Az amerikai elnökválasztási kampányban már elkezdtek a klímamenekültekkel számolni

Már a szíriai polgárháború kitörése után felmerült, hogy a klímaváltozás is hozzájárulhatott az erőszak kitöréséhez, és magas rangú amerikai katonai vezetők, biztonságpolitikai szakértők és tudósok évek óta írnak arról, hogy a menekültválságnál is nagyobb migrációs nyomás várható a következő évtizedekben.

A klímaváltozás a világpolitikát is átalakítja. Most, hogy még nincsenek olyan sokan, és nem is annyira elszántak, a menekültek számának növekedéséből több populista politikus is hasznot tud húzni, az idei EP-választás előtt például a brüsszelező euronacionalisták egyetlen témája a migráció volt, és hatékonyan is tudtak vele mozgósítani.

Julián Castro, a Demokrata Párt egyik jelöltje első amerikai elnökjelöltként a klímaváltozás miatti esetleges tömeges migrációval is foglalkozik a programjában. Szerinte létre kell hozni a menekültek egy új kategóriáját, a klímamenekültekét – írja a Vox.

Az USA most csak azokat ismeri el menekültként, akik a származásuk, vallásuk, nemzetiségük, politikai nézetük vagy közösséghez való tartozásuk miatt kerülnek veszélybe. Csakhogy mivel a klímaváltozás megnehezíti a növénytermesztést, és veszélyezteti a part menti városokat, a következő évtizedekben várhatóan több 10 millió ember otthona válik lakhatatlanná. A Világbank becslése szerint 2050-re több mint 140 millió ember kényszerül elhagyni a lakhelyét a klímaváltozás miatt, Julián Castro szerint pedig erre tervvel kell készülni.

Julián Castro az iowai Des Moines-ban 2019. augusztus 9-én.Fotó: Chip Somodevilla/AFP

A klímamenekülteknek egyelőre nincsenek formális jogaik az Egyesült Államokban vagy máshol. Bár tavaly 164 ország aláírta az ENSZ egyezményét, ami szerint a nemzeteknek együtt kell működniük ezeknek a menekülteknek az elhelyezésében, ennek nincs kényszerítő ereje, a segítségnyújtás önkéntes alapú.

Miközben a gleccserek olvadnak, a tengerszint emelkedik, és alacsonyan fekvő part menti városokból az áradások miatt már elkezdtek menekülni az emberek, a nemzetközi közösség még nem egyezett meg abban, hogy hogyan segítsen rajtuk. A növekvő globális átlaghőmérséklet egyes mezőgazdasági területek elsivatagosodásához vezet, miközben a gyarapodó népesség nagyobb mértékű élelmiszertermelést igényel.

A szárazságok – amik az ENSZ szerint a leggyilkosabbak az időjárási katasztrófák közül – a vízkészlet ellenőrzéséért folyó helyi konfliktusokhoz vezetnek. Castro szerint az Egyesült Államokban a meglévő kritériumok alapján is elismerhetnek menekülteket, akiket „klímavezérelt konfliktusok” miatt üldöznek, de ez kevés lehet, az USA nem várhat ölbe tett kézzel a segítségnyújtással, amíg az éghajlatváltozás destabilizál komplett társadalmakat.

De miközben egyre többen kényszerülhetnek menekülésre, Donald Trump kormánya visszavágta a menekültek befogadását: míg 2017-ben még hivatalosan 110 ezer menekültet fogadtak be, 2019-ben már csak 30 ezret.

A demokrata párti elnökjelöltek többsége már foglalkozik a klímaváltozás miatti tömeges migrációval, de Castro az első, aki szerint új menekültjogi kategóriát kell csinálni. Bernie Sanders, Elizabeth Warren és Amy Klobuchar is új, zöld New Deal-t ígér, Joe Biden volt alelnök pedig egy nemzeti bizottságot állítana fel, ami a klímaváltozás miatti tömeges migráció gazdasági és biztonsági hatásait mérné fel.

Hogy az új menekültkategóriának mi értelme lenne? Minimum annyi, hogy az USA legalább azt kénytelen lenne elismerni, hogy a világ bizonyos részein élőkre – ha nem egyenesen mindenkire – hatással van a klímakatasztrófa. Castro szerint egy ilyen menekültprogramhoz államközi megállapodásokra lenne szükség, például a csendes-óceáni és a Karib-térségben, és befektetések kellenek, hogy a lakóhelyüket elhagyni kényszerülőket felkészítsék, és áttelepítsék máshova.

Iskolás eszkimók olvadó jéggel játszanak Alaszkában 2019 április 18-án.Fotó: Mark Ralston/AFP

Castro nem részletezi, hány menekültet kellene az USA-nak befogadnia, de azt javasolja, legalább a Trump előtti korszak szintjére, vagyis évi 110 ezer menekültre vissza kellene állni. Az viszont nem világos, hogy egy új kategória esetén külföldön hogyan bánnának a klímamenekültekkel, akiket a nemzetközi emberi jogi törvények nem ismernek el menekültként.

Annak ellenére, hogy amerikai elnökjelölttől a klímamenekültek felvetése új, tudományos és döntéshozói körökben régóta vita övezi a kérdést. Sokan attól tartanak, hogy ha a menekültprogramokat megnyitják több 10 millió potenciális klímamenekült előtt, annak a klasszikus értelemben vett menekültek isszák meg a levét.

Dina Ionesco, aki az ENSZ migrációs ügynökségén felügyeli a migrációval és az éghajlattal kapcsolatos kérdéseket, júniusban azt írta, hogy egy új kategória „gyengítené a menekültek státuszát” egy olyan időszakban, amikor világszerte sok helyen üldöztetéssel és konfliktusokkal szembesülnek a menekültek, és szerinte klímamenekültek helyett klímamigránsoknak kellene őket nevezni.

Egyébként ahonnan nem kell menekülni, már ott is megfigyelhető az „ökológiai gyász”: egy átfogó felmérés azt mutatta, hogy Grönlandon nő a klímaváltozás miatt érzett szorongás, néhányan már a poszt-traumatikus stressz tüneteit mutatják. (Vox)