen látszik, hogy a Huawei tudatos tervezéssel próbálta megnyerni a tudatos vásárlók szívét; azokét, akik utánajárnak, hogy mi van a készülékház alatt, mi a legjobb, amit a pénzükért kaphatnak, és hogy milyen szoftver-alkatrész kombinációval lehet a legtöbbet kisajtolni egy telefonból, ami nemcsak a strapát bírja, de kézbe fogni és ránézni is öröm.
Az amerikaiak balul elsült holdraszállási kísérlete, az Apollo-13 misszió alatt a NASA-nál vért izzadva küszködtek, hogy az utolsó ampernyi áramot is kinyerjék a sérült holdkompból, és a maradék energiával visszahozzák a Földre az űrhajósokat. A Huawei mérnökei ugyanezt a bravúrt produkálták a telefongyártásban. Minden csavart, minden csepp műanyagot és minden pixelnyi kijelzőt úgy használtak föl, hogy az a legjobb helyre kerüljön. És a vásárló is ugyanezt érezheti minden fillérrel, amit a P30 Lite-ra költött.
